Távol Európától, mégis közel! – Euró versus forint!


Euró versus forint!
Olvasási idő: 5 perc

Magyarország is elkészítette a 2019. évi konvergencia jelentését és megküldte azt az Unió hivatalosságainak.

A fűzfapoétikus deklarációk és helyzetelemzések mellett egyelőre nincs szó az euró bevezetéséről. Az ezredfordulón még sarkalatosnak számító kérdés mára szinte teljesen lekerült a napirendről! Világos magyarázat azóta sincsen rá, mintha a döntéshozók csöndes és mély várakozásba merültek volna mindannyian.

De mi szükség is lenne közbeszédbe helyezni, amikor a növekedés 4%-körül alakul hosszútávon. A munkanélküliség történelmi mélyponton van. A foglalkoztatottság aránya pedig csúcsokat dönt. A béremelkedések biztatók és úgy tűnik, hogy az emelkedő tendencia még évekig is kitart.

Probléma maximum az Európai Unió által megkövetelt 3%-os inflációs céllal, illetve az államadósság négy év alatti 10%-os csökkentésével lehet. Valójában a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindkét zavaró tényezőt ki lehet iktatni az ügyes könyvelés eszközével. Ez utóbbi teljesen legális és növeli a gazdasági kormányzás mozgásterét. Az államadósságnál pedig hiába nem csökkent a várt mértékben, a deviza-tartozások arányát sikerült jelentősen csökkenteni, valamint a lakosság irányába eladósodni.

A politikát valamennyire is ismerők azonban tudhatják, hogy a hallgatásnak is jelentése van. Mivel senki sem lát bele embertársának fejébe, marad a találgatás, illetve azok alátámasztása hol könnyedebb, hol súlyosabb állításokkal. Ez remek alkalmat ad arra, hogy körbejárjuk az euró bevezetésének problematikáját, annak pro és kontra érveit Magyarországra nézve.

Magyarország eddigi pénzügyi reformjai mindig a monetáris stabilitást szolgálták.

Tették ezt azért, hogy a pénzügyi piacok és az ezt fenntartó intézmények – vagyis a pénz cseréjének helyszínei, tőzsde és bankrendszer, valamint a jegybank és egyes minisztériumok – ellenállók legyenek a gazdasági sokkokkal szemben. Tovább elláthassák alapvető funkcióikat: a pénzügyi források közvetítését, a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom lebonyolítását. Ha ezek egészséges és stabil működésűek, akkor a nemzeti valuta és általánosságban a pénz képes ellátni három fő funkcióját. Vagyis megfelelő és elfogadott csereeszköz, értékmegőrző és elszámolási egység.

Az euró hátrányai, a forint előnyei.

Elméletben. Ugyanis a nemzeti valutát folyamatosan érik behatások, amivel állandóan számolni kell. A hivatalos pénzek se nem egyenlők, se nem egyforma súlyúak a világgazdaságban. Árfolyamukat a gazdasági teljesítmény, illetve a vele való kereskedés határozza meg. Az aranystandard-rendszer bukása után az árfolyamok szabad lebegtetése széles volatilitásokat okozott a különböző országok valutáinak egymáshoz viszonyított értékében, nem említve a belső megbízhatóságát és az inflációt. A képet tovább bonyolítja az USD, mint világvaluta.

Ha egy adott ország nem a gazdasági fejlődés motorja, a világgazdaság mozdonya ráadásul a pénze is csak lokálisan használható, akkor az ország egy legfeljebb közepes, valamennyire nyitott és integrált gazdaságú ország. Az ilyen fokozottan kitett a világgazdasági hatásoknak, mivel meghatározott szereppel bír a nemzetközi munkamegosztásban. Jellemzően nyersanyagot importál, dolgoz fel és exportál, mindezt kisméretű hazai tulajdonlással, inkább a folyamat kiszolgálása révén. Nemzeti valutája sakkban van tartva, hiszen a túlzott infláció katalizálja a drágulást, ami még jobban fokozza az inflációs nyomást, ráadásul az export-import értékek nem engednek túl erős, vagy túl gyenge valutát, hiszen az sem az államnak, sem a vállalatoknak nem lenne kifizetődő. Marad tehát az ingadozás.

Az euró előnyei, a forint gyengéi.

Az ingadozás, ha elviselhetetlen kilengéseket okoz és az infláció rekordot döntött, valamint a konvertibilitás is veszélyben forog, akkor a megoldás hozzákötni az árfolyamot egy stabil pénzhez. Ez tette például Ecuador, aki a dollárhoz képest határozta meg az ecuadori sucrest. A stabilitásnak azonban ára van: a saját pénznem egy kis országban használaton kívülre kerül, csak deviza átváltásokkor lesz újfent jelentősége és a monetáris mozgástér is leszűkül, ami akár kezelhetetlenné is teheti a deflációt. Ugyanakkor kiszámítható befektetési környezetet okoz és kevésbé csapkodja meg a gazdasági válságok hurrikánja.

Mi lehet a legjobb megoldás a közepes gazdaságú Magyarország számára?

Óvatosnak kell lennünk, hiszen a gazdasági megoldások egyike sem objektív és örök igazság. Ráadásul ezen a területen eléggé sokszor következett már be paradigmaváltás. Legutóbb éppen a válságkezelés terén. A Nemzetközi Valutaalap stratégiája sokáig a szerkezetváltás és a fiskális megszorítás voltak. Ez vezetett többek között a magyar rendszerváltozáshoz és privatizációs forgatókönyvhöz is. A 2008-as válság elképesztően hosszú recessziós időszaka azonban meghátrálásra késztette a takarékoskodó közgazdászokat és eszközvásárlást indukált.

Ez azért is sarkalatos tényező a témában, mert a görög adósságrendezést sokáig hátráltatta az Európai Központi Bank leértékelés elleni szigora, legalábbis a görögök szemszögéből. És ez csak egy viszonylag apró frontja annak a törésvonalnak, ami a magországok és a periféria árfolyam-érdekei között húzódik. Továbbá a közös valuta előnyei nem minden esetben fedezik a nemzeti valuta elvesztésének hátrányait. Mindenképpen egy új út választása ez!

Ha Magyarországon marad a forint, akkor az azt jelenti, hogy a jegybank egymaga képes közvetlenebb monetáris eszközökkel és célokkal operálni. Olyanokkal, mint például az alapkamat, amivel a bankokon keresztüli vállalati hitelezést kontrollálhatja. Továbbá megkötések nélkül növelheti, illetve csökkentheti a forgalomba kerülő forint mennyiségét, vagyis szabadon inflálhat például az export könnyítéséért. Szabadon vásárolhat eszközöket, vagyis öntheti a pénzt a számára kedves ágazatokba. Esetleg fű alatt még tiltott állami finanszírozást is folytathat, de ez már az illegalitás világa.

A legfontosabb és legbefolyásosabb terület azonban az, hogy a kormányzat szabadon csinálhat hiányt az államháztartásban, vagyis puha költségvetést!

A jelenlegi megkötések ezeket csak annyira fékezik, hogy a költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át, illetve az államadósság nem lehet nagyobb a GDP 60%-nál. Ha utóbbi ennél nagyobb – Magyarországon 71%, illetve 73% attól függően kormánypárti, vagy ellenzéki az ember – akkor törekedni kell a folyamatos csökkentésre, amihez illik bevezetni az ajánlásokban foglaltakat. Ez a Stabilitási és Növekedési Paktum előírása. A rendezett kassza és fegyelem jogos, hiszen az integráció nem titkolt célja a közös valuta és a politikai egyesülés.

Ha az ország bevezeti az eurót, akkor azt egy sajátos mechanizmuson keresztül teheti csak meg. Ez az úgynevezett Európai Árfolyammechanizmus (ERM), amiben a tagállamok valutái +-15%-os határ között mozoghatnak egymáshoz képest. Ennek második szekciója az ERM II. az euró előszobája, ahol két évig kell tartózkodni, euróhoz kötött forinttal. Ekkor négy kritériumnak kell eleget tenni az adott időszakon keresztül.

  • Árstabilitás: Az inflációs ráta legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a 3 legjobb teljesítményt nyújtó tagállam inflációs rátáját.  
  • Rendezett és fenntartható államháztartás: A költségvetési hiány legfeljebb a GDP 3%-át teheti ki. Az államadósság pedig nem haladhatja meg a GDP 60%-át.
  • Árfolyam-stabilitás: A csatlakozni kívánó tagállamnak legalább 2 éven keresztül részt kell vennie az árfolyam-mechanizmusban (ERM II.) anélkül, hogy pénzneme erőteljesen eltérne az ERM II-ben alkalmazott középárfolyamtól, vagy pénznemének az euróval szembeni középárfolyamát ugyanebben az időszakban lejjebb szállította volna.
  • Hosszú lejáratú kamatlábak: A hosszú lejáratú kamatláb legfeljebb 2 százalékponttal haladhatja meg az árstabilitás szempontjából 3 legjobb teljesítményt nyújtó tagállam kamatlábát.

Ha ezen sikerül átmenni, ami az országnak kisebb erőfeszítéssel simán menne, akkor bekerülnénk a legbelsőbb körbe, az euróövezet huszadik tagjaként. A pénz a világ második legfontosabb valutája és megbízhatóságáról mi sem árulkodik jobban, minthogy túlélt már egy gazdasági válságot.

A megkötéseken túl fontos az is, hogy a magyar gazdaság sokat lefaragjon az uniós átlaghoz mért fejletlenségéből is.

Ez már nehezebb és időigényesebb művelet. 2018-ban az ország GDP-je szerint a 21. az uniós 28-ból. Emiatt az euró elsietett bevezetése káros lehet. Ha az ország teljesítőképessége nem elég stabil, nincs meg a szükséges növekedési potenciál és a hazai valutát éppen alacsony árfolyamon mérik az euróhoz képest, akkor a ciklikusan ismétlődő világgazdasági válságok legújabbika fizetésképtelenné teheti az országot. Továbbá fontos, hogy a magánszektor biztos lábakon álljon és növelje a hozzáadott értéket a működésében. A ,,magyar euró” ne legyen túlságosan felül- vagy alulértékelt a valós gazdasági teljesítményhez képest.

Magyarország 2013-ban került ki a túlzottdeficit-eljárásból és tartósan tartja magát a kritériumokhoz. Ha bevezetésre kerül az euró az ország közös gazdasági kormányzás alá kerül. Stabil árakkal számolhatnak a fogyasztók, illetve nagyobb választékkal is az uniós külkereskedelem növekedése által. Biztonságosabb környezet és több lehetőség várja a vállalkozókat és a piacokat. Jól kiszámítható és stabil növekedés várható az integrált pénzügyi piacon. Ezáltal az egész EU erőteljesebben lesz jelen a világgazdaságban. Praktikumot jelent az állampolgároknak a banki átváltások megszűnése. Erőteljes szimbólumot kaphat az européerség.

Konklúzióként fontos megjegyezni, hogy a közös pénz éppen úgy nem csodafegyver, ahogyan a magyar forint sem az.

A közös gazdasági és pénzügyi térség csak akkor sikeres, ha annak szereplői felelősen gondozzák azt és megfelelően reagálnak a válságokra és kihívásokra. Mindenekelőtt azt kell megérteni, hogy a hangsúly nem is annyira a bevezetésen vagy annak hiányán van. Az izgatóbb kérdés, hogy ez mikor, milyen árfolyamon következik be. Ahogyan a forint és az önálló monetáris politika támogatói illúzióban ringatják magukat, amikor a leértékelés áldásos hatásait forszírozzák. Az export növekménye csak a helyettesítő árukra és kihasználatlan kapacitásokra alapozódik és csökkenti a munkabéreket. Az állam adósságainak elinflálása a polgárokat szegényíti.

Mind az uniónak, mind az országnak felelős és gazdaságot valóban erősítő politikára van szüksége és ez sajnos nem mindig találkozik a pillanatnyi monetáris ,,grafikon-érdekekkel”. Míg a kétezres évek elején az euró a fejlődés szimbóluma volt, mára a szuverenitás lerombolójának jelképévé vált. Harmadik útként választható lenne az örök ERM II-ben mozgás és az euró árfolyamához rögzített forint. De az integráció továbberősítését szolgáló forgatókönyvek megvalósulása a küszöbön áll, ezért dönteni kell. Véleményem szerint a nemzet számára egy jó árfolyamon váltott euró a jobb választás!

Forrás:
ec.europa.eu
ec.europa.eu
portfolio.hu
vitapolitika.hu



Previous Nem akármilyen illemhely a világ tetején!
Next Ted Bundy az Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány!

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.