A karácsonyfa története


A karácsonyfa története
Olvasási idő: 3 perc

Az év talán legszebb és legmeghittebb időszaka, amelyhez mindenki társít valamilyen szép emléket.

A család együtt ünnepel az otthon melegében a karácsonyfa körül. Van, ahol énekelnek is, de biztosan szól valamilyen zene, ami tovább fokozza az ünnepi hangulatot. Finom ételek illata árad és a lelkünket egyfajta eufórikus nyugalom tölti el. Nem is csoda hát, hogy a karácsony sokunk kedvenc ünnepe. Érzelmeket ébreszt az emberekben, talán ezért is tartják a szeretet ünnepének. Azonban sokan nem tudják, mi is a karácsony szimbólumának, a karácsonyfának a története.

Az örökzöld növények és fák különös jelentőséggel bírtak már az ókori népek számára is a téli időszakban, a kereszténység megszületése előtt. Tiszteletük a germán, a római, az egyiptomi és a kelta kultúra hagyományvilágában is ismert volt. Akkoriban az volt a szokás ezeknél a népeknél, hogy örökzöld faágakat aggattak az ajtóikra, ablakaikra, mert úgy tartották, hogy azok elűzik a szellemeket, a boszorkányokat és a gonosz lelkeket, illetve távol tartják a betegségeket. A nyári napforduló alkalmával tüzeket gyújtottak, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, a téli napforduló alkalmával pedig a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték.

Sokan úgy tekintettek a Napra, mint istenségre, és úgy hitték, hogy a tél akkor jön el, amikor a napisten legyengül és beteg lesz.

Az örökzöldek a növények és fák virágzására, a napisten megerősödésére és a nyárra emlékeztette őket. A druida, viking, de még a római népek kultúrájában is fontos szerepe volt az örökzöld növények motívumának. A római újévkor (január 1.) a téli napforduló után (amit az ókori népeknél a december 25-én ünnepeltek, az első nikaiai zsinat döntése nyomán az egyház 325-ben erre napra helyezte Jézus születését) a házakat és templomokat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak.

kis karácsonyfa
Forrás: fortepan.hu

Az örökzöld ágakkal való díszítést és az ehhez kapcsolódó hiedelmeket, szokásokat kezdetben pogány szokásnak tartották. Tertullianusz (kb. 160-220) ókori teológus elítélte azokat, akik keresztényként téli fesztiválokat tartottak, vagy örökzöldekkel díszítették házukat a császár tiszteletére. Szerinte ezek az emberek „már most örök kárhozatra és a pokol tüzére vannak ítélve”. Így a karácsonyfa-állítás hagyománya csak a XVI. században terjedt el a Német-római Birodalomban, mikor a keresztények feldíszített fenyőfákat kezdtek felállítani otthonaikban.

Oscar Cullmann “A karácsony ünnepének kialakulása és a karácsonyfa eredete” c. írásában amellett érvel, hogy a feldíszített karácsonyfa állítása nem pogány, inkább keresztény gyökerű szokás. Különbséget tesz a régi karácsonyi fa vagy faág és az általunk ismert feldíszített karácsonyfa között. Az előbbihez babonák és legendák kötődtek, például az a hiedelem, hogy Jézus születésekor kinyíltak a virágok. Ezért már hetekkel karácsony előtt almafa és cseresznyefa ágakat tettek vízbe, hogy karácsonyra kiviruljanak. Ilyenkor mint a halhatatlanság jelképei, örökzöld növényeket is használtak. A pogány szokások tehát keresztény motívumokkal keveredtek össze.

Cullmann szerint, az általunk ismert karácsonyfának mégsem ez az eredete, hiszen a feldíszített karácsonyfa mindössze négyszáz éves múltra tekint vissza, és egészen más szokásból alakult ki. A karácsonyfa-állítás kezdeteit megtaláljuk azokban a középkori misztérium-játékokban, melyeket a karácsonyi ünnep előéjszakáján mutattak be a templomok kapui előtt. Témájuk a paradicsomi bűnbeesés volt. Mivel december 24. Ádám és Éva napja, a játékban feltűnt Ádám, Éva, egy kerub és az ördög. Továbbá egy fa is kellékül szolgált, a paradicsomi jó és rossz tudásának fáját jelképezte. Az emberek képzeletében ez a fa általában egy almafa volt, de mivel télen nincs zöld levelű almafa, egy fenyővel helyettesítették és almákat, ostyát aggattak rá.

A szenteste a bűn átélését és a bűnbocsánat eljövetelét is jelentette. Az alma a bűnesetet szimbolizálta, az ostya Krisztus halálára és a megváltásra utalt.

Később a feldíszített fák az emberek otthonaiba is utat találtak. Minden fán volt alma és ostya, melyekből később karácsonyi sütemény lett, végül pedig kisebb kalácsokat raktak a fára, Ádám és Éva képével. De itt nem álltak meg, és később egyre több, változatosabb dolog került díszként a fenyőfákra. Például a papírból kivágott, régi keresztény szimbólumnak számító rózsa.

Mindez a XVI. századra kezdett komolyabban elterjedni és a XIX. század első felében Berlinből került át Bécsbe, ahol az arisztokrata családok és a művészek körében lett igen népszerű. A század közepén már a köznapi családok körében is szokássá vált karácsonyfát állítani.

amerikai karácsonyfa
Forrás: fortepan.hu

Amerikában szintén a XIX. században terjedt el. A karácsonyfa-állításról fennmaradt első feljegyzés az 1830-as évekből származik és Pennsylvania német telepeseinek nevéhez fűződik. Bár már 1747-ben is felállították a maguk közösségi fáját, de még jó száz évig az amerikaiak többsége azt pogány szokásnak tartotta. Valamivel később a befolyásos ír és német bevándorlóknak sikerült lazítani ezen a hozzáálláson.

Viktória brit királynőt és férjét, Albert szász-coburg-gothai herceget 1846-ban az Illustrated London News című lapban gyermekeikkel feldíszített fenyőfa mellett láthatták az olvasók.

Viktória ellentétben felmenőivel, hatalmas népszerűségnek örvendett nem csak Nagy-Britanniában, hanem a tengerentúli keleti partoknál is. Ha csinált valamit, abból általában divat lett és mások is megpróbálták utánozni. Ezzel a karácsonyfa végleg befészkelte magát az amerikai kultúrába és az 1890-es években már hihetetlen népszerűségnek örvendett. Viszont, amíg Európában ebben az időben csupán egy méter körüli fenyőket használtak, addig az amerikaiak plafonig érő fákat állítottak.

Viktória királynő karácsonyfájaA XX. század elején Amerikában a házilag gyártott díszek voltak népszerűek, míg a németek továbbra is az almát, a mogyorót vagy a marcipános sütit részesítették előnyben. Az égősorok elterjedése után, a karácsonyfák napokon át hirdethették az ünnep szentségét.

Pesten az első karácsonyfát feltehetőleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, de elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. (A szalon cukorról egy külön cikket fogunk megjelentetni.)



Previous A dohányzás visszaszorítása
Next A mézeskalács története

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.