Keveredés és izolált együttélés az őskori Délkelet-Európában


Keveredés és izolált együttélés az őskori Délkelet-Európában
Olvasási idő: < 1 perc

Az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszékének két oktatója, Szeniczey Tamás és Hajdu Tamás egy erdélyi rézkori sorozat embertani elemzésével és genetikai minták gyűjtésével

járult hozzá ahhoz a nagyszabású munkához, amelynek eredményeként kiderült, hogy Délkelet-Európa volt az őskor egyik genetikai és kulturális csomópontja.

A 82 intézet részvételével készült tanulmányhoz az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszéke  mellett részt vett az MTA BTK Régészeti Intézetének Archeogenetikai Laboratóriuma, amely a projektben Horvátországból származó minták genetikai vizsgálatát végezte.

A 225 őskori ember genomszintű vizsgálata a Délkelet-Európában élő vadászó-gyűjtögető őslakosok és az i. e. 7. évezred végén Anatóliából a térségbe érkező első földművesek változatos genetikai kapcsolatairól árulkodik.

A kutatók szerint az eredmények bizonyos területeken gyors keveredésről, máshol pedig izolált egymás mellett élésről tanúskodnak. A Nature folyóiratban megjelent cikk a Vaskapu környékén, az újkőkorig túlélő őskőkori halászattal is foglalkozó vadászó-gyűjtögető közösségekből rendkívül gazdag genomikai sorozattal bír. Ugyan eddig kulturálisan (régészetileg) izoláltnak tűntek ezek a közösségek, most azonban az új genetikai adatok bizonyítják, hogy az őslakosok változatos kapcsolatokat létesítettek az Anatóliából érkező földművesekkel, akik közül néhányan maguk is átvették a halászó életmódot.

A Harvard Medical School laboratóriuma által vezetett nemzetközi kutatócsoport most először vizsgálta a nemek szerepét a keveredésben. Délkelet-Európában az őslakosságból férfiak és nők is beházasodtak az új telepesek közösségeibe, Közép-Európában azonban a vadászó-gyűjtögetők közül inkább a férfiak génállománya hagyott nyomot a földművesek között.

A tanulmány érdekessége, hogy a genetikai adatok alapján az Észak- és Közép-Európába tartó gödörsíros közösségek (Jamnaja) vándorlásánál (i. e. 3000–2500 körül) jóval korábbi, az i. e. 5. évezredre tehető sztyeppei genetikai hatásokat igazolt Bulgária területén. Összességében elmondható, hogy Délkelet-Európa genetikailag és kulturálisan is jelentős csomópont volt az őskorban.

 

Fotó: Wikipedia, By I, Yelkrokoyade, CC BY-SA 3.0



Previous Megint új cápafajt találtak
Next A túl sok televíziózás trombózist okoz

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

19 − hat =