Amit minden valamirevaló tudósnak ismernie kell: Murphy törvénykönyve. Murphy törvénykönyve a sokak által ismert szállóigévé lett posztulátummal nyit: ami el tud romlani, az el is romlik!

Mindnyájan tapasztaltuk már ennek a mondatnak az igazságtartalmát. Ó, de még mennyire! De vajon mi az igazság? Ki az a Murphy és barátai, akik közreműködésével létrejött egy egész törvénygyűjtemény? A rejtély végre megoldódni látszik. A tudást pedig itt és most a kedves Olvasó elé tárjuk!

Murphy törvényei nem mások, mint hétköznapi bölcsességek. Tulajdonképpen rím- és időmértéktelen epigrammák, amelyek előtagból és utótagból álló, tömör, csattanós költemények. Tagadhatatlan, hogy a törvénykönyv népszerűségét annak rövidsége és köznapisága adja, noha, aki(k) ihlették igazi reáltudományokban jártas tudósok voltak. Nem is akárhol, hanem egy légi támaszponton!

1949-ben, a kaliforniai Murocban, az Edwards légi támaszponton kezdődik a történet.

Pusztán a korrektség kedvéért itt meg kell jegyeznünk, hogy a bázis ekkor még egyszerűen Muroc Katonai Repülőtér néven létezett 1933-tól. Átnevezésére 1950-ben került sor, egy Glen Walter Edwards berepülőpilóta tiszteletére, aki 1948 májusában vesztette életét. Ötödmagával egy csupaszárny Northrop YB-49-es géppel, amelyet a nácik Hortenjeiről másoltak. Az élet iróniája, hogy Edwardsot nem tudták megölni a nácik sem Észak-Afrikában, sem Dél-Itáliában. Bizonyára ezért nevezték el róla a bázist, nem a másik négy kevésbé szerencsés fickóról.

Tehát a bázison egy fejlesztőcsapat éppen az MX-981-es számú projekten dolgozott. A projekt célja a nagy sebességű becsapódás, illetve lassítás hatásának emberre vonatkozó vizsgálata volt. Konkrétan arra voltak kíváncsiak, hogy 40 G-s terhelést kibírna-e egy pilóta, természetesen a meglévő biztonsági eszközök védelmében. Az 1945 óta tartó kísérletezés és kutatás az Egyesült Államok Légierejének Repülőorvostani Laboratóriumának égisze alatt folyt, John Paul Stapp kutatóorvos ezredes felügyelete és parancsnoksága alatt.

Ebben a laboratóriumi intézményben dolgozott egy Ed Murphy nevű százados, aki akkortájt a labor fejlesztőmérnöke volt.

A kísérletet egy síneken, rakéták segítségével gyorsuló test jelentette, amelyet hirtelen lefékeztek. A kísérletet mindaddig nem lehetett sikeresnek nyilvánítani, amíg az aktuális g-terhelést mérő műszer nem működött megbízhatóan. A rezgésátalakító hibáit Murphy megpróbálta orvosolni, hiszen voltak már tapasztalatai a centrifugális g-terheléses kísérletekben. A javításokat az asszisztensére bízta. A kísérlet elkezdődött és a rakéta kilőtt, egy csimpánzzal a fedélzetén. A szenzor 0 g-s terhelést mutatott, az asszisztens által rosszul elvégzett huzalozása miatt. Ekkor Murphy kiborult és otthagyta a csapatot, noha felajánlották neki, kap elég időt, hogy helyrehozza az egészet!

De a százados nem kért ebből és lelépett. Nem sokkal később, egy másik mérnök, George Nichols, aki szintén ott volt, meginterjúvolta a mérnököt, aki így felelt (valószínűleg még dühösen): Ha el lehet szúrni, holtbiztos, hogy elszúrja! Utalva ügyetlen asszisztensére. Nichols visszatérve a csapathoz, rövid diskurzus után a mondatot együtt úgy alakították át, hogy ami megtörténhet, meg is fog. A legenda szerint eredeti formáját végül a sikertelen kísérletek alakították ahhoz hasonlatossá, amit mi is ismerünk, beleadva Murphy duzzogó arroganciáját. Ám a fejlesztőmérnök fia, Robert Murphy cáfolja Nicholst: szerinte az apjától származik az idézet, ami eredetileg így szólt:

,,Ha több megoldás is van, és ezek közül az egyik katasztrófához vezet, akkor ő feltétlen úgy csinálja.”

Akárhogy is, a teoréma megmaradt volna a repülőorvosi, mérnöki zsargon részeként, ha egy szerencsés véletlen folytán, nem kerül a szélesebb nyilvánosság elé!

Ez magának Stapp ezredesnek köszönhető, aki egy sajtókonferencián az egyik újságíró kérdésére úgy felelt, hogy azért nem torkollott tragédiába a teszt és okozott súlyos sérüléseket senkinél sem, mert alkalmazták Murphy törvényét. Vagyis számba vették az összes lehetőséget, ami elromolhat és többször is ellenőrizték, tesztelték őket az indítás előtt! Stapp pozitív értelemben használta a törvényt, mondván, ami lehetséges, bekövetkezik!

Innentől kezdve a történet zavarossá válik és csapong a hibás, kihagyó emlékezetű ,,szemtanúk” és a tudásukat szentül állító rokonok, barátok és zsurnaliszták között. Tovább nincs értelme kutakodni, hiszen egyesek szerint maga Stapp mondta úgy a törvényt, ahogyan az a cikk felütésében elhangzik. De ez nem is fontos igazán. Kanonikusnak a dolognak utánajáró és a törvénykönyvet először összeállító Arthur Bloch állítását vehetjük, aki Nichols olvasatát tekinti hitelesnek.

Bloch könyve (Murphy’s Law and other reasons why things go wrong) 1977-ben került nyomtatásba a Price/Stern/Sloan Publishers, Inc. jóvoltából, a kaliforniai Los Angelesben.

Érdekesség, hogy az írója nem is igazi író. Ezen kívül csak egy könyvet írt, abban viszont némi Murphyre jellemző szarkazmust is felfedezhetünk. A könyv címe Segíts magadon ábrándozással (Help yourself with wishful thinking) és 2002-ben a szerző életének 54. évében jelent meg. A könyv műfaját tekintve egy szatíra, ami a manapság divatos self-help, ezoterikus tanácsadó könyveket és íróikat gúnyolja ki. Bloch törvénykönyvét hamar felkapták és a nyolcvanas, kilencvenes évekre már alig akadt ország, amelynek nyelvére még nem fordították le.

Tehát Murphy meghódította a világot!

Igen ám, de a törvénygyűjteményben több nevet is találunk, sőt ezek posztulátumai, kommentárjai sem horizontális síkban vannak Murphyhez képest, hanem reagálnak rá és kiegészítik őt; és egymást is, ha kell! Vajon kik lehetnek ezek a személyek? Valóságosak-e? Az MX-981 csapatának egyéb tagjai?

A kérdések tisztázásához érdemes megismerkednünk egy, a tudományfilozófiában és a tudománytörténetben gyakori fogalommal, az eponimikus vagy névadói hagyománnyal. Mindez azt jelenti, hogy egy tudományos siker esetén, legyen az felfedezés, feltalálás, előállítás, módszertani megfejtés – a névadó személye igencsak esetleges. Értjük ezalatt azt, hogy a név, amiről az adott tudományos fenomén ismertté válik, ritkán fedi a személyt vagy személyeket, akiknek a siker köszönhető!

Bizonyos esetekben egy előd tiszteletéről van szó, kutatók egy csoportjának egyik tagjának kiemeléséről, esetenként félreértelmezésről!

Murphy törvénykönyvében olyan nevekkel találkozhatunk, mint Zymurgy, Boling, White, Chisholm, Scott, Finagle, Wingo, Issawi, Gumperson és a többiek. Nyílván, esetükben arról van szó, hogy a Murphy ,,által” megkezdett szarkasztikus teorémázás tovább folyt és a mai napig is tart. A gyűjtés, mint a népdalok esetében, sok egyéb posztulátummal gazdagította a gyűjteményt és, mint a már említett népdalok esetében, a visszakövetés nehézkes. De, ahogy fentebb láthattuk, teljesen felesleges is. Valószínűleg ezek a nevek kitalált emberek nevei, de a mondanivalójuk ugyanúgy egyetemes, ahogyan a Murphy-törvény; mondhatni a poén részei!

A különféle ,,tudósok” aforizmáit a törvénykönyv három részre osztása indokolja. Az első részben csemegézhetünk a tervezéstan, gépészettan, kutatástan, vezetéstan, értekezlettan, könyveléstan, szakértelemtan, embertan, törvény- és örvénytanból. A másodikban ezek alrendszereinek további vizsgálata következik olyan szinteken, mint a rang- és értekezlettan, műhelyek és irodák, rendszermatematika, egyetemes egyetemtan, sportológia. A harmadik részben a felsőfok következik, vagyis a teljes elmerülés a murphológiában!

Most pedig következzen néhány kiemelés:

,,Akármi megy tönkre, valószínűleg épnek fog látszani.” – Scott első törvénye.

,,Ha egy kísérlet beigazolódik, akkor valamit rosszul csináltál.” – Finagle első törvénye.

,,Ha valaki nekilát feladatának, erőfeszítéseit meg fogja hiúsítani egy másik (élő vagy élettelen) létező öntudatlan közbeavatkozása. Bizonyos feladatokat azért lehet mégis nyélbe ütni, mert a közbeavatkozó maga is feladatot teljesít, ami természetesen maga is ki van téve a közbeavatkozásnak.” – Pech első törvénye.

,,Bármely szabadalmazási kérelmet egy héttel megelőz a tiedéhez hasonló kérelem, amelyet egy tőled függetlenül dolgozó mérnök nyújtott be.” – Klipstein törvénye.

,,Csak az állandók változnak, a változók soha.” – Osborn törvénye.

,,Építs ki olyan rendszert, amelyet a hülyék is használni tudnak – csak a hülyék fogják használni.” – A. Shaw elv.

,,Bármely leejtett szerszám a műhely legkevésbé hozzáférhető zugába gurul. Ennek folyománya, hogy mielőtt földet ér, a lábadra esik.” Anthony műhelytörvénye.

(…)

A metaértelmezés fontos: ezek a törvények nem restségre vagy pesszimizmusra nevelnek, hanem éppen ellenkezőleg. Most már láthatja a kedves Olvasó, hogy miért is van szüksége mindenkinek Murphy-törvénykönyvére a polcán!

Források:

• Arthur Bloch: Murphy törvénykönyve, avagy miért romlik el minden? Gondolat kiadó, Budapest, 1985.
• people.howstuffworks.com