Költészet, stilometria – mindenkinek van sajátos, egyedi stílusa


Költészet, stilometria – mindenkinek van sajátos, egyedi stílusa
Olvasási idő: 3 perc

Bár a címben lévő állítás önmagában semmitmondó, de saját értelménél fogva igaz.

Mindez tudományos szempontból azért érdekes, mert az állandó egyedi és sajátos stílus bizonyos nyelvi jellemzők alapján statisztikai eszközökkel is mérhető. Ezt nevezzük stilometriának. A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálatának projektje 2020-ban indult. Az OTKA-pályázat révén létrejött kutatócsoport vezetője Seláf Levente, az ELTE BTK egyetemi docense, a projektben az ELKH BTK Irodalomtudományi Intézet (BTK ITI) részéről Kiss Margit tanácsadóként, Maróthy Szilvia pedig kutatóként vesz részt. A költészet mikroszkopikus elemei láthatóvá válnak.

A stilometria szó megalkotása és a tudományág megalapozása Wincenty Lutosławsky lengyel filozófus professzor nevéhez fűződik. Ő a görög szövegek évekig tartó kutatása után 1897-ben megalapozta Platon műveinek időrendjét. Ehhez a kronologizálásához keresett új módszert, és ennek révén a filozófus eszmerendszerének értelmezéséhez egy újfajta segédletet is nyújtott. Eredményeit a The Origin and Growth of Plato’s Logic: With an Account of Plato’s Style and of the Chronology of his Writings című, 1897-ben megjelent munkájában összegezte.

A stilometria ma a szerzői stílus statisztikai alapú vizsgálatát jelenti.

De tágabb értelemben ide tartozik a szerzőség kérdésének a nyelvészeti és statisztikai feltevéseken alapuló megközelítése is. A vizsgálatok célja a szerzői megkülönböztető jegyek – például a szókészlettani gazdagság, a kollokációk, a sajátos szintaktikai tulajdonságok, szavak száma, mondat ritmusa, metaforák elemzése, a szókörnyezet – feltárása, különös figyelmet fordítva azokra a szerzői sajátosságokra, amelyek az emberi olvasás során észrevétlenek maradnak. A stilometria alkalmazási területei közé tartozik az anonim vagy vitatott szerzőségű szövegek azonosításának támogatása is.

Segítségével egy-egy szerzői munkásságon belül a nyelvezet, a szövegformálás változásának feltárásával, megvalósítható akár az életmű korszakolása is. Az ilyen vizsgálatok lehetővé teszik a csoporthoz tartozás elemzését is. Megállapítható a férfi és női szerzők munkái közötti különbség, lehetővé válik a műfaji jelleg meghatározása, a nyelvi szempontból megmutatkozó hatás vizsgálata, valamint a mű előzményének és inspirációjának a feltárása.

A stilometriai vizsgálatok szerint Shakespeare zsenialitása nem az átlagon felüli gazdagságú szókészletében, hanem az átlagos, hétköznapi szavak egyedülálló módú használatában rejlik. Ma már az is valószínűsíthető, hogy mely drámarészletekben működött közre Christopher Marlowe. (Shakespeare 44 darabjából 17 társszerzők bevonásával született.) Bár a stilometriai elemzéseket korábban alapvetően az angol nyelvű munkákra és a klasszikus művekre alkalmazták, az utóbbi időszakban más nyelveket és más szövegtípusokat is vizsgáltak vele. Magyar történeti szövegek esetében – például 18-19. századi korpuszokon – is eredményes volt a módszer alkalmazása. A stilometriai elemzés képes volt feltárni többek között Mikes Kelemen saját szerzőségű szövegeinek és fordításainak kapcsolatát, műfaji-tematikai besoroláson alapuló beszédmód szerinti elkülönülést, valamint a bizonytalan és biztos szerzőségű Csokonai-levelek viszonyát is.

A verses szövegek vizsgálatához a stilometriával rokon módszer, az úgynevezett metrometria – azaz számítógépes metrikai elemzés – alkalmazható.

Ez a szöveg metrikai jellemzőinek – ritmus, szótagszám, rímelés – a statisztikai elemzését jelenti. Ezek ugyanolyan megbízhatóan segítenek a szövegek attribúciójában, mint a stilometria által vizsgált elemek. A stilometria módszerével eddig még nem vizsgálták a magyar költészeti alkotásokat, nemzetközi viszonylatban azonban a most futó projekt két résztvevője, Petr Plecháč (Cseh Tudományos Akadémia) és Artjoms Šela (Tartui Egyetem, Észtország) több izgalmas metrometriai kutatásban is közreműködött. Petr Plecháč ennek révén tudta megállapítani például John Fletcher pontos szerepét, illetve részleges szerzőségét a Shakespeare-nek tulajdonított VIII. Henrik című drámában (Relative Contributions of Shakespeare and Fletcher in Henry VIII).

A 2020-ban indult, OTKA-pályázat révén létrejött kutatócsoport vezetője Seláf Levente, az ELTE BTK egyetemi docense. A projektben az ELKH BTK Irodalomtudományi Intézet (BTK ITI) részéről Kiss Margit tanácsadóként, Maróthy Szilvia pedig kutatóként vesz részt.

A projekt keretében a kutatók attribúciós kérdéseket és műfajpoétikai jellemzőket vizsgálnak.

Elsősorban XVI. századi költészet magyar verses szövegek metrometriai és stilometriai elemzésével. Szenci Molnár Albert már a XVII. század elején kritizálta költőtársai gyenge rímeit, kezdetleges verskészségét. A most zajló kutatás számítógépes statisztikai módszerek segítségével próbálja megállapítani, hogy valóban olyan egyhangú és kevéssé kiművelt volt-e a korabeli epikus verselés, költészet mint ahogyan arról Szenci Molnár óta az irodalomkritika vélekedett.

A projekt során a kor egyik legjellegzetesebb műfajára, az epikus jellegű históriás énekekre koncentrálnak a kutatók. Arra keresik a választ, hogy a műfajon belül az összes altípusra és szerzői korpuszra érvényes-e ez a homogeneitás. Emellett azt is vizsgálják, hogy a század során megfigyelhető-e egyfajta határozott fejlődés, esztétikai javulás a rímhasználatban, valamint a sorok szótagszámának a kötöttségében.

A másik vizsgálandó részkorpusz Balassi Bálint költészetéhez kapcsolódik.

Régóta fennálló kérdés a filológiában, vajon ki írhatta az Eurialus és Lucretia című széphistóriát, és milyen viszonyban állhatott a mű Balassival. A kutatók nem ígérik, hogy sikerül megoldaniuk ezt a régi szerzőségi kérdést. De a korban közeli szerelmi históriák, illetve Balassi lírai költészetének stilometriai és metrometriai összevetése az Eurialus és Lucretia szövegével hozzásegíthetnek ahhoz, hogy jobban megértsük, milyen erős lehetett a XVI. század második felében keletkezett, szerelmet tematizáló művek rokonsága. Az Árgirus-históriával és Huszti Ferenc Aeneis-adaptációjával kapcsolatban egyaránt felmerült, hogy ezek olyan szövegek, amelyek az Eurialus és Lucretiával azonos ideológiai és esztétikai elvek mentén készültek. Emellett a Balassi körével kapcsolatba hozott további költemények is jó alapot szolgáltatnak az összehasonlításhoz. A kutatóknak lehetősége nyílik feltárni az Eurialus és Lucretia legerősebb kapcsolódási pontjait a széphistória műfaján belül, általában az epikus, elbeszélő jellegű énekek között, illetve a kor profán költészetében.

Ez a kutatás módszertani újdonsága révén modellként szolgálhat későbbi korok költészet és versanyagának vizsgálatához. Továbbá segíthet többek között a költői iskolák meghatározásában vagy az anonim művek szerzőinek azonosításában. Ez a módszer tehát a hagyományos elemzést a korpusz verstani jellemzőit összességében vizsgáló, adatvezérelt verstani elemzéssel egészíti ki. Emellett összehasonlító vizsgálatokra is lehetőséget ad.



Previous Omega-3 tojást tojó tyúkok
Next Szalmabor: töppesztett gyümölcsből készített ital

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennyolc − 16 =