Egy 19 millió évvel ezelőtti hirtelen cápapusztulás szüntette meg a legtöbb fajt.

A Csendes-óceán üledékéből származó kövületek új fosszilis bizonyítéka szerint a cápák 90 százaléka pusztult el egy hirtelen és rejtélyes esemény során 19 millió évvel ezelőtt. 

Elizabeth Sibert szerint ez most még nagyon nagy rejtély. A Yale Egyetemen dolgozó, paleobiológus és óceánográfus úgy gondolja, hogy az újonnan felfedezett kövületek meglepő fordulatot jelentenek majd a cápatörténelemben. Hiszen a 400 millió éve létező cápák ennek az eseménynek a hatására 90%-os állományukat vesztették el.

Körülbelül 66 millió évvel ezelőtt, egy hatalmas aszteroida hullott a Földre, ami megölte a legtöbb dinoszauruszt (ez 30-40 % cápafaj). Ezt követően a cápák mintegy 45 millió éven át éltek az óceán legfőbb ragadozójaként. Még a nagy éghajlati zavarokat is túlélték. Például egy körülbelül 56 millió évvel ezelőtti olyan epizódot, amikor a szén-dioxid globális szintje megugrott és a hőmérséklet emelkedett.

Sibert halfogakat és cápa pikkelyeket szitált át az üledékben. Leah Rubinnal, az atlanti főiskola hallgatójával dolgozott Bar Harborban, Maine-ban. A tudósok különféle expedíciók során gyűjtötték össze az üledéket a Csendes-óceán északi és déli részéről. Tették mindezt abból a célból, hogy jobban megértsék e kövületek természetes háttér-változékonyságát.

A cápák teste ugyan többnyire porc és a csontokkal ellentétben nehéz megőrizni őket kövületekként.

De a cápák bőrét apró pikkelyek borítják, amik jól jelzik, ha múltban cápabőség volt. Ugyanazt a kemény ásványi anyagot tartalmazzák, mint a cápák fogai, így mindkettő kövületekké alakulhat az üledékben. Ez a „fosszilis cápamérleg” támpontot adott a biodiverzitás változására egy rejtélyes cápapusztulás után. A kutatók két fő típust alkottak: barázdákkal tarkított (balra) és geometriai formájúak (jobbra).

A geometriai formák a kihalási eseményt követően teljesen eltűntek az óceán üledékéből. 66 millió és 19 millió évvel ezelőtt a halfogak és a cápa pikkelyek aránya stabilan 5:1 között volt. Ezután az arány drámai fordulatot vett. A cápa pikkelyek hirtelen eltűnése, alakjának megváltozásával egy időben következett be. 

A legtöbb modern cápának barázdák vannak a pikkelyén, amelyek növelik a vízáramlást és segíthetik a gyorsabb úszást. Más cápák pikkelyeinek geometriai alakja van. A kutatók megvizsgálták a különféle méretarányok számának változását 19 millió évvel ezelőtt majd később is. Az eredmény hatalmas veszteséget tárt fel a cápák sokféleségében. Úgy tűnik, hogy tíz cápafajból mintegy hét kihalt.

Leah Rubin szerint ez a kihalási esemény meglehetősen szelektív volt, mert az esemény után a geometriai alakzatok majdnem teljesen eltűntek. Illetve a cápák korábbi sokféleségét soha többé nem látták viszont. Az okokat még keresik, továbbá meg akarják érteni azt is, hogy milyen hatással lehetett a sok nagy ragadozó hirtelen elvesztése más óceáni élőlényekre.

A túlhalászás és az óceán felmelegedése az elmúlt 50 évben több mint 70 százalékkal csökkentette a cápák populációját. A cápák elvesztése pedig kétségtelenül befolyásolja az óceán ökológiáját. Ami az óceán legnagyobb ragadozóinak közösségeivel történik, kritikus jele lehet a globális felmelegedési változásoknak is. Annak feltárása, hogy az óceán ökoszisztémája miként reagált a múltban a cápapusztulás eseményére, segíthet a kutatóknak megjósolni, mi várhat most ránk – mondja Sibert.