A karácsonyi hangulat egyik, szinte elengedhetetlen kelléke a forralt bor.

Hiszen kinek ne esne jól egy bögre forró ital a hideg téli napokon? De vajon hányan tudjuk, hogy a forralt bor is, mint sok minden más, a rómaiakhoz köthető. Igaz, anno még másként nevezték és a funkciója is más volt.

Akkoriban fűszeres bor néven ismerték és a borok romlásakor, ecetesedésekor keletkező rossz ízt próbálták meg megelőzni, elnyomni olyan fűszerek hozzáadásával, mint az ánizs, koriander, gyömbér, kakukkfű és bors. A forralásnak köszönhetően a bor kevésbé volt kényes, jobban elállt így a művelet amolyan penészmentesítő megoldásként is hasznos volt. Az ókori rómaiak az italt ekkor még hidegen fogyasztották és csak a hűvös napokon melegítették fel.

A középkorban viszont már inkább Hippocras néven emlegették a rómaiak fűszeres borát. Nevét Hippokratészről kapta. Úgy gondolták, a meleg ital segít elűzni a tél okozta különböző nyavalyákat. Az első angol nyelvű recept a Hippocras elkészítéséről 1390-ből származik. De a középkorból fennmaradt első írásos recept a Tractatus de Modo-ban, egy latin nyelvű kéziratban is található.

A forralt bor népszerűségét mutatja az is, hogy a XVI. századra már számtalan, több nyelven elérhető recept volt jelen.

Ekkor már a fahéj, a vanília és a szegfűszeg, sőt a pézsma és az ámbra is megtalálható volt a fűszerek között. Jótékony hatásai miatt, már a XVIII. században sokszor fogyasztották emésztési panaszokra. De természetesen a gyógyító hatásán túl az ünnepélyek, bálok, szalonok egyik legkedveltebb italai közé tartozott. Állítólag XIV. Lajos a Napkirály is a forralt bor nagy rajongói közé tartozott. Mindezek mellett, mint afrodiziákum is ismert és keresett volt.

A világszerte ismert forró italt, számtalan ízesítésben, változatban lelhető fel. A forralt bor fűszerezése területenként eltérő, de nagyon gyakori a vaníliarúd, az ánizs, a gyömbér, a szerecsendió, és még a gyümölcsök, magvak, valamint a babérlevél is. Elkészíthető száraz, édes, fehér- vagy vörösborból is.

A fűszerezés mellett további variációk vannak az ital hígítására nézve is. Sokan vízzel vagy teával hígítják, de vannak, akik gyümölcsleveket használnak. Az angolok szívesen adnak a forralt borhoz brandyt vagy vodkát is. A klasszikus szokás szerint a bort nem szabad felforralni, csak lassú, vagy közepes tűzön melegíteni, ezáltal az ital élvezhetőbb lesz, valamint alkohol sem párolog el belőle.

Klasszikus forralt bor alaprecept hozzávalói:

• 1 l vörös vagy fehérbor
• 8 dkg cukor
• 1 rúd fahéj
• 5 szegfűszeg
• két szegfűbors
• fél citrom

Elkészítés:

A bort és a többi hozzávalót forráspontig hevítjük (de nem forraljuk, mert az árt a bor aromájának), majd belekarikázzuk a citromot és csészékbe öntve forrón tálaljuk.

De az igazi kérdés: van-e alkoholtartalma a forralt bornak?

Az alkohol forráspontja 78,5 Celsius-fok, viszont főzés közben általában ennél jóval nagyobb hőfokot használunk. Hiszen a víz köztudomásúlag 100 fokon forr. Ennek következtében logikusan gondolnánk, hogy az alkohol eddigre tényleg eltűnik az ételből, italból. A gyakorlatban azonban ez nem egészen így működik.

Ha a forrásban levő ételhez hozzáadjuk az alkoholt, majd azt pár kavarás után levesszük a tűzről, az alkoholtartalom körülbelül 85%-os marad. Flambírozáskor, vagyis amikor az ételt meglocsoljuk alkohollal majd azt meggyújtjuk, csak az alkohol negyede tűnik el, vagyis annak 75%-a megmarad.

Még akkor is, ha 25 percen keresztül forraljuk, kevergetés nélkül 45% lesz a visszamaradó alkoholtartalom. Viszont a rendszeres keverés felgyorsítja az alkohol párolgását, aminek következtében 15 perc forralás után annak már csak 40%-a marad meg. Fél óra után 35%, egy óra után 25%, másfél óra után 20%, két óra után 10%, két és fél óra után 5%, viszont ezután, azt az utolsó 5%-ot nem lehet kifőzni.

Ezt a jelenséget magyarázza, hogy az alkohol egy része az ételben levő vízzel úgynevezett azeotróp elegyet alkot, vagyis tiszta, egykomponensű folyadékként viselkedik és forraláskor a gőz összetétele megegyezik a folyadék összetételével.

A forralt borok alkoholtartalma általában 7 és 10% között változik. Ez megegyezik néhány erősebb, például belga típusú sör alkoholtartalmával. A hideg sörrel ellentétben viszont a forralt bor meleg, ráadásul cukrot is tartalmaz. A cukortartalmú alkoholos italok pedig gyorsabban szívódnak fel az emberi szervezetben, így könnyebben is emészthetőek.

Bár sokan úgy hiszik, hogy a forralt bor nem tartalmaz alkoholt, annak fogyasztása és a biztonságos járművezetés összeférhetetlen. Éppen ezért a rendőrök azt tanácsolják, hogy soha ne vezessen senki, ha előtte forralt bort ivott!

Egy 80 kg tömegű férfinak körülbelül 2,5 órára, míg egy 60 kg tömegű hölgynek több mint 3 órára van szüksége ahhoz, hogy szervezete lebontson egy pohárnyi (2,5 dl) forralt borból származó alkoholt. Még akkor is jó lehet ezt alapnak venni, ha ez a példa általános, így nem mindenkire, illetve nem minden esetre igaz.

A gyerekeknek sem kell kimaradni az élvezetekből!

Bor helyett használhatunk teát (pl. fekete, zöld vagy gyümölcstea), vagy gyümölcslevet is (alma-, narancs-, szőlő- vagy bodzalé), ráadásul az ő italuk is fűszerezhető azokkal az összetevőkkel, mint a felnőtt változat. Viszont az előregyártott termékekkel érdemes vigyázni, mert Magyarországon nincs még olyan hatalmas kínálat, mint Németországban, ahol már az összetevők megfelelő minőségére, adalékmentességre, egészségre is figyelnek.

Végigjárva az összes nagyobb karácsonyi vásárt azzal szembesültünk, hogy bár rendkívül meghitt és hangulatos a látvány, az árak is rendkívül magasak és nem biztos, hogy az átlagos hazai fizetéshez igazodnak. (Azt tapasztaltuk, hogy egy bögre forralt bor, általában 900 forint.)