A James Webb űrteleszkóp ismét lenyűgöző felvételeket készített az érdeklődők legnagyobb örömére.

A James Webb űrteleszkóp már a fellövése óta eltelt rövid idő alatt is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Korábban részletes felvételeket láthattunk egy exobolygóról. Most pedig a Teremtés Oszlopait ismerhetjük meg közelebbről. A találóan elnevezett Teremtés Oszlopai, a ködön belüli aktív csillagképző régió részét képezik, és újszülött csillagokat rejtenek vékony oszlopaikban.

A nagyméretű felvétel a NASA hivatalos közleményében jelent meg, egy beágyazott videóval együtt.

Ezek között már szerepel a Sas-ködben található felhő (Messier 16), amelyek először 1995-ben jelentek meg a Hubble felvételén, majd 2014-ben is nagy érdeklődést váltottak ki. A James Webb most megismételte ezt a felvételt egy közeli infravörös kamera (NIRCam) segítségével. Így még részletesebb képet kaptunk, hiszen az új felvételeken a vörös korongok újszülött csillagok, az egyes oszlopok mentén látható lávaszerű struktúrák pedig, új csillagok kilövelléseitől keletkezett hullámok, amelyek mindössze néhány százezer évesek.

A képen látható kék színek az oxigént, a piros a ként, a zöld pedig a nitrogént és a hidrogént jelenti. Az oszlopokat a kereten kívül elhelyezkedő fiatal csillagok perzselő ultraibolya fénye fürdeti. A csillagok szelei lassan erodálják a gáz- és portornyokat. A nagyjából 4-5 fényév hosszúságú Teremtés Oszlopai a teljes Sas-köd lenyűgöző, de viszonylag kicsi elemei, ami 70 x 55 fényév méretű. A Jean-Philippe Loys de Chéseaux svájci csillagász által 1745-ben felfedezett köd 7000 fényévnyire található a Földtől a Serpens csillagképben. A 6-os látszólagos magnitúdójú Sas-köd egy kis teleszkópon keresztül is észlelhető, és júliusban a legjobban megtekinthető.

Ezek a gázzal és porral telített oszlopok olyan csillagokat vesznek körül, amelyek sok évezred alatt lassan képződnek. A NASA James Webb űrteleszkópja közép-infravörös fényben készítette el a Teremtés Oszlopainak hátborzongató felvételét.

Miért teremt ilyen komor, dermesztő hangulatot a közép-infravörös fény?

A csillagközi por eltakarja a jelenetet.Bár a közép-infravörös fény arra specializálódott, hogy részletesen láttassa, hol található a por, a csillagok nem elég fényesek ezeken a hullámhosszokon ahhoz, hogy megjelenjenek. Ehelyett ezek a kirajzolódó, ólmos árnyalatú gáz- és poroszlopok csillognak a szélükön, utalva a belső tevékenységre.

Csillagok ezrei és ezrei alakultak ki ezen a vidéken, ami látszik is, ha Webb közeli infravörös kamera (NIRCam) képét vizsgáljuk. Sok újonnan keletkezett csillagot már nem vesz körül elég por ahhoz, hogy közép-infravörös fényben is észlelhető legyen. Ehelyett a MIRI olyan fiatal sztárokat figyel meg, akik még nem vetették le poros „köpenyüket”. Ezek a bíbor gömbök az oszlopok peremén. Ezzel szemben a jelenetet tarkító kék csillagok elöregedtek, ami azt jelenti, hogy a gáz- és porrétegeik nagy részét leadták.

A középső infravörös fény kiváló a gáz és a por extrém részletességgel történő megfigyelésére. Ez a háttérben is összetéveszthetetlen. A por legsűrűbb területei a szürke legsötétebb árnyalatai. A tetején lévő piros régióban a por diffúz és hűvösebb.