A világ sok pontján rendeznek karneválokat a farsangi időszakban, melyek közül az egyik leghíresebb a Velencei Karnevál.

A farsang hagyománya nem vallási eredetű, a kereszténység előtti időkből származik, alapvetően néphagyományra épül. Az egyház nem is nézte jó szemmel, és az „ördög ünnepének” tartotta a karneváli mulatozást. Maga a „karnevál” szó a „carne vale”, azaz az „Isten veled, hús” kifejezésből származik, mely jelzi, hogy a mulatozás és bőség, a negyvennapos böjt kezdetéig tart. A farsang ideje alatt számos városban rendeznek karneválokat. Más karneválokhoz hasonlóan, a velenceinek is évszázadokra visszavezethető hagyományai vannak, melyek a napjainkban rendezett látványosságok alapját is képezik.

Írásos bizonyítékok vannak arról, hogy az első karnevált 1094-ben rendezték Velencében, a dózse tiszteletére. Majd a XIII. század végén hivatalos ünneppé vált, és 1797-ig minden évben megtartották, ekkor Napóleon betiltotta megrendezését, mert félt az összeesküvőktől és a felkelésektől. Két évszázad telt el addig, amíg Velencében 1979-ben újjáéledt a hagyomány, ebben az idegenforgalom fellendítésére való törekvésnek is nagy szerepe volt.

A Velencei Karnevál 2014-ben február 15-én kezdődött és március 5-én ér véget.

A velencei karnevál idején viselt álarcok készítésének már a középkorban külön mesterei voltak, akik a festők céhébe tartoztak. Az általuk készített álarcok nagyon híresek, s több európai országban is keresettek voltak. Magyarországra, Mátyás király olaszországi kapcsolatainak köszönhetően jutottak el. A velencei karnevál forgatagában ma is feltűnnek a hagyományos jelmezek és álarcok, melyeknek pontosan meghatározott jelentése van.

Az egyetlen maszk, amelynek hordását majdnem egész évben engedélyezték, a bauta volt. Ennek jellemzője, hogy az egész arcot takarja és száj nélküli kiálló álla van, amelynek köszönhetően viselője tud beszélni, enni és inni anélkül, hogy levenné azt. Eredetileg sima fehér maszk volt, ma a gyakran erősen aranyozott változatait viselik.

A legismertebb maszk a pestis doktor maszkja.

Ez a maszk, minden kétséget kizáróan a legsúlyosabb csapás, a többször is lesújtó pestisjárvány után maradt fenn. A járvány idején az orvosok ehhez hasonló maszkban jártak a betegekhez. A maszkon kerek lyukak voltak a szemnek, amelyekbe kristály lencsét helyeztek, hogy védje az orvos szemét, a hosszú csőrbe pedig gyógynövényeket tettek, hogy azok tisztítsák a belélegzett levegőt.

A karnevál ideje alatt a jelmezek és álarcok lehetőséget nyújtottak a korlátlan dorbézolásra, ezért tiltó intézkedéseket kellett bevezetni. 1339-ben (a megszaporodott és felderítetlen gyilkosságok miatt) a Nagytanács megtiltotta a maszkosoknak, hogy éjszaka álruhában az utcára menjenek. 1458-ban férfiak apácának öltözve beszöktek az egyik kolostorba, az ezért kitört botrány miatt a Nagytanács megtiltotta, hogy férfiak női ruhát öltsenek. 1502-ben a fegyverviselést, rá két évre az álszakáll viselését kellett megtiltani. A szabályokat azonban nem tartották be, ezért minden évben újra kihirdették azokat.

A Velencei Karnevál sosem csak egy jelmezes felvonulás volt,

hanem sokkal inkább egy színjáték, ami az utcákon zajlott. Ebben minden városlakó részt vett, vagy szereplőként, vagy nézőként, de nem vált élesen el, hogy ki a néző és ki a szereplő, mert a nézők is kivették a részüket az eseményekből. Például, az erkélyekről megdobálhatták a felvonulókat, az álarcosok pedig beronthattak a házakba.

A hagyomány szerint a karnevál kezdetén a dózse és vendégei egy erkélyről üdvözölték a népet és harsonák hangja mellett színes léggömböket engedtek fel a levegőbe. Majd a Campanile tornya és a Dózse-palota egyik oszlopa közé kifeszített drótkötélen leereszkedett egy papírral bevont gipszgalamb, mely kinyílva az ujjongó tömegre konfettit szórt. A „kis galamb röpte” a legrégebbi karneváloknak arra a szokására emlékeztet, mikor egy fiatal kötéltáncos sétált át a tömeg feje fölött kifeszített kötélen.

A régi idők karneváljaihoz hűen a mai karneválok ideje alatt is az egész város területén zajlanak az események: utcákon és tereken különféle látványosságokat lehet találni. A Szent Márk téren kerül felállításra a Gran Teatro, mely egész nap kínálja változatos programjait. Minden estén egy-egy nagy koncertet rendeznek. A Gran Teatro színpadán rendezik a legszebb maszkok és jelmezek versenyét is, amelyen előzetes jelentkezés alapján, bárki színpadra léphet a napi megmérettetéseken. A verseny győzteseit, a legjobb álarcos-jelmez és a legjobb álarc kategóriában, a Gran Finale keretében hirdetik ki.

A Velencei Karnevál mindig arisztokratikus hangulatú volt,

mely álmából felébredve, napjainkban is megtartotta ezt a jellemzőjét: a különböző palotákban rendezett gótikus hangulatú, fantasztikus bálokon a tehetősebbek mulathatnak.

A karnevál utolsó mozzanataként – húshagyó kedd éjjelén – a Szent Márk téren az emberek levették maszkjaikat, és kórusban kiáltozták: „Elmegy! Elmegy! Elmegy!” Ezzel búcsúztak a vidám mulatozástól, de ezzel együtt a téltől is.

A karnevál ideje alatt álarcos és fantáziadús jelmezekbe bújt emberek serege hömpölyög Velence kis terein és szűk utcáin. Aki ellátogat ide, ilyenkor megismerheti az elvarázsolt, romantikus város farsangi, nagyvilági szalonokat utánzó arculatát. A Velencei Karnevál ma a világ legrangosabb eseményeinek egyike. A karnevál ideje alatt hozzávetőleg félmillió turista keresi fel a várost.