Ember és növény találkozása az evolúciós hadszintéren


Fritillaria delavayi - Ember és növény találkozása az evolúciós hadszintéren
Olvasási idő: 3 perc

Különös dologra derítettek fényt a tudósok két hónappal ezelőtt!

Felfedeztek – jobban mondva, ismételten megtaláltak – egy gyógyhatású liliomfajt, amely igyekezett elrejtőzni előlük. Az evolúciót ismerők számára a Fritillaria delavayi növény rejtőzése egyáltalán nem volt különös, meglepő annál inkább.

Az evolúció kíméletlen rendezőelve, a természetes kiválasztódás, semelyik földi fajt nem hagyja érintetlenül, ahogyan az ember sem. Eddig olybá tűnt, hogy előbbi esetében, kis változások sorozatával egész jól el lehet kerülni a kihalás szörnyű sorsát, míg utóbbinál csaknem lehetetlen. Ennek igyekszik ellentmondani egy gyógynövény, amely hamarosan a természetvédők emblematikus jelképévé válhat!

A front, ember és növény között, a kínai Hengduan-hegységben nyílt meg.

A Hengduan-hegység elhelyezkedése a Himalája hegyláncaiban. Forrás: researchgate.com

A Fritillaria delavayi liliom – csakúgy, mint a liliomfélék családjának többi tagja – körülbelül 120 millió éve jelenhetett meg az északi félgömbön: Észak-Amerikában, Ázsiában és Európában. Bár a zárvatermők a növényvilág legkésőbb kifejlődött törzse, a 120 millió év emberi elmével beláthatatlan, nemkülönben az a 2000 év, amióta felhasználják, mint összetevőt a hagyományos kínai orvoslásban. A nyugatra került liliomféléket az emberek kedvtelésből nemesítették, míg a rózsafélék 3-400 éve ki nem szorították őket a kertekből. A pragmatikusabb ázsiai felhasználási mód az esztétika helyett a hasznosságra koncentrált.

A növény kiszárított hagymájának alkaloidái, kis mértékben, megszüntetik a köhögést és csillapítják a légzési nehézségeket!

Ez pedig értékes tulajdonság, olyannyira, hogy a kínai gyógynövény-piacon, 480 dollárt is megadnak kilójáért. Dacára, hogy a hagyományos kínai orvoslás termékei nem veszélytelenek! Az ár mégis sokaknak vonzó. Annak ellenére, hogy a mennyiséghez csaknem 3500 növény szükségeltetik. Mégis megéri próbálkozni, hiszen a természetes, biomegoldások nemcsak nyugaton – többek között hazánkban – élik reneszánszukat. Ezentúl azonban a kereskedők nem a vélt gyógyhatást árazhatják túl, sokkal inkább a beszerzés körülményességét!

Nagy választék a kínai gyógynövénypiacokon. Forrás: livingtorontojournal.com
Nagy választék a kínai gyógynövénypiacokon. Forrás: livingtorontojournal.com

A gyógyászati célra is megfelelő liliomfaj ugyanis Kína hegyvidéki részén, illetve Bhután és Nepál egyes fennsíkjain nő. Az evolúciós hadszíntérré vált  kietlen vidék kemény éghajlatán csak az igazán tűrőképes flóra és fauna élhet meg. A Fritillaria delavayi pedig nem cáfol rá erre a megállapításra. Szaporodása a levélvégeken megjelenő sarjhagymákkal történik, amelyeknek egyszerre kell megfelelő táptalajra hullaniuk, beágyazódniuk, majd a nehéz, sziklás terepen kihajtaniuk. A növény öt év elteltével hoz csak virágot, vagyis öt év elteltével lehet pótolni a populációban keletkezett kárt. A begyűjtés során létrejött változásokat a Kínai Tudományos Akadémia botanikusai publikálták a Current Biology című szaklapban.

Először is megfigyelték, hogy a kietlen tájhoz képest, egyébként színpompás – élénkzöld növényi szövettel és ciánsárga virágzattal bíró – liliomok fokozatosan eltünedeznek. A kereslet élénkülését is beleszámítva, a növények olyan tankertekből is ,,eltünedeztek”, ahonnan nem volt esélyük a hétköznapi füvesembereknek a szüretre. A virágokat később meglelték ugyanott: csak teljesen beleolvadva a sziklák közé.

A botanikusok első tippje a növényevő állatok voltak, ugyanakkor a kitartó megfigyelések nem hoztak eredményt ezügyben. Ezzel párhuzamosan bebizonyították, hogy a liliomban lévő toxikus alkaloidák kivétel nélkül mérgezőek a környék állataira, még a növényevőkre is. Maradt a terepmunkás megfigyelés és a digitális területalapú adatfeldolgozás, miszerint a vidék azon részein, ahol a Fritillaria delavayi fokozottabban védett vagy eddig kevésbé látogatott területen nőtt, az élénk színezet több nemzedéken át is fennmaradt; ahol a begyűjtés többször is megesett, a növények egytől-egyig szürkésbarna külsőre váltottak.

A különbség. Forrás: althatsinteresting.coml
A különbség. Forrás: althatsinteresting.coml

Ezután a rejtőzködő növényekkel teli földszakaszok már jóval nagyobb arányban éltek túl, a színesebb, ezért könnyebben és gyorsabban elérhető populációk kárára.

Természetesen a növény nem tudta, hogy milyen sors ellen kell védenie magát. A megoldás egy szerencsés evolúciós mutációnak köszönhető. A barnás-szürkés kültakarójú liliompopulációk kisarjadtak ott, ahol a füvesemberek többségében a begyűjtést végezték. A növény új evolúciós kamuflázs-színeinek és a szüretelők elégtelen botanikai képességének szerencsés együttállása folytán csaknem átvették az élénkek helyét. A folyamat pedig gyorsan halad afelé, ahol már csak a terepmintás növények lesznek életben.

A régi-új liliomfaj két dologra mutat rá!

Bizonyítást nyert, hogy az ember képes közvetlen hatást kifejteni egy vadon élő növény színére! Ezek után érdemes további kutatásokat végezni az egész bolygón, hogy milyen egyéb hatásokat sikerül még felfedezni, amik eddig rejtve maradtak előlünk.

Másodszor a túltermesztés, emberi fajnemesítés, az invazív fajok túlsúlyba kerülése, valamint a túlszedés minden bizonnyal, nem csak esztétikai veszteséget fog okozni nekünk. Ezek az evolúciós ugrások, más területeken képesek lehetnek felrúgni az évmilliók alatt létrejött biodiverzitás egyensúlyi állapotát. Ez, összevetve a klímaváltozással, bizonyos területeken beláthatatlan eredményekkel fog járni! Vagy ez a kényszer-evolúció?



Previous A védőoltások jelentősége
Next A kacsacsőrű emlős genetikai térképe

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük