Az önvezető autók fejlett technológiájuk ellenére még mindig erőteljesen ki vannak téve az időjárás viszontagságainak.

Az MIT mérnökei úgy gondolják, a tájékozódási képesség fejlesztésében az is hasznos lenne, ha az önállóan közlekedő gépkocsik az úttest alatti dolgokat is érzékelni tudnák. Ha a korlátozott látási körülmények nehézségek elé állítják a gépkocsikba beszerelt kamerákat és LiDAR-szenzorokat, gyakorlatilag lehetetlenné válik a megbízható navigáció. Már egy sűrűbb hóesés is elég ahhoz, hogy az autonóm jármű ne ismerje fel a sávjelzéseket vagy a közlekedési lámpákat. Még, ha a mostani rendszereket tovább is fejlesztik, azok akkor sem fognak tudni megbirkózni az ilyen jellegű helyzetekkel.

Teddy Ort, az MIT Számítástechnikai és Mesterséges Intelligencia Laboratóriumának (MIT CSAIL) vezetője és más kutatók ezért tették fel a kérdést:

Mi lenne, ha az utak alá lehetne látni?

A kutatók úgy döntöttek, hogy azt az MIT által fejlesztett földradart integrálják a robotjárművekbe, amellyel az afganisztáni háborúban aknákat térképeztek fel. A folyamattal gyakorlatilag minden egyes hely ujjlenyomata elkészíthető, hiszen a jellemzők (pl.: talajviszonyok) egyediek, így az önvezető autók később képesek precízen meghatározni, hogy hol közlekednek.

A földradar azonosítani tudja a különleges elemeket és azokat össze tudja hasonlítani a már korábban elkészített térkép adataival. Így nincs szükség sem kamerákra, sem LiDAR-egységekre. Az eljárás előnye, hogy akár földutakon is működik és 3 méter mélységig hatásos. (Ilyen mélységig a helymeghatározás centiméteres pontossággal valósítható meg.) A földradarral készített térképek helymeghatározási célokra 20 százalékkal kevesebb tárhelyet foglalnak el, mint a hagyományos 2 dimenziós szenzoros térképek. A szakemberek már kipróbálták egy Toyota Van segítségével a rendszert, és a 6 hónapos tesztidőszakban egyetlen alkalommal sem kellett beavatkozniuk.