Az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA) szakembereinek német és kanadai kutatókkal közös végzett tanulmánya

kimutatta, hogy a bioüzemanyagok használata 50-70 százalékkal csökkenti a repülőgépek koromkibocsátást. A NASA kaliforniai kutatóközpontjában 2013-ban és 2014-ben végrehajtott kísérleti repülések során gyűjtöttek adatokat arról, miként hat az alternatív üzemanyag a repülőgépek hajtóművének teljesítményére, károsanyag-kibocsátására és a kondenzcsíkok kialakulására, amikor a repülőgépek a kereskedelmi légi útvonalak magasságában repülnek.

A kondenzcsík, amely egy emberi tevékenység által létrehozott felhő, akkor keletkezik, amikor a repülőgépek hajtóművei üzemanyagot elégetve égéstermékeket, köztük szén-dioxidot, vizet és koromszemcséket bocsátanak a légkörbe. Ezek az égéstermékek a légkörben lévő vízpára számára kondenzációs magként szolgálnak. A levegőben lévő és az üzemanyagból a levegőbe kerülő víz ezekre a kondenzációs magvakra kicsapódik és mert hideg van (mínusz 30-50 Celsius-fok) abban a magasságban, ahol a repülőgépek járnak, így azonnal megfagynak, és apró jégkristályokká alakulnak.

Ehhez kapcsolódva érdekes hír, hogy tizenkét új felhőfajtát – például ritka hullámfelhőszerű zord felhőt – ismert el először hivatalos rendszerezésében a Nemzetközi Felhőatlasz, amely a 19. század óta a felhők azonosításának első számú kézikönyve.

Utoljára 1987-ben ismertek el hivatalosan új felhőfajtákat az atlaszban, amelynek új, teljesen digitális változata 10 új felhőfajtát – köztük a 2006-ban először azonosított hullámfelhőszerű zord felhőt (asperitas) , valamint és a repülőgépek károsanyag-kibocsátása nyomán keletkező kondenzcsík okozta mesterséges felhőt (contrails) – ismert el. Az atlasz kiadója, a Meteorológiai Világszervezet a felhőket fajokra, fajtákra és változatokra osztja. A felhőosztályozás 10 alaptípusból  pehelyfelhő, bárányfelhő, fátyolfelhő, párnafelhő, lepelfelhő, esőrétegfelhő, gomolyos rétegfelhő, rétegfelhő, gomolyfelhő és zivatarfelhő – indul ki.

A kutatókat leginkább az állandóan létrejövő kondenzcsíkok érdekelték,

mivel azok hosszan tartó és kiterjedt felhőket hoznak létre, amelyek a légi közlekedés hiányában nem keletkeznének a légkörben, és amelyekről azt tartják, hogy hatással vannak a Föld környezetére.

A NASA tesztjében egy DC-8-as repülőgép mintegy 12 ezer méter magasan repült, négy hajtóműve 50-50 százalékban használt kerozint és megújuló alternatív üzemanyagot, amelyet észterekből (oxigéntartalmú szerves vegyületekből) és növényi olajból előállított zsírsavakból készítettek. A DC-8-as mögött repült különböző távolságban három kutató repülőgép, amelyek a károsanyag-kibocsátást mérték és tanulmányozták a kondenzcsíkok kialakulását a két különböző üzemanyag elégésekor.

Rich Moore, a tanulmány vezető szerzője szerint ez volt az első alkalom, hogy számszerűsítették a hajtűművek által kibocsátott koromszemcsék mennyiségét, miközben egy 50-50 százalékos bioüzemanyag-keveréket használtak repüléshez.