Egy pusztító gombabetegség, példátlan egészségügyi krízis ez a kőrispusztulás.

Az európai kőrisfajok – köztük a Magyarországon is őshonos magas kőris (Fraxinus excelsior) és a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis) – az elmúlt évtizedekben egy kőrispusztulás, kőriskéregrák néven ismert betegséggel küzdenek. Ez az Ázsiából behurcolt gombakórokozó, a Hymenoscyphus fraxineus (magyarul kőris-hajtásszáradást okozó tömlősgomba) terjedése miatt lehetséges, amely mára Európa-szerte járványszerűen terjed. A jelenség viszont nem csupán erdészeti probléma, mert az ökológiai, a gazdasági és a tájképi következményei is jelentősek.

Sajnos Európában egyre rosszabb a helyzet, pedig a gomba eredeti élőhelyén Kelet-Ázsiában nem okoz nagy gondot. 2006-ban először még Chalara fraxinea néven új fajként került leírásra a magas kőris hajtáspusztulásos betegségét okozó konídiumos gombafaj. Ez azért lehetséges, mert ott a helyi kőrisfajokkal együtt fejlődött. Az ázsiai kőrisek a hosszú évek alatt megtanultak védekezni. A gomba csak a leveleiket támadja meg, amelyek lehullása után a fa zavartalanul él tovább.

Európába valószínűleg fertőzött növényanyaggal került be a XX. század végén. Tehát a problémát a globalizáció okozta. Ugyanis az 1990-es évek elején, valószínűleg dísznövény-kereskedelem útján jutott el a gomba Lengyelországba. Viszont az európai kőrisfajok nem alakítottak ki természetes ellenállóképességet, a kórokozó gyorsan elterjedt, és mára a kontinens nagy részén jelen van. Az európai kőrisállomány nagy része fogékony a kórokozóra, bár vannak ellenálló egyedek, az arányuk alacsony.

Bebizonyosodott, hogy a kórokozó nem csak a magas kőrist támadja meg, és pusztítja. Újabb vizsgálatok során kiderült, hogy a magyar kőris (Fraxinus angustifolia Vahl. subsp. danubialis Pouzar.) is fogékony a kórokozóra, valamint az észak-amerikai elterjedésű fekete kőris (Fraxinus nigra Marshall) és az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica Marshall) is. Napjainkra a virágos kőris (Fraxinus ornus L.) természetes úton történő megfertőződése is bizonyított.

A Hymenoscyphus fraxineus elsősorban a leveleken keresztül fertőz. A gomba spórái nyár végén és ősszel jutnak a levelekre, majd a levélnyél szövetein át a hajtásokba és az ágakba hatolnak. Az első tünetei közé tartozik a levelek és hajtások feketedése és hervadása a nyár közepén-végén (júliustól szeptemberig).

A Hymenoscyphus fraxineus fertőzés következményei:

• elhaló hajtáscsúcsok,
• kéregelhalás,
• koronaritkulás,
• végső soron pedig a fa fokozatos pusztulása.

Amint a gomba bejut a hajtásokba, elkezdi lebontani a fa szöveteit. A sérülések jellemzően, de nem mindig, az ízülettől felfelé és lefelé terjednek, ahogy a fertőzés mindkét irányba terjed. Végül az egész törzset beboríthatják, elvágva a fa folyadék- és tápanyagellátását a gyökerektől. A kőris védekezni próbál és elzárja a saját csatornáit, hogy megállítsa a betolakodót. Ezzel azonban „öngólt” lő. A szállítószövetek elzáródása miatt a víz és a tápanyag nem jut el az ágak végére. Az eredmény pedig a hajtások hirtelen elszáradása, a levelek barnulása és a korona felkopaszodása.

A betegség különösen a fiatal fákat veszélyezteti, de idős példányok is kipusztulhatnak, ha több éven át ismétlődő fertőzések érik őket. A járvány azért súlyos, mert nincs hatékony kezelés rá. A gomba ellen jelenleg nem létezik olyan vegyszeres vagy biológiai védekezési módszer, amely erdőléptékben alkalmazható lenne. A spórák a széllel nagy távolságokra jutnak el és gyorsan terjednek, így a fertőzés megállítása gyakorlatilag lehetetlen.

A megbetegedett fa nem egy év alatt pusztul el. Ez egy lassú kínlódás, mert a fa minden évben megpróbál új hajtásokat hozni a törzsén, de a gomba újra és újra lecsap, míg végül a fa teljesen kimerül, és másodlagos kártevők, például a kőris-díszbogár végzik ki a legyengült növényt.

A kőris biológiájának néhány más aspektusa összetéveszthető a kőrispusztulás tüneteivel, de azok az egészséges kőris esetében normálisak!

Magyarországi helyzetkép

Hazánkban a 2010-es évektől nyilvánvaló a szakemberek számára, hogy a kőrispusztulás tartós és súlyos probléma. A járvány terjedése itthon is követi az európai mintát: nyugatról kelet felé haladva tarolja le az országot. Magyarországon a betegség megjelenését először 2008-ban észlelték az északnyugati határszélen (Szigetköz), és mára az ország teljes területén jelen van.

A legérintettebbek a magas kőris állományai, különösen a nedves élőhelyeken. A magyar kőris – amely eleve ritkább és természetvédelmi szempontból kiemelten fontos – szintén veszélyeztetett, bár egyes vizsgálatok szerint kissé ellenállóbb lehet. Magyarországon a gombás fertőzést súlyosbítja a klímaváltozás. A kőris vízigényes faj, és az egymást követő aszályos nyarak miatt a fák szomjaznak, így a gomba sokkal gyorsabban végez velük, mint a hűvösebb, csapadékosabb nyugat-európai területeken.

Az erdészetek sok helyen kénytelenek voltak visszafogni a kőris telepítését, és más fafajokkal helyettesíteni, hogy csökkentsék a jövőbeli veszteségeket.

A kutatók több irányban indultak megoldást keresni.

1. Ellenálló egyedek kiválasztása

A természetes populációkban kis arányban, de előfordulnak olyan fák, amelyek képesek túlélni a fertőzést. Ezek genetikai vizsgálata és szaporítása hosszú távon új, ellenállóbb állományok kialakítását teheti lehetővé. A kutatók megfigyelték, hogy az erdőkben elszórtan találhatók olyan egyedek, amelyek – bár körülöttük minden más fa elszáradt – egészségesek és zöldellnek. Ezek a „túlélők” hordozzák a genetikai ellenállóképesség kulcsát. Jelenleg Európa-szerte zajlik a szelektív nemesítés: ezeknek az ellenálló fáknak a magvait gyűjtik össze, hogy egy új, a gombával szemben immunis generációt hozzanak létre.

De akkor hova lesznek az endemikus vagy őshonos fajok?

2. Erdőkezelési alkalmazkodás

A szakemberek ma már mozaikos, több fafajból álló erdők telepítését javasolják. A diverzitás növeli az erdők ellenálló képességét a jövőbeli betegségekkel és klímaváltozási hatásokkal szemben.

3. Ökológiai kutatások

A gomba terjedésének, életciklusának és a kőrisfajok reakcióinak pontosabb megértése segíthet új védekezési stratégiák kidolgozásában.

A kőrispusztulás és a helyzet azért aggasztó, mert a kőris árterekben, ligeterdőkben és hegyvidéki erdőkben egyaránt meghatározó fafaj. Az avarja gyorsan lebomlik, javítva a talajt, a koronája pedig pont annyi fényt enged át, ami kedvez az erdei aljnövényzet ritka virágainak. Pusztulásuk egész nagy területek élőhelyének szerkezetét alakítja át.

Nagyon sok faj kötődik közvetlenül vagy közvetve a kőrishez, köztük gombák, zuzmók, rovarok és madarak. Ha a kőris eltűnik, ezek a fajok is veszélybe kerülnek. Nem beszélve a gazdasági veszteségről. A kőris fája kemény, rugalmas és szívós – ebből készülnek a legjobb szerszámnyelek, sporteszközök és prémium parketták. A fertőzött fákról származó rönkök vagy fűrészeletlen faanyag mozgatása szintén a betegség terjedésének egyik módja lehet, bár ezt alacsony kockázatúnak tekintik.

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság tájékoztatása szerint vannak olyan területek is, ahol a megnyílt állomány alatt a veresgyűrű som olyan erős cserjeszintet képez, hogy alatta a fafajok újulata nem tud fejlődni, a fény hiányában pár év alatt elpusztulnak. Ez utóbbi jelenség a babócsai erdőben tapasztalható.

A kőrisek sorsa még nem dőlt el. Ez egy lassú, evolúciós játszma.

Ha valaki még többet szeretne tudni:

Forest Research