Március 4-én bemutatták Berlinben Alexander von Humboldt köztulajdonba került páratlan értékű feljegyzéseit, amelyeket a német felfedező és természettudós amerikai expedíciója során készített a XIX. század elején.

A 4000 oldalas iratköteget a század legfontosabb tudományos kéziratai között tartják számon. Egy állami alapítvány, a berlini Porosz Kulturális Örökség Alapítvány vásárolta meg a tudós leszármazottjától, Ulrich von Heinztől. A vételárat titokban tartják, de az tudható, hogy az összeget magánszemélyek felajánlásai és állami szervezetek támogatása révén gyűjtötték össze.

Az iratok iránt rendkívüli érdeklődés mutatkozott, Mexikótól Nagy-Britanniáig sokan versenyeztek értük – emelte ki az expedíciós napló ünnepélyes bemutatóján Hermann Parzinger, az alapítvány elnöke. Ezért is nagy eredmény, hogy sikerült Németországban tartani a dokumentumokat – tette hozzá Monika Grütters kulturális miniszter. A szövetségi kormány tagja hangsúlyozta: minden követ meg kell mozgatni, hogy a nemzeti kulturális örökség értékes darabjai ne kerüljenek ki az országból.

Alexander von Humboldt 1799-től öt évig járta Közép- és Dél-Amerika tájait.

Papírra vetett megfigyeléseivel megalapozott több tudományágat, például a geobotanikát, és készített térképeket is, amelyek jelentőségét mutatja, hogy expedícióját Amerika második felfedezésének is nevezik, és földrajzi helyek egész sorát nevezték el róla.

Alexander von Humboldt, azaz teljes nevén Friedrich Wilhelm Heinrich Alexander Freiherr von Humboldt báró Berlinben 1769. szeptember 14. született német természettudós és utazó.

1787-től Frankfurtban, majd 1788-ban Berlinben látogatta az egyetemet, ahol elsősorban a technológia tudományával foglalkozott. De ezek mellett a görög nyelv és a növénytan is érdekelte. 1789-ben Göttingenbe ment és főleg a természettudományokat tanulmányozta. Itt készítette első munkáját: Mineralogische Beobachtungen über Basalte am Rhein (Braunschweig 1790). 1790 tavaszán és nyarán Georg Forster kíséretében Belgiumba, Hollandiába, Angliába és Franciaországba utazott és számos természettudóssal ismerkedett meg.

Mielőtt utazni kezdett Hamburgba ment az ottani kereskedelmi akadémiára és később bányászatot is tanult.

1792 februárjától a bányászati osztály elnöke, 1793 júliásban a bayreuthi hercegség bányászati és kohászati ügyeinek vezetője, majd a Fichtel-hegység melletti frank hercegségek főbányamestere. 1793-ban beutazta Felső-Bajorországot, Salzburgot, Salzkammergutot és Galicíát, hogy a sótermelést tanulmányozza. 1794-ben hasonló célból Kolbergbe, a középső és alsó Weichsel kerületbe, Dél-Poroszországba utazott, majd Hardenberg miniszterrel diplomáciai küldetésben Frankfurtban járt. Októberben ismét elfoglalta hivatalát és újból kémiai tanulmányaival foglalkozott, aztán Tirolon át Velencébe, Lombardiába és Svájcba utazott. 1796. július végén diplomáciai megbízással a francia fő-őrszállásba küldték, ahol Moreau tábornoktól kieszközölte, hogy Svábország hohenzollerni birtokait kíméljék.

1797-ben kilépett az állami szolgálatból, rövid ideig bonctani tanulmányokkal foglalkozva Jénában élt, aztán meteorológiai megfigyelések céljából Salzburgba utazott. 1798-ban Párizsban megismerkedett Aimé Bonpland botanikussal és elhatározta, hogy télen együtt mennek Spanyolországba. Itt, a kormány segítségével, támogatásával Spanyolországnak Amerikában és az Indiai-óceánban fekvő birtokait beutazhatta tudományos céljai érdekében. 1799. június 5-én Bonpland-nal együtt Corunába hajózott és június 19-én Tenerifában kötött ki. Július 16-án Cumanánál az amerikai partra lépett.

Venezuelában való hosszú tartózkodás után a két kutató 1800 februárjában Caracasba ért; innen a calabotói fűvel benőtt sivatagokon át az Orinocóhoz jutottak, majd e folyamon és az aturesi és maypuresi vízeséseken keresztül a Rio-Negro melletti San Carlosba hajóztak, aztán a Cassiquiare-on át az Orinocóhoz tértek vissza. Így bizonyították az Orinocó és az Amazonas régóta vitatott összeköttetését. 1801 márciusában Dél-Amerikába érkeztek és 1804-ig maradtak is. A ma már róla elnevezett Humboldt-áramlatot is ő fedezte fel Dél-Amerika nyugati partjainál, miközben azt vizsgálta, hogy miért annyira száraz Peru belső területe. Ő volt  az első, akik felismerte a kinin jelentőségét, pontos rajzokat készített ai inka romokról és felismerte, hogy a guanó kiváló műtrágya.

1804-ben Párizsba érve, gyűjteményeinek és kéziratainak rendezésével foglalkozott. 

A király kívánságára Vilmos porosz herceget 1808-ban elkísérte párizsi útjára és műve kiadásával foglalkozva 1827-ig Párizsban maradt. De már 1829. április 12-én ismét útra kelt, ezúttal I. Miklós cár kívánságára Szibériába. Az Uralon át az Altajhoz, majd Kína határáig jutott el. Aztán a déli Ural felé menet az isimi sivatagon át a kis horda kirgiz sivatagához és a Kaszpi-tengerhez értek. 1830 májusában a porosz trónörököst Varsóba, aztán Teplitzbe kísérte. Később ismételten Párizsba küldték, hogy az ottani viszonyokról jelentéseket tegyen. 1841-ben a királlyal Angliába, 1846-ban Dániába utazott. Élete vége felé Humboldt részben Berlinben, részben Berlinhez közel fekvő tegeli birtokán lakott. 1859 május 6-án halt meg.