Egy hazai kutatás eredményei segíthetnek a citromfű termesztésében.

Első blikkre legyinthetünk, hiszen sokan úgy vannak vele, hogy védelem és egyéb odafigyelés nélkül is kiirthatatlan a kertünkből a citromfű. De a fajtaválasztásnak növényvédelmi szempontból fontos szerepe van. Ugyanakkor a betegség-ellenállóságra a gyógynövények nemesítése során jelenleg kevés figyelmet fordítanak. Kovács Gergő, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (Szent István Egyetem) doktorjelöltje a citromfű (Melissa officinalis L.) legfontosabb betegsége, a szeptóriás levélfoltosság elleni védekezés lehetőségeit kutatta. Vizsgálta a fajták fogékonyságát, valamint növényi és ásványi eredetű anyagok hatékonyságát szabadföldön és in vitro körülmények között is.

A citromfű hosszú történelmi múltra tekint vissza. Paracelsus gyógyhatású karmelitavizétől a 2015-ben elnyert „Az év fagyaltja” díjig terjedő sikereit kellemes, citrusos illatú illóolaja és fenoloid típusú vegyületei alapozták meg. Ki gondolta volna, hogy a kertekből szinte kiirthatatlan citromfű termőterülete hazánkban csupán pár száz hektárra tehető. De a növény szárított leveleinek felhasználásával készített gyógy- és élvezeti teák szinte minden drogériában és élelmiszerüzletben kaphatók. A növény illóolaját és kivonatait vírusellenes tulajdonságuk miatt ajakherpesz elleni kenőcsök készítéséhez is használják.

A gyógynövény kultúrák növényvédelmi technológiájának fejlődését több tényező is gátolja.

Ezek között a beszűkült növényvédőszer-hatóanyag paletta az egyik legjelentősebb akadály. Ennek oka, hogy a növényvédőszer-gyártók kevésbé érdekeltek abban, hogy új készítményeiket a kisebb gazdasági jelentőségű kultúrákban is engedélyeztessék. Emellett a vezető kultúrákat is sújtja, hogy az EU növényvédő szer hatóanyagok egész sorát vonja vissza. Ezzel pedig sajnos nem tart lépést az új hatóanyagok bevezetése.

Kovács Gergő első kézenfekvő kutatási célja ezért az volt, hogy megvizsgálja különböző származású citromfű anyagok fogékonyságát a szeptóriás levélfoltosság kórokozójára (Septoria melissae Desm.). Az Egyetem Soroksári Kísérleti Üzemében és Tangazdaságában beállított, három évig tartó szabadföldi vizsgálatai során megfigyelte, hogy a kórokozó kártétele az altissima alfajba tartozó állomány esetében volt a legkisebb. Emellett a többi vizsgált fajtánál is jelentős fogékonyságbeli eltéréseket lehetett látni. A vizsgálati eredmények alapján a jövő ígéretes feladata lehet az ellenálló genotípusok szelektálása. Az ellenálló fajták használatával a növényvédelmi költségek jelentősen csökkenthetők. (A kérdés csak az, hogy ezek milyen gyógyászati hatékonysággal rendelkeznek.)

A kutató a produkcióra és beltartalomra irányuló vizsgálatai alapján rámutatott, hogy a levelek hatóanyag tartalma összefügg a levélfelület fertőzöttségének mértékével.

A szeptóriás fertőzés negatívan hat az illóolaj-tartalomra, mert csökkenti a növény ép mirigyszőreinek a számát, amelyek a citromos aromájú illóolaját tárolják. A gyakorlat számára legizgalmasabb vizsgálatait a kórokozó tenyészeteivel végezte. Eredményei alapján a ceyloni fahéj és a kakukkfű illóolaja 0,3% és 0,1% koncentrációban képes teljesen gátolni a kórokozó növekedését a táptalajon. A fahéj illóolaja továbbá akadályozza a kórokozó konídiumainak csírázását is. Az illóolajok mellett a szegfűszeg, a fahéj és a fokhagyma vizes kivonata is hatékonyan gátolja a kórokozó növekedését táptalajon. A vizsgált szervetlen vegyületek (oltott mész, szódabikarbóna és vízüveg) laboratóriumi körülmények között szintén hatékonynak bizonyultak a kórokozó ellen. Szabadföldi növényállományban a réztartalmú lombtrágya készítmények is hatékonyan csökkentették a kórokozó kártételét.

Kovács Gergő eredményei kiindulási alapul szolgálnak az ellenálló citromfű fajták nemesítéséhez, továbbá a citromfű és tágabb értelemben a gyógynövény kultúrák környezetbarát növényvédelmének fejlesztéséhez.