Elgondolkodott már azon, mi lesz azokkal a növényi részekkel, amelyek nem a talajra, hanem az erdei patakokba, tavakba hullanak?

Az élővizek minőségromlásának megállítása és visszafordítása érdekében egyre gyakrabban fordul a szakértők figyelme a vízi és mocsári növények lebomlásának vízminőségre gyakorolt hatásai felé. Ezt a területet kutatják a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Georgikon Campusának munkatársai is. Most a vízbe hulló növényi részek lebomlásával kapcsolatban értek el előremutató eredményeket a nemzetközi szinten használt avarzsákos módszerrel.

Az egyik nagy kérdés, hogy a vízbe hulló növényi részek lebomlása milyen irányba mozdítja el a víz minőségét, hogyan befolyásolja annak ökoszisztémáját? Dr. Kucserka Tamás, a MATE Környezeti Fenntarthatóság Tanszék docensének kutatómunkája egyértelművé teszi, hogy a felszíni vizekbe hulló falevelek (és egyéb növényi részek) lebomlása szénforrást, ezáltal energiát is biztosít a vízben élő mikroorganizmusok számára. Vízbe kerülve a levél vízoldható vegyületei egy nap alatt kioldódnak, tömegének akár 25 %-át veszítve el ezzel.

A különböző fafajok levelei, mint például a tölgyé, a nagy lignin tartalom miatt sokkal nehezebben és lassabban bomlanak le, mint a fűz levelei. A vizsgálatok az avaron előforduló gombák fajszámának és biomasszájának meghatározására is kiterjedtek. A szakember megfigyelései alapján az avar lebontásában a vízi gombák is fontos szerepet kapnak. Különösen a hidegebb időszakokban, hiszen ekkor sokkal intenzívebben képesek működni.

Simon Szabina, a MATE doktorandusza ugyanebben a témában tett megállapításokat. Viszont a fiatal kutató a Balaton Keszthelyi-öblében és a Kis-Balaton Ingói berkében található állóvizekre összpontosított. Vizsgálata középpontjában a közönséges nád ökológiai jelentősége áll, elsősorban az állóvizek tisztulása szempontjából. Rendkívül sok tanulmány foglalkozik a nád víztisztítási folyamatainak leírásával. Azzal viszont jóval kevesebb, hogy a növény elhalása után milyen folyamatok játszódnak le pontosan a vízi ökoszisztémában. A kutatásból kiderül, hogy a növény egyes részeiből a vízbe kioldódó nitrogén és foszfor mennyisége jelentősen befolyásolja a víz minőségét.

A különböző növényi részek lebomlási ütemének vizsgálatát mindkét kutató az úgynevezett avarzsákos módszerrel végezte.

A módszer lényege, hogy különböző lyukbőségű zsákokba töltenek előre meghatározott tömegű avart (vízi makrogerinctelen szervezetek jelenlétében és azok hiányában), melynek fogyása nyomon követhető. A behulló avar mennyiségét avarcsapdákkal határozzák meg. Ezek olyan fém vagy fa keretre rögzített zsákok, amik könnyedén átengedik a vizet, viszont a fákról lehulló, illetve az oldalról besodródó leveleket összegyűjtik. A csapdákat egy adott szakaszra véletlenszerűen helyezik el. Majd a keret méretének és a vizsgált terület nagyságának függvényében kiszámolják a vízbe hulló növényi részek éves behullásának mértékét 1 m² vonatkoztatva. Természetesen a csapdákba hullott avart megfelelő időközönként üríteni kell, így az avarfajtákat szétválogatva a pontos összetétel is megmondható.

A Szerk. megjegyzése: Néhány zöld fanatikus olvasónknak megígértük, hogy a képeket látva, a cikk végén feltesszük a kérdést: Az ilyen vizsgálatok során a mikroműanyag-szennyezésre miért nem gondolnak a kutatók, vagy egyáltalán milyen mértékű ilyenkor ennek veszélye?