A BGE konferenciát rendezett, ahol azt is elemezték, hogyan hatnak a világjárványok a turizmusra, milyen hatása van egy adott ország turizmusára.

A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából a Budapesti Gazdasági Egyetemen Robert Clark MSc FBCS FIBCM MBCI MSyI a manchesteri egyetemről a világjárványok okozta károk mellett részben kitért a természeti katasztrófák és a terrorizmus által okozott anyagi, és emberi veszteségekre a turizmus vonatkozásában. Továbbá olyan elméleti kérdéseket boncolgatott, mint mire számíthatnak a turizmusban dolgozók, ha az adott országban világjárvány tör ki, hogyan készülhetnek fel a krízishelyzetekre a szállodák és az idegenforgalmi szektor, illetve fel lehet-e készülni rá egyáltalán.

Ahogy már azt az előző cikkünkben is írtuk a tömegturizmus új erőre kapott az elmúlt években. Megnőtt a turisták száma, ezzel együtt az idegenforgalomban dolgozóké is. Ezek a változások együttesen azt eredményezték, hogy a turizmus gazdaságban betöltött szerepe is megnövekedett.

A 20. század folyamán négy nagyobb világjárvánnyal találkozhattunk.

Név szerint a HIV-vírussal, a spanyolnáthával, az ebolával és a SARS-vírussal.

A WHO meghatározásában világjárványnak minősül minden olyan fertőzés, amely globális méreteket ölt. Egy világjárvány több mint 130 millió ember életét olthatja ki évente. Az elmúlt 2-3 év legnagyobb kihívását a latin-amerikai, afrikai térségekben a zika vírus és az ebola jelentette. A távol-keleti országokban a SARS és a MERS. Mindkettő köhögéssel és lázzal járó vírusok. Ezek okozták a legnagyobb veszteségeket.

A világjárványok örök fenyegetettséget jelentenek. A jövőben például számolni kell a pestis adta veszélyekkel, ami máig rendszeresen felbukkan az indiai és afrikai térségekben. Komoly nemzeti, kockázati regiszterként, ugyanis előfordulhat, hogy nem lesz elegendő ellenanyag, illetve el fognak fogyni az ellenanyag-készletek. Akkor pedig tartanunk kell egy újabb, pusztító pestisjárvány kitörésétől.

Még az USA-ban is, ahol, az előadó szerint, a lehető legfejlettebb az egészségügy egy a húszhoz annak a valószínűsége, hogy a következő 50 évben kitör egy pusztító világjárvány, amely a népesség felét megfertőzi, 750 ezer amerikai állampolgár halálát okozva. Gazdasági szempontból pedig 2-3 billió dolláros veszteséggel lehet majd számolni.

Azonban más tényezők is káros hatással lehetnek a turizmusra, nem csak a világjárványok. Jelenleg a legsúlyosabb hatást a terrorizmus jelenti. A 2011-es New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyait ért támadás az előadó szerint a világ legsúlyosabb terrortámadásaként tartható számon. Mert a gazdaságban ez okozta a legnagyobb károkat, 83 millió USA dollár kieséssel, továbbá 3 millió állás megszűnésével a turizmus szférájából.

Súlyosságát tekintve ezt követi a 2004-es indiai cunami, amely közel ezer ember halálát okozta és 50 milliárd dollár kiesést. A cunami után több mint háromszázezer ember vált munkanélkülivé azok közül, akik az idegenforgalomban helyezkedtek el. A harmadik legkomolyabb csapást pedig a 2002-2003-as SARS-vírus okozta az ágazatban.

A SARS a légzőrendszert támadja meg, magas lázzal, köhögéssel, tüdőgyulladással, valamint fejfájással jár akárcsak az influenza. Maga a vírus koronavírus, a náthával rokon fertőzés. Cseppfertőzéssel terjed, egy hét a lappangási ideje. Jelenleg még nincsen megfelelő ellenanyag kifejlesztve rá. A SARS először Hongkongban jelent meg, majd az első diagnosztizálása után további 37 országban terjedt el, végül a betegségbe több mint ezren bele is haltak.

„Ebből csak egy üzlet profitált jól.”– tette hozzá az előadó. „Mégpedig az arcmaszk business.”

A turizmust viszont egyértelműen negatívan érintette. Hongkong lakossága a járvány kitörésekor elhagyta a kézfogást, pánikhangulat alakult ki. Amikor a WHO rájött, hogy a vírus az egész világra nézve fenyegetést jelent azt ajánlotta ne utazzon senki a fertőzött országokba. Ennek következtében a turizmus szinte összetört a veszteségek alatt. A hotelek, szórakozóhelyek jelentős bevételkiesést szenvedtek el. Az előadó szerint átlagosan körülbelül 4 fő alkotta a vendégségek létszámát egyes helyeken. A hotelek többsége a járvány ideje alatt kirúgta, vagy fizetés nélküli szabadságra küldte embereit. Nem volt egységes, kiforrott megoldás a válság kezelésére.

A SARS-vírus első megjelenése óta eltelt több mint 15 év. De még mindig nincsen ellen-vakcina előállítva, ami miatt a fertőzés bármikor mutálódhat és visszatérhet.

Ennek a világjárványnak a kapcsán is egyértelművé vált, hogy a turizmusnak fel kell készülnie a veszélyekre, lehetséges fenyegetettségekre azért, hogy rendelkezzenek egy vészforgatókönyvvel krízishelyzet esetén.

Jelenleg, ami működik a járványok megelőzése érdekében, az a vírus hatására később világszerte beiktatásra került hőmérsékletmérő-kapu, amelyet a reptereknél alkalmaznak. Így mérik meg, hogy az utasoknak nincs-e láza. Ez egyfajta karanténként is szolgál. Valamint Hongkongban sok helyen fertőtlenítőszeres kézmosókat helyeztek ki, még a plázákban, nagyobb bevásárlóközpontokban is. A metrókat, metrókocsikat rendszeresen fertőtlenítik. Nagyobb közösségi terekben, például a könyvtárakban a képernyőkön is figyelmeztetik az embereket, ha madárinfluenza vagy bármilyen más vírus éppen fenyegetést jelent. Az emberek pedig maszkot viselnek a betegségek ellen, illetve aki már megbetegedett az azért viseli, hogy ne fertőzzön meg másokat.

Összegezve: a megelőzés, a kellő felkészülés egy-egy katasztrófa helyzet kapcsán különösen fontos.

A turizmus, a vendéglátás területén fel kell arra készülni, hogy kevesebb turista esetén mihez kezdjenek, legyen erre az esetre egy konkrét protokoll. A dolgozókat meg kell tanítani arra, hogy mindig fertőtlenítővel mossanak kezet. Legyen megfelelő etikett köhögésre, tüsszentésre is akár. Kellően fertőtlenítsék az egyes helyiségeket, felületeket, mint a lifteket, korlátokat. Időben mérjék fel ezek az egységek, szállodaláncok mire van szükségünk.

Lehet, hogy nem a legolcsóbb, de mégis a leghigiénikusabb az eldobható papírtörölközők használata. A szállodák beszerzését felügyelő alkalmazottaknak időben fel kell mérni, hogy akár ebből, akár más eszközből van-e elegendő készleten egy krízis helyzet esetére is. Éppen ezért az is fontos, hogy egy vállalat mindig preventíven álljon hozzá a járványokhoz és egyéb katasztrófákhoz.

Az mindenki számára egyértelmű, hogy az egyes világjárványok nagyon súlyosan tudják érinteni az adott országok gazdasági helyzetét, valamint hatással vannak az ország imázsára is. Senki sem akar egy fertőzöttnek kikiáltott államba ellátogatni. Továbbá egy globális katasztrófa sok esetben a tömegközlekedésre is hatással van, vagy akár annak leállásához vezethet. Megszakadhatnak az ellátási láncok is, aminek következtében nem érkeznek meg az újabb áruk. Nem tudják feltölteni a szállodák, a vendéglátóhelyek a készleteiket. Vagy éppen eltűnnek a turisták, mert félnek, hogy az útjuk során megfertőződnek, így pedig megmaradnak a felhalmozott árukészletek. Ebben az esetben mi a szakszerű, a lehető legjobb eljárás a veszteségek minimalizálására?

Sajnos jelenleg azt tapasztaljuk nincs egységes, globális terv a krízishelyzetek megelőzésére, vagy a már kialakult helyzetek szakszerű kezelésére. Ehhez tagállamonkénti, valamint nemzetállamok közötti, közös beavatkozásra lenne szükség.