A Földön több mint 700 millió ember él potenciális vulkáni veszélyben.

Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportja nemrég új tanulmányban számolt be a kiterjedt vulkáni mezők kutatásának legfrissebb eredményeiről. A kutatócsoport a Balaton-felvidéki Fekete-hegy történetét rekonstruálja a bazaltokban található és a magmafejlődés folyamatairól tanúskodó kristályok segítségével.

A vulkáni mezők a tűzhányók speciális típusát képviselik.

A vulkánok ezeken a területeken mindig máshol lépnek működésbe, nem lehet megmondani, hogy mikor, de azt sem, hogy hol tör majd fel a magma. Ráadásul a kitörések itt jóval ritkábbak, mint a nagy,  központi kürtőjű vulkánok esetében. A kitörések között akár több tíz- vagy több százezer év is eltelhet. Mexikóban 1943-ban lakott település közelében, egy kukoricaföldön nőtt ki tűzhányó, Új-Zéland legnagyobb települése, Auckland pedig egy vulkáni mező kellős közepén fekszik, ahol utoljára mintegy 600 éve volt vulkánkitörés. Ezeken a területeken bármikor bekövetkezhet újabb vulkáni esemény, ezért kutatásuk különösen fontos.

Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport már számos tanulmányt közölt a témában, egy viszonylag újszerű kutatás eredményeképpen.

„Mi is tanúkat keresünk, akik az eseményeket látva fontos információk birtokában vannak – mondta Harangi Szabolcs, a TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a kutatócsoport vezetője. – A mi esetünkben a tanúk a vulkáni kőzetek. Az egyedi kristályokat vallatjuk. Elemezzük megjelenésüket, belső felépítésüket, kémiai összetételüket, és ebből következtetünk arra, milyen körülmények között jöhettek létre.”

A Pannon-medence természeti laboratórium a vulkáni mezők vizsgálatában.

A mozaikokból összeállítható a teljes történet. A kristályokból kinyert információ alapján rekonstruálható, mi történt a vulkánkitörések előtt a magmatározóban, milyen folyamatok zajlanak a mélyben, és esetenként az is, mi vezetett végül a vulkánkitöréshez, milyen gyorsan tört fel a magma.

A vulkáni mezők tűzhányóinak kialakulását sokan egyszerűnek tartják, mondván mindegyik földköpenyben keletkezett, felszínre tört bazaltos magmatömegből áll. A vulkánok ezeken a területeken csak néhány évig működnek, aztán valamikor jön egy másik magmatömeg, amely máshol alakít majd ki egy újabb tűzhányót. A kutatócsoport tudományos eredményei azonban arra utalnak, hogy ezek a folyamatok jóval bonyolultabbak.

„A bazaltokban olivin- és spinellkristályokat vizsgáltunk, e kristályok ugyanis a legjobb tanúk a magmafejlődés folyamataira – magyarázta Jankovics M. Éva, a tanulmány első szerzője. – Az eredmények meglepőek voltak. Bár a bazaltokat sokan a legegyszerűbb vulkáni kőzeteknek gondolják, az olivin- és spinellkristályok kémiai összetétele rendkívül változatos képet mutatott.”

Nem volt egyszerű az adatok értelmezése, a mozaikok összeillesztése.

A rekonstruált történetben több magma vett részt, amelyek keveredtek egymással a földkéreg alsó részén. A tudományos eredmények felhasználhatók a vulkáni kitörés előrejelzésében is. A rekonstruált magmafejlődési történet arra utal, hogy a földkéreg és földköpeny határán hosszú idő alatt kiterjedt magmatározó alakul ki, amelybe időszakonként friss magma érkezik.

Ezeknek az eseményeknek vannak jeleik, földrengések, földrengésrajok pattanhatnak ki, hasonlóak, mint amilyet nemrég a németországi Eifel térségében regisztráltak. Mindez jelzi, hogy aktív a mélybeli magmás rendszer, és fontos a folyamatos megfigyelés. Új eszközökkel további jeleket (gázok, felszínemelkedés mérése) kell fogni, hogy időben észlelni lehessen, ha egy magmatömeg végül elindul a felszín felé.

Ekkor azonban – szintén a kutatócsoport egy korábbi tudományos eredménye alapján – már csak néhány nap marad az előkészületekre, mert a magma ennyi idő alatt a felszínre érhet.