Télen sokkal többet hallunk az ónos esőről, amelynek nyomában csúszós jégpáncél marad.
Reméljük, az idén már nem jön vissza a tél, nem kell tartanunk a fagytól és az ónos esőtől, mint tavaly. Biztosan senki sem szeretné a csúszkálást, a mostani tavaszias időjárás után.
Egyesek az ónos esőt, ólmos esőként is emlegetik. Ennek használatában talán több ráció lenne, hiszen a földre érkezve megfagyó eső kétségkívül nehéz. Ám, az elnevezések nem arra utalnak, hogy az esővíz ónt vagy ólmot tartalmazna, hanem a kialakuló jégpáncélt jelzi. Ami olyan, mintha ónnal futtatnánk be a tárgyakat.
Az ónos/ólmos eső elnevezést egyrészt a szín, másrészt a tárgyak fémmel való befuttatása, harmadrészt e fémek nagy fajsúlya indukálja. De magának a kellemetlen csapadéknak tehát – bár valóban nehéz jégkérget alakít ki a tárgyakon, illetve olykor ezüstösen csillog – nincs köze a fent nevezett fémekhez.
Az ónos eső kialakulásához jellegzetes hőmérsékleti rétegződésre van szükség.
Télen gyakran előfordul, hogy a felső és az alsó, hideg légréteg közé nulla foknál magasabb hőmérsékletű légréteg szorul. Ilyenkor a felső rétegben keletkezett hó a középső rétegben esőcseppé olvad, majd az alsó fagyos légrétegben jégdarává vagy ónos esővé változik, attól függően, hogy a részecskéknek volt-e elég idejük jéggé fagyni.
Az ónos esős időszak rendszerint fél-egy óra elteltével megszűnik. Mivel az eső által lehozott energia, ennyi idő alatt felmelegíti a légréteget, és aztán a talajt, illetve az ónos eső által érintett felületet is. Egyszerű és olcsó megoldás a csúszkálás ellen azoknak, akik nem szeretik kidobálni a régebbi holmijukat, hogy az olyan zoknit, amit másra már nem használnak, felhúzzák a cipőjükre. Legjobb egy pár kifordított frottír zoknit használni erre a célra. Ég és föld lesz a különbség a zoknival bevont talpú és a többi cipő között ónos eső idején.
No Comment