Plágiumszoftverrel vizsgált Shakespeare-monológ


Plágiumszoftverrel vizsgált Shakespeare-monológ - TUDOMÁNYPLÁZA

Brit kutatók szerint Shakespeare mintegy 20 monológjához merített ihletet George North egy 1576-ban írott, kiadatlan kéziratából.

Plágiumszoftverrel vizsgált Shakespeare-monológA The Guardian arról számolt be, hogy a tudósok a WCopyfind plágiumszoftverrel mutatták ki az egyezéseket.  Dennis McCarthy és a LaFayette College professzora, June Schlueter a  plágiumszoftver segítségével vetették össze Shakespeare darabjait George North A Brief Discourse of Rebellion című művével, amely egy király elleni lázadás veszélyeiről értekezik.

A két kutató Shakespeare több mint 20 monológjában talált egyezést az esszé szövegével. Köztük van Gloucester nyitó monológja a III. Richárdból, Macbeth hasonlata, amelyben a különböző kutyafajokhoz méri a férfiak csoportjait, a Lear királyból a Bolond Merlin-jóslata és a lázadó Jack Cade Alexander Idennel vívott végzetes küzdelmének körülményei a VI. Henrikből.

McCarthy kiemelte, hogy: „Mindeddig egyetlen Shakespeare-kutató sem tanulmányozta ezt a kevéssé ismert kéziratot. Elemzésünk során kiderült, hogy a Discourse egyike azoknak a forrásszövegeknek, amelyek a legnagyobb hatással voltak Shakespeare-re. Shakespeare felhasználta ezt a saját darabjaihoz, elsősorban azokhoz, amelyek a lázadással foglalkoznak. Egy csomó talányra kaphatunk választ, amin eddig a tudósok vitatkoztak.”

George North eredeti műve pénteken jelenik meg a Boydell and Brewer kiadó gondozásában, a British Library közreműködésével.

McCarthy először egy 1927-es ritka könyvek katalógusában találkozott a Discourse említésével, amelyben „eredeti és ismeretlen munkaként” számoltak be róla. A tudós Schlueterrel kutatott a dokumentum után, s végül a British Libraryben találták meg. Az írás arról szól, hogy miért nem szabad egy király ellen lázadni. North eszmefuttatásával kiáll az I. Erzsébethez hű arisztokrácia mellett.

A felfedezés a szakemberek körében vegyes fogadtatásra talált. A The Guardian által idézett David Bevington, a Chicagói Egyetem professzora arra hívta fel a figyelmet, hogy új Shakespeare-források nem mindennap bukkannak fel, és a most előkerült valóban jelentős, mindeddig nem kutatott munka, a visszakövetett idézetek száma pedig tekintélyes.

Brian Vickers brit Shakespeare-kutató azonban, aki maga is plágiumszoftverrel fedezte fel, hogy a III. Edwardon Shakespeare valószínűleg Thomas Kyddel együtt dolgozott, kevésbé volt lelkes. Szerinte McCarthy az elmélet igazolására apró részleteket emelt ki, amiket más tényezőkkel is lehet magyarázni. 

A London College professzora, John Mullan is óvatosságra intett a felfedezés jelentőségével kapcsolatban. „Lehet, hogy Shakespeare valóban olvasta a könyvet. De már nyolc kötet foglalja össze Shakespeare forrásait, és jó figyelmeztetés ezzel kapcsolatban, ha az ember a IV. Henrik első felvonását vizsgálja, amelyben kilenc hosszú passzus szerepel különböző művekből. Ezeket forrásnak, lehetséges forrásnak, valószínű forrásnak, esetleg történelmi analógiának vagy analógiának is minősítették. Sok különböző fokozat létezik.”



Previous Az ázsiai elefántoknak különböző személyiségjegyei vannak
Next A német villamosenergia-hálózat erősítése

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.