Bár a kutyák hallása kiváló, mégsem figyelnek a szavak közötti különbségekre, ha azok csak egy beszédhangban térnek el.

Az MTA-ELTE “Lendület” Neuroetológiai kutatócsoport és az ELTE Etológia Tanszékén dolgozó kutatók éber kutyák agyi aktivitását mérték fájdalommentes elektronenkefalográfiát (EEG-t) alkalmazva. A négylábúak ilyen jellegű figyelmi beállítódása lehet az egyik oka annak, hogy a legtöbb kutya élete során csak kevés szót tanul meg felismerni. A kutyák meg tudják különböztetni a különböző beszédhangokat (pl. “k”, “u”, “ty”, “a”) és vannak hasonlóságok a szavak idegi feldolgozásában kutyák és emberek között. A legtöbb kutya ennek ellenére csak kevés szót képes megtanulni élete során még akkor is, ha emberekkel együtt, emberi nyelvi környezetben él. De a kutyák nem tudják, hogy egy szó minden hangja számít.

Magyari Lilla posztdoktori kutató és kollégái azt vizsgálták, hogy mennyire figyelnek a kutyák a beszédhangok közötti különbségekre, amikor szavakat hallgatnak.

Ahhoz, hogy ezt az hipotézist tesztelni tudják, a kutatók kifejlesztettek egy eljárást arra, hogy fájdalom- és beavatkozás-mentesen mérni tudják éber, nem betanított, családi kutyák elektromos agyi aktivitását. A klinikumban és az alapkutatásban is gyakran használt módszer az elektroenkefalográfia (EEG), amit csillapított, alvó vagy éber, de betanított kutyákon is sikerrel alkalmaznak. De ebben a kutatásban olyan éber kutyákat vizsgáltak, akik semmilyen tréningen vagy beavatkozásban sem vettek részt. 

A kísérlet az idegtudományi laborban folyt, ahol a kutyák gazdáikkal együtt voltak jelen. Először a kutya szabadon mozoghatott a laborban. Majd a kísérletvezetők megkérték a gazdát, hogy foglaljon helyet egy matracon, ahol a kutyája is mellé tud feküdni, mintha pihennének. Majd a kísérletvezetők tapasszal rögzítették az elektródákat a kutya fejbőrén. Amikor az elektródák felkerültek, a kutyáknak szavakat játszottak le hangszórókból. A szavak között volt olyan instrukció, amit ismertek (például: “gyere”), volt az instrukciókhoz hasonló, de értelmetlen szó (például: “gyare”) és volt teljesen más értelmetlen szó is.

„Az elektroenkefalográfia nemcsak az agyi aktivitásra érzékeny, hanem az izommozgásokra is.

Ezért fontos volt, hogy a kutyák a lehető legkevesebbet mozogjanak a kísérlet közben. Viszont kíváncsiak voltunk többféle kutya agyi aktivitására, nem csak olyanokéra, akiket meg tudnánk tanítani egyhelyben feküdni. Ezért döntöttek úgy, hogy ahelyett, hogy egy tréningprogrammal betanítanánk a kutyákat, inkább csak egyszerűen megkérik őket, hogy pihenjenek. Természetesen voltak olyan kutyák, akik nem hagyták, hogy elektródákat rakjanak a fejükre. De a kísérletből való kiesési ráta nem volt magasabb, mint a csecsemőkkel végzett EEG-kísérletekben.

A kutyák agyi aktivitása azt mutatta, hogy a kutyaagy gyorsan megkülönböztette egymástól az ismert szavakat a nagyon különböző értelmetlen szavaktól. Már 200 millszekundummal azután, hogy a kutyák meghallották a szavak kezdetét. Ez a hatás hasonló a humán eredményekhez, amelyek szerint az emberi agy már a szavak kezdete után néhány száz millszekundummal eltérően válaszol a jelentésbeli és az értelmetlen szavakra. A kutyák agya ugyanakkor nem különböztette meg egymástól az általuk ismert szavakat azoktól az értelmetlen szavaktól, amelyek csak egy hangban különböztek.

Ez az eredmény a 14 hónapos csecsemőkkel végzett vizsgálatok eredményeivel áll összhangban.

A csecsemők 14 és 20 hónapos kor között kezdik el hatékonyan feldolgozni a szavak fonetikai részleteit. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a szókincsük kifejlődjön.

„Azt gondoljuk, hogy a csecsemőkhöz hasonlóan a kutyáknál sem perceptuális korlátok állnak annak a hátterében, hogy az agyi aktivitásuk nem különbözteti meg az ismertet a hasonló, de értelmetlen szavaktól. Inkább a figyelemmel kapcsolatos és a szófeldolgozáshoz kötődő folyamatokról lehet szó. A kutyák valószínűleg nem figyelnek a beszédhangok részleteire, amikor szavakat hallgatnak. További kutatások tudnák felderíteni, ez lehet-e az egyik oka annak, hogy a kutyák nem képesek nagyobb szókincs elsajátítására” – összegezte a kutatás konklúzióját Andics Attila, az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezető kutatója.

A kutatásról készült videó-absztrakt