A NASA a legfejlettebb Föld-figyelő lézeres műszer segítségével láthatóvá tette, hogyan változott 16 év alatt a grönlandi és az antarktiszi jégtáblák magassága. 

Az eredmények betekintést nyújtanak a sarki jégtakaró változásába és egyértelműen bizonyítják, hogy a Kelet-Antarktisz kis jégmennyiségének növekménye eltörpül a Nyugat-Antarktiszon bekövetkezett hatalmas veszteségek mellett. A tudósok megállapították, hogy az Antarktisz jégének nettó vesztesége, valamint Grönland zsugorodó jégtakarója 14 milliméter tengerszint emelkedést okozott 2003 és 2019 között, ami valamivel kevesebb mint a megfigyelt teljes tengerszint emelkedés összegének egyharmada a világ óceánjain.

A megfigyelés adatai a 2018. szeptember 15-én útjára bocsátott Ice, Cloud and land Elevation Satellite-2 (ICESat-2) műholdtól származnak. A kaliforniai Vandenberg Air Force bázisáról indított műhold három éves működése alatti fő célja a jégtakaró vastagságának megfigyelése (részletes globális tengerszint feletti magasságmérések, többek között a Föld fagyott területein), de emellett felhőmagasságokat, illetve az erdők méretváltozásait is méri.

A legfrissebb adatok összehasonlításával az eredeti ICESat által 2003-2009-ben elvégzett mérésekkel a kutatók átfogó képet készítettek a jégtakaró változásának komplexitásáról, valamint betekintést nyertek Grönland és Antarktisz jövőjébe. (Ugyanis a A NASA 1 milliárd dolláros földmegfigyelő műholdjának nevében a 2-es szám arra utal, hogy a 2003 és 2009 között sikeresen működött ICESat küldetésének folytatására készítették.)

A tanulmány megállapította, hogy Grönland jégtakarója átlagosan 200 gigatonna jeget veszít évente, míg az antarktiszi jég átlagosan 118 gigatonnát. Egy gigatonna jég mintegy 400 000 olimpiai méretű úszómedencét tudna megtölteni, vagy 300 méter vastagságú jéggel takarná be a New York-i Central Parkot. 

„Ha egy hónapig vagy egy évig nézzük a gleccsereket vagy a jégtakarót, nem fogunk sokat megtudni arról, hogy mit okoz az éghajlatváltozás – mondta Ben Smith, a washingtoni egyetem glaciológusa – most egy 16 éves időtartam adatai állnak rendelkezésre az ICESat és az ICESat-2 segítságável. Sokkal biztosabbak lehetünk abban, hogy a jégtakaróval kapcsolatos változások kapcsán hosszú távú az éghajlatváltozás hatása.”

Az ICESat-2 műszere egy lézeres magasságmérő, amely másodpercenként 10 000 fényimpulzust küld a Föld felszínére. A műszer pulzusszintje lehetővé teszi a sűrű mérési térképet a jégtakaró felett. Nagy pontossága lehetővé teszi a tudósok számára, hogy meghatározzák, a jégtakaró egy év alatt mennyit változik.

A kutatók alapul vették a korábbi ICESat-méréseket és összevetették azokkal az ICESat-2-mérésekkel, ahol a nyomvonalak és a több tízmilliónyi helyről vett adatok keresztezték egymást. Ez megadta a magasságváltozást. De annak érdekében, hogy megtudják, mennyi volt a jégveszteség, új modellt dolgoztak ki a térfogatváltozás tömegváltozássá történő konvertálására.

Az Antarktiszon a részletes mérések azt mutatták, hogy a jégtakaró vastagabb lesz a kontinens belső részein megnövekedett havazás miatt. De a jégveszteség a kontinens széléről, különösen Nyugat-Antarktiszon és az Antarktiszi-félszigeten, messze meghaladja a belső hasznot. Ezeken a helyeken a veszteséget az óceán felmelegedése okozza.

Grönlandon a tengerparti gleccserek jelentős olvadása történt. Például a Kangerlussuaq és Jakobshavn gleccserek évente 4-6 méterrel lesznek kisebbek. A melegebb nyári hőmérsékletek megolvasztották a jeget a gleccserek és a jégtakaró felületéről, de a melegebb beszivárgó óceánvíz is pusztítja a jeget.