A méhek nem csak a színeket figyelik a virágok megtalálásához


A mézelő méhek vagy egyszerűbb nevén a méhek a felelősek a mézért
Olvasási idő: 3 perc

Az Exeteri Egyetem egyik kutatócsapata tesztelte a méhek élelemgyűjtési viselkedését.

Ennek érdekében méhszem-szimulációt készítettek, hogy kiderítsék, hogyan látják a méhek az egyes virágokat. Azt a legtöbben tudjuk, hogy Karl von Frisch osztrák zoológus a méhek kommunikációjának megfejtéséért 1973-ban Nobel-díjat kapott. Ő volt az, aki kutatásai során felfedezte, hogy ha egy méh a mezőn bőséges táplálékforrásra bukkant, akkor visszatérve a sötét kaptárban meghatározott mozdulatok sorozata révén közli fajtársaival ezt az információt. Így a hírvivőt csápjukkal tapogató fajtársak a különböző alakzatokból felvilágosítást kapnak arról, hogy a táplálék (a virágok) a Naphoz viszonyítva milyen irányban, és a méhkastól milyen távolságra található. Frisch volt az első, aki foglalkozott a méhek szín- és formaérzékével, illetve szagérzékelésükkel.

Az általuk látott színcsalád a sárga (570-590 nm), a zöld (495-570 nm), a kék (450-495 nm) és az ibolya (380-450 nm). De nem látják a vörös és a narancs árnyalatait, illetve a fehéret. A mézelő méheknek körülbelül 100-szor gyengébb a látása, mint az embereké. Így csak nagyon közel, néhány centiméteres távolságból látják tisztán a virágok mintázatát. A kutatás során arra jöttek rá, hogy a méhek nagyon hatékonyan tudják megkülönböztetni a virágok szín- és mintakombinációját. A számos elvégzett teszt során azt találták, hogy a méhek ritkán hagyják figyelmen kívül a virágok mintáit, ha a szín önmagában nem vezet virághoz. Ebből az következik, hogy önmagukban a virágok színei nem vonzzák a méheket. Natalie Hempel de Ibarra professzor, az Exeteri Állatviselkedés Kutatóközpont munkatársa szerint a méhek mesterséges alak- és színmintákkal végzett képzése és tesztelése során bizonyossá vált, hogy ezek az állatok rugalmasan támaszkodnak mindkét elem látásának képességére.

Mesterséges forma és színminták betanításával vizsgálták a méheket

Mivel a méhek életük minden szakaszában teljes mértékben függenek a virágoktól, mint táplálékforrásoktól, könnyen megjegyzik a színeket és más virágjeleket. A rovarok által beporzott növények viszont különféle színű virágokat fejlesztenek ki, hogy reklámozzák magukat, illetve, hogy különbözzenek versenytársaiktól, a pollenátvitel fokozása érdekében. A szirmok visszaverődésének spektrális mérései és a színlátás modellezése azt mutatta, hogy a virágok színe jobban megkülönböztethető a méhek számára, mint a virágokat nem beporzó állatok, például a főemlősök és az emberek esetében. Ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy a beporzó által közvetített szelekció alakította a zárvatermő virágok megjelenését és sokféleségét. Kevés bizonyíték van azonban a méhek és a virágok koevolúciójára a színjelzésben.

A mostani vizsgálat megmutatta, hogy a rovarok hogyan látják a színeket, illetve hogyan azonosítják be a virágok színmintáját. A kutatók szerint fontos volt megérteni, hogy a méhek okozhatnak-e evolúciós befolyást a virágok által kifejlődő mintákra és színekre. Az eredményekből azt derítették ki, hogy a virágoknak nem kell sokfajta sziromszínt kifejleszteniük, ugyanis a mintáik segítségével változatossá tehetik megjelenésüket és a méhek meg tudják különböztetni őket. A méhek mintázatfelismerését leginkább fekete-fehér mintákkal tanulmányozták. Meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a méhek térbeli feladatokat hajtanak végre, és megkülönböztetik a minta jellemzőit egy akromatikus vizuális rendszeren keresztül, amelyet az L-receptor közvetít és elválaszt a színlátástól.

A tanulmányban azonosított egyik következetes jellemző, hogy a virágok külső szélei általában erős kontrasztot mutatnak a növény lombozatával – míg a virág közepe nincs olyan erős kontrasztban a lombozat színével. Ez segíthet a méheknek gyorsan felismerni a színkülönbségeket, és eligazodni a virágok között. A viselkedési kísérletekben háromféle koncentrikus mintázattal tanították és tesztelték a méheket. Amik a legtöbb tesztben pontosan felismerték és megkülönböztették a mintákat, rugalmasan támaszkodva mind a kromatikus, mind a térbeli jelzésekre. Csak ritkán – az edzési ingertől függően – határozták meg választásukat a kromatikus jelzések úgy, hogy a mintajelzéseket figyelmen kívül hagyták. A virágminták változatossága és a méhek rugalmassága a szín- és térinformációk felidézésében a színlátás mintafeldolgozásban betöltött szerepére utal. A méhek színlátása hozzájárul a többszínű minták kódolásához és megjelenítéséhez, legalábbis a virágok kontextusában, amikor a méhek felismerik és kölcsönhatásba lépnek velük.

A virágok külső szélei erős kontrasztot mutatnak

Mik azok a mézelő méhek és miért fontosak a számunkra?

A mézelő méh vagy egyszerű nevén a közönséges méh felelős a mézért. Nem táplálkoznak közvetlenül a virágokon, hanem virágról virágra szállnak, összegyűjtik az értékes nektárt és elviszik a kaptárba. Ennek a méhnek 5 szeme van, melyek különleges funkciókkal rendelkeznek. A feje tetején van 3 szem, amelyek a fény receptorjai. Ezek segítik őt a navigációban, illetve a fény mérésében. Ezekkel a szemeivel látja azt, amit az ember nem, az UV-színeket. A maradék két szeme kicsit lentebb helyezkedik el a fején: Ez a két szem nagyon érdekes, hiszen apró kicsi lencsékből áll. Így a méhnek mozaikképekből kell összeraknia azt, amit lát. Érdekesség, hogy a méhek és sok más élőlény látja az UV-fényt, mert az UV-fény érzékennyé teszi a szemükben lévő tobozsejteket. Alfred Kühn 1927-ben publikált egy tanulmányt, amelyben elmagyarázta a méhek UV-fényt látó képességét.

Miért viselnek a méhészek fehér ruhát?

A mézelő méhek repülés közben teljesen kikapcsolják a színlátásukat, csak feketét és fehéret látnak. Illetve a méheket a fehér vonzza a legkevésbé. Így a fehér ruha csökkenti a méhek csípésének esélyét. Ahogy egyre közelebb kerülnek célpontjukhoz, annál fókuszáltabban látják a színeket. A piros színt viszont egyáltalán nem vagy feketének látják, sőt a méhek agresszívvé válhatnak a sötét színek körül. A sötét színek, például a fekete és a barna olyan természetes ragadozókhoz kapcsolódnak, mint a medvék, amelyek veszélyt jelentenek. Így a méhek és a darazsak gyakran erős irtózatot mutatnak ezek iránt. A méheknek van egy kedvenc színe, ez az úgynevezett „bee lila”.



Previous Miért extrémek az idei pakisztáni árvizek?
Next Márton-napi kvíz – Ismered ezeket a babonákat?

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.