Az általános vélekedés szerint az ülőmunka mozgásszervi megbetegedések kiváltója lehet, arról azonban sokkal ritkábban esik szó, hogy a belső szervekre gyakorolt hatása is lehet kifejezetten káros.

Az ülőmunka olyan betegségek kockázatát képes növelni, mint az agyvérzés, a szívinfarktus, a szívnagyobbodás, illetve a különböző vesebetegségek. Az ülés jelentős terhet jelent a porckorongok számára. Ülés közben az így jelentkező terhelés csaknem kétszerese annak, amit állás közben tapasztalhatunk. Minél több időt töltünk helytelen ülőpozícióban, a terhelés következményei annál súlyosabbak lehetnek. Különösen veszélyes, ha a porckorongokra nehezedő nyomás egyenetlen vagy féloldalas. Ilyen esetekben nagyobb valószínűséggel alakul ki porckorongsérv, illetve meszesedés.

Azt is érdemes elmondani, hogy a helytelen ülés nem kizárólag a vázrendszerre, hanem az ízületekre és az izomzatra is káros hatással van, aminek következtében fájdalmak alakulhatnak ki. Ez elsősorban a rossz keringéssel és anyagcserével magyarázható, aminek következtében különböző elváltozások jöhetnek létre. Ezek veszélyeztetik a csonthártya, az ízületi szalagok és a porcfelszínek épségét.

A problémák mérséklésében segítséget jelentenek az úgynevezett ergonomikus székek, amelyek megfelelő tartást képesek biztosítani a vázszerkezetnek.

Az úgynevezett metabolikus szindróma esélyét mintegy 26 százalékkal növeli a mozgásszegény ülő életmód. A szindróma jellemzően magas vérnyomással, emelkedett vércukor– és koleszterinszinttel jár együtt, aminek következményei lehetnek a szív- és érrendszeri betegségek. Nem mellesleg a magas vérzsír érkárosodást képes okozni a belső szervekben, így agyvérzés, szívinfarktus, szívnagyobbodás és vesebetegség alakulhat ki.

Az ülőmunkát végzők részéről kiemelt figyelmet kell fordítani a lábak dagadására, ugyanis ez a visszér vagy szívelégtelenség tünete lehet. Ülőmunka közben mozdulatlan állapotban a vénákban pangó vér alakul ki, ez esetben a vért csak mozgással lehet visszapumpálni. Mindezek alapján kijelenthető, hogy az egészségmegőrzés egyik legfőbb feltétele a megfelelő mennyiségben végzett mozgás.

Szerencsére némi odafigyeléssel jelentősen csökkenthetők a rizikófaktorok. Óránként mindenképpen szükséges felállni és aktív gyakorlatokat végezni. Hazaérkezés után érdemes kemény felületre – például a padlóra vagy a szőnyegre – feküdni és Z alakban felpolcolni a lábakat.

Gondoskodni kell a megfelelő mennyiségű és intenzitású mozgásról is! Napi rendszerességgel végzett testmozgásra van szükség, alkalmanként legalább félórás időtartammal. A közönséges sétánál intenzívebb mozgásformák ajánlottak, ami a pulzusszám emelkedésével jár együtt. Az úszás, a biciklizés és a tánc is nagyszerű választás lehet. Ne feledkezzünk meg az izomerősítő gyakorlatokról sem!

Idősebb korban sem kell lemondani a mozgás jótékony hatásáról, de be kell tartani a fokozatosság elvét, illetve érdemes kerülni a túlzottan megterhelő mozgásformákat. Emellett ki kell kérni kardiológus szakorvos véleményét.