Húsvéti locsolkodás és locsolóvers


Húsvéti locsolkodás és locsolóvers
Olvasási idő: 5 perc

A húsvéti ünnepkör egyik legismertebb hagyománya, eseménye a húsvét hétfőjén történő locsolkodás.

A nicaeai zsinat döntése alapján a Húsvét minden évben a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra esik, vagyis legkorábban március 22-én, legkésőbb április 25-én ünneplik. E két időpont között 35 különböző helyen lehet a Húsvét a naptárban és az ahhoz képest „mozgó”, úgynevezett változó ünnepek is ennek megfelelően kerülnek más-más helyre az adott esztendőben.

Mivel korábban már foglalkoztunk a húsvéti tojással és a nyúl eredetével is, arra gondoltunk, hogy idén jöhet a locsolkodás körbejárása.

A locsolkodás és a locsolóvers

A locsolkodás jó magyar szokás, így a hagyományról több írásos emléket lehet találni már a XVI. századból is. Van utalás rá a szláv hagyományokban is, illetve szoktak helyenként locsolkodni Csehországban, Szlovákiában, Ukrajnában és Lengyelországban is. A locsolkodás eredete olyan korábbi hiedelmekhez köthető, amely a víz tisztító, termékennyé tevő és tápláló erejét eleveníti fel. A vízhez kapcsolódó legfontosabb fogalmak, mint a megtisztítás és megújulás a vizet termékenységvarázsló hatással is felruházzák, ezekre utal a vízbe merítkezés rítusa és a lányok korai locsolkodás helyetti fürösztése.

A Nádasdyak 1545. évi számadásának április 6-i – húsvéthétfői – bejegyzésénél egy tételként ez olvasható: „Attam saruarat az kapunn altoknak, kik az kapon vízbe vetélő hetfön fürdüt czináttak uolt, ötven penzt.”

Tehát ebben az időben még nem locsolták a leányokat, hanem megfürösztötték, szó szerint vízbe hányták. Ez elősegítette az ősi szokás továbbélését, amely részint egészségvarázsló tavaszi rituális mosakodás, részint a hajdani tavaszi termékenységvarázsló emberáldozat emléke. Valamikor vízbevető, öntöző hétfőnek vagy vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami a locsolás akkori módjára is egyértelmű utalást jelent. Ha önként nem, akkor erőnek erejével hurcolták a lányokat a patakhoz vagy kúthoz, ahol általában egy vödörnyi vizet zúdítottak rájuk. (Ha ettől a brutálisnak mondható hagyománytól nem lettek azonnal betegek az esetleges hidegben, akkor biztosan erős menyecskék lehettek.) A szokás nagyon lassan szelídült. A XVIII. század elején már csak öntözték a lányokat, amiről Apor így tudósít az „Erdély változásai” című, 1736-ban befejezett művében:

„Urúak, elévaló fő és nemes emberek, húsvét másodnapján, az az vízbe vető Hetfűn rendre járták az falut, sőt az elévaló embereknél csak magok házánál is estve a frajok az leányok házába kádakkal hordották fel az vizet, reggel csak könnyen öltöztek, tudván már a jövendőt. Reggel azért az udvariak csebrekkel, kártyákkal reá mentek az leányokra, ottan olyan öntözés volt, hogy bokáig járhattál volna az vízben.”

Csak a XVIII. század végén, akkor is csak az úri rendnél, majd a polgárságnál csökken a vödör víz néhány csepp rózsavízre. A föld népe többfelé még a XX. század elején is megfürösztötte, vagy vödörrel öntözte a lányokat. Ahogyan a Csíkban feljegyzett rigmus is igazolja:

Ma nékem, úgy tetszik, vízbevető hétfő,
Látom az utcában, hogy egymást öntözik.
Én is elindulék, ha tudnám a módját.
Nem kártyákkal öntjük, mert az nem tisztesség,
Csak kannával öntjük, így lesz ékesség.
Meg is öntözzük, csak legyen csendesség,
Nem is erősen, csak elő adassék.
A kakas a tyukval az ajtóban sétál,
Ott kiáltja a tyuk: ne bántsa a lejánt!
Mert egy pár tojással megváltsa magát!

Rigmusok versikék, hamarabb voltak a tojásra írva, mint ahogy a locsolóvers megszületett. Az első verses locsólós rigmusok Sepsiszentgyörgyön például ilyenek voltak:

Eljöttem hézzátok hifju létemre,
Hogy harmatot öntsek a szép nővendekre.
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőbe,
Nem virágzik szépet nekünk jövendőre,
Virágozzék kékes, kékes liliomot,
S nyerjen az egekre fényes koszorúkot.

A locsolkodás vallásos eredetét általában a következőkre vezetik vissza. A legenda szerint azokat az asszonyokat, akik Jézus feltámadását híresztelték locsolással hallgattatták el. A keresztelők többsége a húsvéti időszakra esett.

Régen egy, még legényszámba nem vett, fiúnak pontos forgatókönyve is volt arról, milyen sorrendben látogatja meg a lányos házakat. Először a keresztanyjához ment, ahol a locsolásért cserébe piros, más néven hímes tojást kapott. Csak ezután locsolhatta, látogathatta meg a rokonság további hölgy tagjait, őket követhették az ismerősök és a szomszédok.

Úgy tartották, hogy az a lány, aki bőrig ázik húsvéthétfőn, kelendő, akit viszont nem locsolnak meg, az elhervad. Hímes tojás minden locsolónak járt, de ha egy lánynak tetszett egy fiú, virágot tűzött az ingére. Akinek a legtöbb virág díszítette az ingét, nyíltan tarthatta magát a falu bikájának.

Kissé elfeledett hagyomány, hogy a húsvéthétfőt követő kedden a lányok locsolták a legényeket. A húsvéti locsolás e módja azonban a két világháború között sajnos teljesen megszűnt.

Az öntözés előtt ma már illik rövid, engedélykérő versikét mondani. De az első igazi locsolóversek aligha lehetnek 100-150 évnél idősebbek. A városiasodás, a modernizálódás, az életvitel átalakulása és az iskolák teremthették az újkeletűnek számító hagyományt. Vannak klasszikusok, mint például a Zöld erdőben jártam, de akadnak köztük vicces, politikai és pajzán versek is.

Klasszikus locsolóvers

Kelj fel párnádról szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok szép piros tojással!

Ákom-bákom, berkenye; 
Szagos húsvét reggele. 
Leöntjük a virágot, 
Visszük már a kalácsot. 

Húsvét másodnapján régi szokás szerint 
Fogadják szívesen az öntözőlegényt. 
Én a legénységhez igen kicsi vagyok, 
De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok. 
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok 
Ha a locsolásért piros tojást kapok.

Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Ez háznak kis kertjében
Van egy rózsatő,
Rózsás-kertben nevelje
A jó teremtő.
Vizet öntök a tövére,
Szálljon áldás a fejére!
Az Istentől ezt kérem,
Piros tojás a bérem.

Pajzán locsolóvers

Biciklivel érkeztem, negyven métert fékeztem
Kiszakadt a nadrágom, kifigyelt a… tojásom.
Szabad-e locsolni?

Az én kedves locsolómra, 2 tojás van festve,
Akit vele meglocsolok, elmehet az GYES-re.

Kis róka az erdőben
Meglocsolta nyuszikát,
Nyuszika meg örömében
Lehúzta a… zokniját.
Eléd állok lábvizemmel,
Nem bírom a locsogást,
Fogadd tőlem szeretettel
Az idei locsolást.

Politikai locsólóvers

Kossuth-téren jártam,
Nagy tömeget láttam.
Nem akart oszolni,
Szabad-e locsolni?

Mszp-nél jártam Ibolyát találtam. 
Le volt már fizetve szavazz a Fideszre!!!

Nem vagyok én liberális,
Ezért vagyok ideális.
Szabad-e locsolni?

Vicces locsolóvers

KÉK erdőben jártam, ZÖLD ibolyát láttam,
Szemészetre holnap mennék,
de most azért még locsolkodnék.

Kék az ég és zöld a fű
meglocsollak nőnemű.

Meglocsolom Önt,
Ha még valamit önt.

Tojás, kisfröccs, piros festék.
Meglocsollak, dicsértessék.

Pacsuli van nálam, leloccsintom magát. 
Ha egy kicsi mázlija van, szereti a szagát.

Modern locsolóvers

Meglocsollak SMS-el,
nem fogok tökölni;
neked nem kell hajat mosni,
nekem meg nem kell kölni.

Én kis kertész legény vagyok,
Magam után szagot hagyok.

Falu végén templom,
Locsoljak-e, nem’tom!

Zöld erdőben jártam,
Zöld levelet láttam.
Elszívtam! Bejött!

Szép vagy, mint egy fészbuk szmájli,
meglocsollak, nem fog fájni!

Ez itt kölni, ugye látod?
Kérsz belőle? Dobj egy lájkot!

Én vagyok a Pókember, kell nekem sok tojás,
ezért ez most egy szuperhősös, virágmentős locsolás.

Fénykardomban kifogyott az elem,
ha meglocsollak, kicseréled nekem?

És az elmaradhatatlan tudományos, aminek egy részét mi magunk költöttük és használjuk:

Éles sarok, kezdő törés
Bordás tengely, reteszkötés
Cosinus és Tangens Rhó
Én vagyok a locsoló!

Éles sarok, kezdő törés,
bordástengely, reteszkötés,
csapsurlódás tangens róval,
megjöttem a locsolóval.

Világhálón jártam,
netes kislányt láttam.
Le akart fagyni (lehet a trollkodni szó is)
szabad-e locsolni

Húsvét másnapján mi jutott eszembe?
Függvénytáblázatot tettem a zsebembe.
Odakinn 20 fok van, nagy már a hevület,
ehhez nem fogható a p-q vetület.
X2-ből gyököt vonni ész nélkül nem lehet,
Ezért jöttem locsolkodni emberek!

Algebra és műveleti szabályok,
locsolok, ha vannak piros tojások!

Harmadfokú lineáris függvények,
ha megengedik a virágszálak
egy gyors locsolást intézek.

Magasságtétel és befogó,
a szertárból előkerül a locsoló.
Pythagoras tétel, Tahalész kör
nekem csak egy pálesz köll.

Függvények és határozott integrál
meglocsollak, hogy el ne hervadjál.

A húsvéti főtétel:
van-e nálad főtt étel?
E képlet megoldási halmaza:
csak akkor van locsolás,
ha van kaja meg pia.

Kiszámoltam a területet,
ahová rózsavizet löttyinthetek.
De matekosként nincsen vers,
viszont locsolok, mert szemmel versz.



Previous Sungit - a szénalapú csodaásvány
Next Vicces matematika

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 × kettő =