A közlekedési lámpák az egész világon, városok és falvak főbb utcáin, kereszteződéseinél megtalálhatóak,

ráadásul a piros, a sárga és a zöld jelzések szerte a világon ugyanazzal a jelentéssel bírnak.

Az első közlekedési jelzések

A BBC szerint a forgalmi dugó már az autók megjelenése előtt problémát jelentett, amikor az 1860-as években lovaskocsik és gyalogosok lepték el London utcáit. Azonban egy brit mérnök vasútigazgató, John Peake Knight megoldást ajánlott a forgalom kontrollálására. A vasutak esetében nappal a szemaforok a STOP and GO felirattal, éjszaka pedig piros és zöld világítással jelezték a vonatok számára, a továbbhaladás lehetőségét és a megállás kényszerét.

A közlekedési lámpa egyik első képviselője egy kétállású, szemaforszerű jelző először 1868. december 9-én Londonban a Parlament közelében a Bridge Street és a Great George Street-i kereszteződésben kezdett el működni. Vízszintes állásban megállást, 45 fokos szögben lehajtva áthaladást jelzett, éjszaka pedig piros és zöld fényű gázlámpával világították meg. A nagy siker miatt Knight további jelzőrendszerek telepítését szorgalmazta és eleinte úgy tűnt egyre szélesebb körben alkalmazzák a megoldást. De egy hónappal később közegészségügyi veszélynek nyilvánították, mert egy, a jelzők működését ellenőrző rendőr súlyosan megsérült, miközben az arca közvetlen közelében robbant fel egy lámpa.

Szabadalmak

A balesetet követően, mintegy négy évtizeddel később, a közlekedési jelzések népszerűsége ismét elkezdett nőni, jellemzően azonban inkább az Egyesült Államokban, amikor az első autók megjelentek az utakon. Az 1900-as években számos szabadalom született, melyek az alapötletet megújítva különféleképpen képzelték el a forgalom szabályozását.

A Family Search szerint az első elektromos közlekedési jelzőlámpa 1912-ben, Salt Lake City-ben egy rendőr, Lester Farnsworth Wire nevéhez köthető. A lámpát egy kereszteződés kellős közepére telepítették, ahol a rendőr maga fordította különböző irányokba a lámpát, irányítva ezzel az autós forgalmat.

Többek között James Hoge is azon első feltalálók között tudhatja magát, akik az elektromos jelzőlámpa fejlesztésében jeleskedtek. 1914. augusztus 5-én Hoge elképzelése szerint a kereszteződés minden sarkára telepítettek jelzőket, melyek a STOP és a MOVE felirat váltakozásával kontrollálták a forgalmat.

Az első piros és zöld fényű közlekedési lámpa azonban William Ghiglieri nevéhez köthető, melyet 1917-ben San Franciscoban szabadalmaztatott. A lámpa a kialakításának köszönhetően automatikusan és manuálisan is irányítható volt.

Majd 1920-ban William Potts egy ditroiti rendőr, számos automata közlekedési lámpa rendszert fejlesztett, beleértve a mai, három színű: piros, sárga, zöld fényű lámpát is.

1923-ban viszont Garret Morgan jelzőrendszere volt az első, amelyik időt hagyott a STOP felirat megjelenése utáni megállásra, a kereszteződésen való átjutásra és az elindulásra is. A találmány másik előnye az volt, hogy gyártása rendkívül olcsón kivitelezhető volt, így egyre több helyen telepíteni tudták a folyamatos, biztonságosabb közlekedést elősegítve. Később Morgan eladta a jogokat a General Electricnek 40 000 dollárért.

Az 1924-ben Berlinben felállított első közlekedési torony tetején lévő jelzőlámpákat még a toronyban szolgáló rendőr szabályozta kézzel, míg Nagy Britanniában az első elektromos közlekedési lámpa 1927-ben Wolverhampton városában kezdte meg kísérleti működését.

1926. december 23-án helyezték üzembe Budapesten Magyarország első közlekedési lámpáját.

A villanyrendőr a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésében dolgozott. A mind a négy irány számára jelzést adó villanyrendőr a kereszteződés közepén egy dróton lógott és a lámpa által megvilágított piros, sárga és zöld jelzéseket az alatta, dobogón álló rendőr a szerkezetből lelógó hosszú rúd forgatásával biztosította. 1938-ban elkészült az első oszlopra szerelt berendezés a Szent István körúton, a jelzőlámpás csomópontok száma pedig 1940-ben már elérte a 40-et.

A jelzőlámpák fejlődése

A közlekedési lámpák többsége manapság már intelligens rendszerekhez van kötve és online vagy zárt hálózatokban működik, amelyek sok esetben képesek megfigyelni az aktuális forgalmi szituációkat, mint például az irányok, a méret és forgalmi sűrűség, olyannyira, hogy priorizálni tudja az egyes közlekedési rendszereket. A  tervek szerint a jövőben a müncheni szakemberek például távolról fogják tudni ellátni a közlekedési lámparendszerek teljes szervizét, garantálva a biztonságos és problémamentes működést.

A Siemens ITS vezérigazgatója, Marcus Welz nyilatkozata alapján Floridában például egy új projekten dolgoznak, melynek lényege az lenne, hogy a közlekedési lámpa képes legyen kommunikálni a közlekedő autókkal, hogy fejleszthesse a közlekedés biztonságát és hatékonyságát. Több mint 40 közlekedési lámpától jönnek üzenetek azon autók számára, melyek olyan technikai felszereltséggel rendelkeznek, amik lehetővé teszik ezen üzenetek fogadását. Az említett jelzőlámpák az útvonalon elhelyezkedő következő lámpáról és a következő kereszteződésen való sikeres áthaladáshoz szükséges ajánlott sebességről küld egyszerű információkat. A fejlesztés rendkívül eredményes, hatékony segítséget nyújt a forgalom gyors lebonyolításában – mondta Welz. A Siemens 2010 óta egyébként csak LED-es jelzőberendezéseket gyárt, melyek kevesebb energiát fogyasztanak és az élettartamuk is hosszabb elődjeikénél.

A jövő közlekedési lámpái

Az önvezető autók megjelenésével a jelzőlámpák technológiájának továbbfejlesztése egyre inkább valóságossá válik. A MIT Senseable City Lab 2016-ban publikált tanulmányaiban például egyáltalán nem is léteznek jelzőlámpák. A jövőben, egyes elképzelések szerint minden egyes autó között kommunikáció fog létre jönni, melynek köszönhetően az autók a lámpáknál való megállás helyett automatikusan kezelik és fenntartják az egymás közötti távolságot és sebességüket, hogy zavartalanul áthaladhassanak az adott kereszteződésen.

Egy másik innovatív ötlet szerint viszont a lámpák mesterséges intelligenciával fognak majd rendelkezni, így nem egy központi rendszer, hanem a változó közlekedési körülmények irányítják majd a forgalmat. A rendszer képes másodpercről másodpercre, valós idejű attribútumokat felállítani, az információkat pedig egy kiterjesztett, nagyobb területen képes alkalmazni, így az egyes kereszteződések nem önálló egységként, hanem egy rendszer tagjaként, összehangolva funkcionálnak majd.

De az is lehet, hogy nemsokára az okostelefon fogja megmondani mit tegyünk egy-egy esetben; ajánlhatja az autó helyett a vonat használatát annak érdekében, hogy az utas a leggyorsabban elérhessen a célállomáshoz.

A közlekedési tesztek már 2012 óta zajlanak, a legfrissebb adatok szerint az utazási idők átlagosan több mint 25%-kal, a piros lámpánál való várakozás pedig körülbelül 40%-kal csökkent.