Az elmúlt évek rendszeressé váló és szélsőséges aszályai a szárazsághoz szokott területek növényzetét is próbára teszik.

A Kiskunság nyílt homokpusztagyepes területein nagyon sok olyan évelő fű is elpusztult, amelyek az ott már jól ismert szárazsághoz alkalmazkodtak. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói csak abban reménykedhetnek, hogy a buckák északi lejtőin, illetve a facsoportok közelében élő fűegyedek nagyobb eséllyel tudnak túlélni és alkalmazkodni a megváltozott extrém körülményekhez. A legszárazságtűrőbb fűfajaink közé tartozik a magyar csenkesz és a homoki árvalányhaj. Ezért is vizsgálták őket a 2022-es nagy aszály után a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének munkatársai.

Az ökológusok a kiskunsági Fülöpháza melletti homokpusztagyepen már sok éve monitorozzák a helyi élővilág változásait. Több száz állandó mintavételi pont segítségével. Amikor 2022-ben még a szokásoshoz képest is kevesebb eső esett és extrém forróság volt, a kutatók az élettől – sajnos – egy új kutatási lehetőséget kaptak. Elhatározták, hogy a következő évben vizsgálni fogják az őshonos füveinket. Azt, hogy a legszárazságtűrőbb fűfajaink a szélsőséges időjárást hogyan képesek átvészelni. Az eredmények rendkívül aggasztóak.

Az ökológusok kétszáz darab véletlenszerűen elhelyezett 4 x 4 méteres négyzetben mérték fel a halott és az élő füvek arányát.

Emellett rögzítették, hogy az adott négyzet a homokbuckák kissé hűvösebb északi, vagy a forróbb déli lejtőin helyezkedik-e el, illetve hogy van-e a környezetében fa- vagy cserjecsoport. A kutatók hipotézise az volt, hogy az északi kitettségű és a facsoportok közelében élő füvek nagyobb eséllyel vészelik át a szélsőséges szárazságot.

Csecserits Anikó, a kutatás vezetőjének tájékoztatása szerint a 200 mintavételi négyzet közül 85-ben a füvek több mint 95 százaléka elpusztult. Gyakorlatilag nem maradt életben egy egyed sem. 167 négyzetben a füvek legalább fele pusztult el. Bár elvileg szárazságtűrő fűfajok voltak, mégis rendkívül drasztikus volt a pusztulás. A 2022-es aszály már az ő tűrőképességüket is meghaladta. A facsoportok környékén, illetve a buckák északi kitettségű lejtőin sokkal kisebb mértékű volt a fűpusztulás. Míg a teljesen fátlan területeken a füvek nagy része elpusztult. Ha a vizsgált négyzet tíz méteres környezetében a talaj legalább húsz százalékát fás szárú növények borították, akkor a füvek 80-90 százaléka életben maradt. Tehát ez a hatás egészen jelentős.

Ha az állandósuló aszályt már a leginkább szárazságtűrő őshonos évelő fűfélék sem lesznek képesek elviselni, akkor olyan terület keletkezik, amelyet szabadon elfoglalhatnak a még szárazságtűrőbb, de idegenhonos inváziós növényfajok. Ilyen például a homoki prérifű vagy a kaktuszfajok. Emellett elterjedhetnek az egyéves fűfajok is, amelyek télen, illetve a csapadékosabb időszakokban aktívak, majd nyáron elpusztulnak és mag alakban vészelik át a szárazságot.

A kutatásnak egyetlen igazán sommás mondata lehet csak: Az őshonos fajok pusztulása hatalmas lehetőséget kínál a biológiai invázió számára.