A fiatalok elvándorlásának társadalmi hátterét vizsgálta a 2025. november 5-én kezdődött Tudományünnep+ sorozat első előadása. 

Már írtunk róla, hogy a nagyközönséget idén is várják olyan esti programok, amelyek a Tudományünnep+ előadás-sorozat keretében öt estén át kínálnak ismeretterjesztő kikapcsolódást. Az első előadást Szabó Andrea szociológus, politológus, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese és az ELTE ÁJK habilitált egyetemi docense tartotta Útkezdet vagy végállomás? – Külföldi tanulmányok és kivándorlás címmel.

Az előadás alatt kiderült, hogy a 2024/25-ös tanévben Magyarországon több mint 215 ezer nappali tagozatos hallgató tanult a felsőoktatásban. A hallgatók száma az 1990-es évek eleji, mintegy 76 ezres létszámról egészen 2008-ig folyamatosan növekedett, amikor is elérte csúcspontját. Ezt követően lassú csökkenés figyelhető meg, majd az utóbbi években ismét mérsékelt növekedés tapasztalható.

Szabó Andrea szerint, fontos megkülönböztetni a kivándorlási potenciált, vagyis az ország elhagyásának szándékát a tényleges elköltözéstől.

Az előadó a kivándorlás négy fő típusát különítette el:

• rövid távú munkavállalás – amikor valaki néhány hónapra, például idénymunkára utazik külföldre;
• középtávú munkavállalás – többnyire néhány évre szóló külföldi munkavégzés;
• hosszú távú letelepedés – amikor valaki véglegesen egy másik országba költözik, elhagyva Magyarországot;
• végül a tanulási potenciál – amikor legalább egyéves külföldi tanulmányokat tervez valaki.

Szabó Andrea úgy véli, hogy Európában kiemelkedően magas a fiatalok és a tanulók külföldi munkavállalási szándéka, ugyanakkor a mobilitás az életkor előrehaladtával jelentősen csökken. A legaktívabb korcsoportok a 15–24 évesek és a 25–39 évesek, akik között a legmagasabb a külföldi munkavállalást tervezők aránya. Európai szinten a 15–24 évesek körében vannak többségben azok, akik fontolóra veszik, hogy külföldön dolgozzanak.

Magyarországon a rendszerváltást követő évtizedben csupán az emberek 5-6%-a tervezett migrációt. Ez az arány azonban fokozatosan növekedett. 2016-ban a migrációs potenciál közel 40%-át a 35 év alattiak adták. Az egyetemisták körében mért kivándorlási potenciállal kapcsolatban arra érdemes figyelni, hogy míg 2015 és 2016 között a magyar egyetemisták 37, illetve 33%-a tervezte a külföldre költözést, addig 2024-re ez az arány 45%-ra emelkedett.

Az előadó kitért a tényleges elvándorlás munkaerőpiaci következményeire is. Eszerint 2023-ban az elvándorlás 6,6%-kal csökkentette az aktív, 15–64 éves népesség számát. A 25–49 éves, vagyis leginkább munkaképes korú népesség körében a veszteség 11,2% volt ugyanebben az évben.
 
Az előadás arra kereste a választ, hogyan látják az egyetemisták és más ifjúsági csoportok saját lehetőségeiket, országukat, jövőjüket. Illetve, hogy milyen társadalmi mintázatok rajzolódnak ki a Magyarországon kívüli továbbtanulási vagy letelepedési szándék mögött.