A kutya már több mint 11 ezer éve is segíthetett vadászni az embernek.

Az ember a kutyát mintegy 14 ezer évvel ezelőtt háziasította a Közel-Keleten, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy ez véletlenül vagy szándékosan történt-e. Jelenlegi ismereteink szerint közel 11,5 ezer éve él a kutya az ember mellett. Az első nyomok szerint a mai Jordánia északkeleti részén éltek legkorábban, ahol ezeket a kutyákat feltehetően már vadászatra is használták dán és brit tudósok friss kutatása szerint.

A régészek szerint az utal a kutyák vadászatkor történő alkalmazására, hogy a vadnyulak és egyéb kisebb zsákmányállatok száma hirtelen, jelentősen megnövekedett a térségben található régészeti maradványok között.

A Koppenhágai Egyetem és a University College London közös régészeti csoportjának kutatási eredményei arra utalhatnak, hogy az ember az eddig véltnél korábban felismerte a korai kutyák vadászati képességeit.

A Subajka 6 nevű észak-kelet jordániai régészeti lelőhelyen talált csontok a régészek szerint nemcsak arra utalnak, hogy ebben a térségben már az újkőkor elején jelen voltak a kutyák, hanem arra is, hogy az emberek és a kutyák együttműködtek a vadászat során. A tanulmány vezető szerzője, Lisa Yeomans és kollégái arra következtettek, hogy a lelőhelyet egész éven át lakta az ember. A kutyák és az emberek együtt éltek, és a kutyák nem csak akkor keresték fel a területet, amikor lakatlan volt.

Yeomans szerint a jelek arra utalnak, hogy nem a település külső részén tartották őket,

hanem részei voltak a mindennapoknak, szabadon kószálhattak az emberek között, ették az eldobott csontokat és az ürülékük is megtalálható a lelőhelyen mindenfelé.

Az ásatásról származó adatok elemzésekor feltűnt a tudósoknak, hogy amikor a kutyák megjelentek a területen, a nyulak száma is megnövekedett. A nyulat a húsa miatt vadászták, ám a Subajka 6 lakói csontjaiból gyöngyöt is készítettek. A régészek valószínűnek tartják, hogy a kutyák megjelenése összefügghet a lelőhelyen lévő kisebb zsákmányállatok számának megnövekedésével.

A kutyák a kisebb és gyorsabb nyulat vagy rókát is el tudták fogni, így nagy szerepük volt a vadászat során. A változás ugyanakkor kapcsolatba hozható a vadászati technikák megváltozásával is, mert a leletek azt mutatják, hogy a korábbiakban válogatás nélkül, hálóval vadásztak vadnyúl-populációkra.