A kutatások szerint a lítiumsók közül elsősorban a lítium-klorid megfelelő használata csökkentheti az ázsiai méhatka kártételét.

Napjainkban a méhészkedést és ezen keresztül számos gyümölcs- és szántóföldi kultúra beporzását leginkább az ázsiai méhatka (Varroa destructor) kártétele veszélyezteti. Ez sajnos világméretű probléma Ausztrália és Új-Zéland kivételével minden földrészen. A legtöbb jelenleg engedélyezett méhatka-ellenes szer hatása ugyanakkor hosszú távon sajnos nem kielégítő vagy bizonytalan. A legtöbb ilyen szerrel szemben ugyanis a méhatkák idővel rezisztenssé (ellenállóvá) válhatnak, míg más szerek hatásfoka ettől függetlenül is ingadozó lehet.

A hatékonyabb védekezés biztosítása reményében Dr. Kolics Balázs vezetésével a MATE keszthelyi Georgikon Campusának kutatói az utóbbi években kiterjedt vizsgálatokba kezdtek. Kutatásuk a potenciális megoldást jelentő lítiumsók, elsősorban a lítium-klorid méhatka elleni védekezésbe történő bevonását jelenti, amit a tavalyi évtől az ELKH Balatoni Limonológiai Intézet szakértelme is segít.

A kísérleti fázisban lévő tesztelések kiterjednek

a lítiumkezelések hatásmechanizmusára, lehetséges módszereire, optimális koncentrációjára. Továbbá annak felhalmozódására és kiürülésére a méhészeti termékekben.

A kutatók által közölt kísérleti eredmények rávilágítottak arra, hogy a potenciálisan bevonható lítium-klorid meghatározott mennyiségben és módszerrel alkalmazva nagyobb hatékonysággal pusztította el a méhatkákat, mint a jelenleg erre a célra használt oxálsav. Ráadásul sem a méhviaszban, sem a mézben nem maradt emberi egészségre nézve káros mennyiségű szermaradvány.

Fontos ugyanakkor, hogy a lítiumsók alkalmazása előtt további kutatások szükségesek, hiszen a szer hatásmechanizmusát, használatának következményeit a lehető legpontosabban meg kell ismerni.