Mostanában az egész internet attól a kérdéstől harsog, miért nincsenek a kertünkben madarak, amikor annyi sok finom dolgot helyeztünk ki számukra.

Tegyük tisztába a jajveszékelő és siránkozó önjelölt, egész világ összes madarát megmenteni és etetni szándékozó szuperhősök fejében keletkező gondolatokat! Azt azért mindenki tudja, hogy ma még hazánk környezeti állapota szerencsére lehetővé teszi, hogy a ház körül gyakran előforduló madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet. Ettől még mi is madárbarát kert vagyunk és önös érdekeink, illetve a madarakban való gyönyörködés miatt télen etetjük, nyáron itatjuk őket. Ez olykor valóban nagy segítség. Tehát kell a téli madáretetés okosan véghezvitt folyamata.

A téli madáretetés a legtöbb fajt érintő, akár hat hónapon át tartó, éppen ezért az egyik legösszetettebb madárvédelmi tevékenység. A téli madáretetés általában november elejétől, de leginkább a fagyok beköszöntétől esedékes és azok tartós megszűnéséig tart. Természetesen, ha valaki a kertjébe akarja szoktatni a madarakat, akkor a megfelelő környezet kialakítása mellett akár már szeptemberben is elkezdheti az etetést. A legfontosabb mégis az, hogy ha valaki elkezdte a téli madáretetés jó szokását, akkor NE HAGYJA ABBA hirtelen. Ismét csak azt mondhatjuk, fontos a téli madáretetés okosan!

Az etetőkön többnyire a rendkívül kíváncsi cinegék jelennek meg először, általában ők kóstolnak bele, derítik fel elsőként a különböző táplálékféleségeket.

De bármennyire is furcsa a madarak nem nyüzsögnek folyamatosan az etetők környékén, még a téli madáretetés idején sem. Az utóbbi években Eurázsia északi térségeiben is késik a tél. Ezért a hó elől délebbre húzódó énekesmadár-csapatok később vagy kisebb létszámmal érkezhetnek a Kárpát-medencébe. Ez is lehet a madárhiány érzésének oka. De Magyarországra is jellemzőbb az utóbbi években az enyhe, fagy- és hómentes késő ősz és tél. Ilyenkor a madarak könnyebben találnak táplálékot, ezért kevésbé húzódnak be a lakott területekre. Ez lehet az oka annak, hogy a mostani novemberi időszakban üresek a madáretetők. Ráadásul a hazai vonulók sincsenek már itthon és megszokotthoz képest kevesebb madár jelenik meg a kihelyezett élelmen.

A nap folyamán az is általános, hogy 10-15 percenként az addig nyüzsgő etető egyik pillanatról a másikra kiürül, majd hasonló vagy egy kicsit hosszabb idő elteltével a madarak ismét megjelennek. A viselkedés hátterében az áll, hogy a magokra és egyéb eleségekre érkező madarak magukkal hozzák a ragadozóikat is. Azzal, hogy a madarak rendszertelen időközben és csak rövid ideig tartózkodnak az etetőn, megnehezítik a szárnyas és szőrmés ragadozók dolgát, akik emiatt nem szoknak oda. Fogadjuk el, hogy a téli madáretetés egy jól megfigyelhető ritmus a környezet és az állatok egységében!

Egy hosszú és fagyos éjszaka után a madaraknak a lehető legkorábban szükségük van az energia utánpótlására,

ezért amint kivilágosodik, általában nagy nyüzsgéssel jelennek meg az etetőn, de ilyenkor egyes madáretető hősök még csak ébredeznek. Két-három óra elteltével az intenzíven táplálkozó madarak kezdenek jóllakni, ezért dél körül, kora délután általában lanyhul a forgalom, különösen akkor, ha a nap is kisüt. Délután többnyire ismét megnő az etető forgalma. A madaraknak ugyanis fel kell készülni a közelgő hideg éjszakára, amikor az alvás óráiban, a mozgáshiány miatt, csak a kellő mennyiségben elfogyasztott, lehető legnagyobb energiatartalmú táplálék emésztése-elégetése biztosíthatja az állandó testhőmérséklet fenntartását számukra.

A nagy havazások, kemény fagyok idején több madárnak kellene az etetőre járnia, de nagyon gyakori, hogy ilyenkor inkább csökken a számuk. Továbbá a fajösszetétel sem állandó. A cinegék és verebek téli túlélési stratégiájának fontos részét képezi a szélvédett, hőmérsékletileg kiegyensúlyozottabb éjszakázóüregek akár közös használata is. Szívesebben mennek olyan etetőhöz esetleg, ahol ilyen is van. Ez is egy tipp. Így történhet meg a téli madáretetés okosan.

A tél a hóval és az alkalmankénti ónosesővel nehezíti meg igazán az állatok életét.

A téli madáreleségek három nagy csoportba oszthatók. Ezeket együtt érdemes alkalmazni, így biztos, hogy az ivóvízzel együtt az etetők minden madarának minden igényét ki tudjuk elégíteni. A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. Ebbe jó apró szemű magvakat: kölest, muhart keverni, de jobb híján tökéletes a pinty és hullámos papagáj magkeverék vásárlása is. Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék. A kacsa-, liba- és sertésháj; a sertés zsírszalonna; a faggyú; a főzéssel sótlanított étkezési szalonna; a ma már széles körben árusított cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla. Ami a gyümölccsel való táplálást jelenti, az az alma. Ezt gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli.

Itatni is kell, mert a folyékony halmazállapotú víz hiánya a legfontosabb érv a téli itatás mellett. De a hőmérséklet változása kihat a madarak táplálékválasztására is. A magas nedvességtartalmú és alacsony cukortartalmú alma tartós lehűléskor kőkeményre fagy, ezért ilyenkor általában hozzá sem nyúlnak a madarak. Nagy hidegben a cinkegolyó és a vaj is keményre fagy, ezért ilyenkor még az erre alkalmas csőrű cinegék és verebek is többnyire a legkisebb energiabefektetéssel, leggyorsabban legnagyobb mennyiségben fogyasztható napraforgót választják. Ne ész nélkül, hanem átgondoltan cselekedjünk, mert a téli madáretetés okosan a leghatékonyabb.

Rendkívül fontos lenne azt is megértenünk, vagy legalább elfogadnunk, hogy a fehér gólyák áttelelési próbálkozása egy természetes alkalmazkodási folyamat része. Alapvetően nem szorulnak a segítségünkre! Ha röpképes állatokról van szó, az elviselhetetlenné váló időjárási hatások alkalmával az életrevaló madarak akár egyetlen nap alatt is ezer kilométerrel délebbre húzódhatnak.