Egy 127 millió évvel ezelőtt kikelt madárfióka megkövesedett maradványaira bukkantak.

Bár a fosszíliát még évekkel ezelőtt fedezték fel a spanyolországi Las Hoyas lelőhelyen, ám egészen mostanáig nem nagyon tanulmányozták. A mezozoikus korból, 250-66 millió évvel ezelőtt élt ősmadarak fosszíliái nagyon ritkák és a fiókák megkövesedett maradványai még a ritkábbnál is ritkábbnak számítanak. Ez a most talált apró teremtmény az Enantiornithes madarak csoportjába tartozott, valamivel kisebb volt, mint egy ember kisujja és mindössze 10 grammot nyomott. Nem sokkal a tojás elhagyása után pusztult el, egyedülálló betekintést nyújtva a kutatóknak az ősmadarak fejlődésének egy kritikus szakaszába.

Az ebben a korban élt madarak többsége foggal és karomban végződő ujjakkal rendelkezett, de ezeket leszámítva nagyon hasonlított a modern madarakhoz.

A kutatásban részt vevő brit, spanyol, svéd és amerikai szakemberek a legkorszerűbb technológiákat alkalmazva tanulmányozták a megkövesedett csontokat. A fosszíliákban a kémiai elemek eloszlását kimutató részecskegyorsító, a szinkrotron segítségével végzett vizsgálat kimutatta, hogy a fióka valószínűleg még nem tudott repülni, mivel bizonyos csontjai még nem fejlődtek ki teljesen.

A mostani vizsgálatot vezető Dr. Fabien Knoll, a Manchesteri Egyetem tudományos főmunkatársa szerint a csontképződés tanulmányozása és elemzése – a csontfejlődés folyamata – sokat mondhat el egy fiatal madár életéről. Segíthet nekik abban, hogy megértsék, hogyan voltak képesek repülni, szülői gondoskodásra szorultak-e a kikelés után, vagy önmagukat fenntartva képesek lettek volna-e életben maradni.

Az új technológiák példátlan lehetőséget kínálnak a paleontológusok számára a fosszíliák kivizsgálására. A madárfióka vizsgálatánál a világszerte ismert legkorszerűbb technikákat alkalmazták, köztük három különböző szinkrotront Franciaországból, az Egyesült Királyságból és az Egyesült Államokból.

A kutatók azt találták, hogy a fióka szegycsontja még mindig nagyrészt porcból állt, és még nem alakult ki kemény, szilárd csont, amikor meghalt, vagyis nem tudott repülni. Az itt megfigyelt csontosodás mintái és az eddig ismert kevés fiatal enantiornitikus madarak azt sugallják, hogy az ősi madarak ezen különös csoportjának fejlődési stratégiái változatosabbak, mint korábban gondolták.

A csapat azonban azt állítja, hogy a csontfejlődés hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kikelés a gondozás és a táplálkozás során a szülőkre támaszkodott az egyed.