A máig lezáratlan orosz-japán háború


A máig lezáratlan orosz-japán háború
Olvasási idő: 7 perc

Lassan száz éve tart a háború Oroszország és Japán között, a mai napig.

A két nagyhatalom közötti, azaz az orosz-japán háború, a második világháborúra és az azt megelőző konfliktusokra vezethető vissza! A XX. század elején, a társadalmi erjedés időszakát élő cári Oroszország robbantott ki háborút a japán császárság ellen, helyreállítandó a monarchia tekintélyét. A konfliktus során két esetben került sor harci érintkezésekre: tengeri csata zajlott a Csuzima-szorosban és a szárazföldön Mukdennál (mai neve Senjang). A csaták és a háború, japán győzelemmel és az 1905. szeptember 5-én szignált portsmouthi békével ért véget.

Az orosz-japán háború színtere. Forrás: The Map Archive
A háború színtere. Forrás: The Map Archive

Az eredmény a Kamcsatka félszigetre és a Szahalin sziget déli részére, vagyis az orosz Távol-Keletre kiterjedt japán befolyás lett, amely a port arthuri kikötő megszállásában realizálódott. A japánok győzelmüket nem használták ki Oroszország területi épségének további rovására, hadműveleteiket (egyelőre) nem folytatták tovább Szibéria belseje felé. Helyette megelégedtek az oroszok kivonulásával az észak-kelet-kínai Mandzsúriából, valamint benyomultak az orosz befolyás megrendülése miatt létrejövő vákuumba Koreában.

Állandó akut pontot jelentett ezután és jelent máig a két fél kapcsolatában a Szahalin és Kuril-szigetek hovatartozása.

A Szahalin és a Kuril-szigetek nemcsak geográfiájukban különböznek gyökeresen egymástól, hanem eltérő és változatos a történelmük is. Utóbbi szigetcsoporton a XIX. században telepedtek meg az orosz kereskedők, a terület egyébként a Kamcsatka-félszigetig japán kézben volt. A helyzetet 1855-ben rendezték, ahol felosztották a szigeteket egymás között. A Szahalin sziget déli felén a japánok telepedtek meg, északon a kínaiak. Oroszország utóbbiaktól szerezte meg északot ópiumháborús győzelmével. 1875-ben a japánok aztán elcserélték Szahalint a Kuril-szigetekre.

A Szahalin és Kuril-szigetcsoport. Forrás: Unseen Japan
A Szahalin és Kuril-szigetcsoport. Forrás: Unseen Japan

Ez a felállás rövid megszállásos epizódoktól eltekintve egészen 1945-ig fennmaradt, amikor a két terület végérvényesen Oroszországhoz került. A szigeteken többféle őslakos törzs is él, akik Japán őslakó népességét is alkották. Később koreaiakat hurcoltak be kényszermunkára, de az orosz fegyenctelepeknek köszönhetően, orosz internáltak is kerültek oda időlegesen. A japánok rasszista tisztogatásai és a szovjet ,,nemzetiségi politika” egyaránt sok áldozatot követelt tőlük. A szigetek lakosságát ezek leszármazottai, mintegy százezer ember alkotja.

Az első világháborúban Japán, a cári Oroszországgal együtt, az antanthatalmakhoz csatlakozott. Japán megalázottnak érezte magát a Párizs környéki békék tárgyalása során. Tokió úgy érezhette, hogy nem veszik komolyan és hadereje csak a német hadihajók lefoglalására kellett. Hódításaikat később a Népszövetség mégis jóváhagyta, így Japán kezébe kerültek a csendes-óceáni Marshall-, Mariana- és Karolina-szigetek, kiegészülve az egykori német kereskedőteleppel az észak-kínai Csingtao városában.

Ezalatt Oroszországban a cári rendszer agonizált! Az 1904-05-ös orosz-japán háború vereséggel zárult, a nyomában kirobbant felkelést, még le bírta verni a központi hatalom. Viszont ez olyan kompromisszumra kényszerítette II. Miklóst, ami magában hordozta a monarchia végét, annak alkotmányos átalakítását optimista szcenárió megvalósulása esetén is. A különböző árnyalatú politikai pártok és mozgalmak szervezkedni kezdtek. Az újonnan kinevezett miniszterelnök, Sztolipin gróf reformelképzelései megbuktak; innentől az abszolút monarchia bukása csak idő kérdése volt.

Az elkerülhetetlen, az első világháború végén, 1917-ben következett be: februárban a cár lemondott.

A polgári forradalom után alig fél évvel bekövetkező szocialista forradalom, merőben új helyzetet jelentett a világpolitikában és a nemzetközi kapcsolatokban. Az antantszövetség nagyhatalmai a polgári forradalom után megalakuló Lvov- és Kerenszkij-kormányokkal még tudtak tárgyalni, de a bolsevik-eszer koalíció népbiztosaival nem. Oroszország területe szabad prédává vált, elkezdődött a kaotikus polgárháború időszaka. A Baltikum országai, Lengyelország és Finnország függetlenedtek, Ukrajna német megszállás alá került. Az orosz Távol-Keletet a csehszlovák légió, Kolcsak admirális, Unger von Sternberg báró és a nyugati antant, intervenciós csapatai uralták a bolsevik felszabadításig.

A vörösök és az intervenciósok 1919-ben. Forrás: The Year That Was
A vörösök és az intervenciósok 1919-ben. Forrás: The Year That Was

A nyugati hatalmak szorosan együttműködtek az intervenciós misszióban. Csapatokat küldött Nagy-Britannia, Kanada, Olaszország és az USA is. Ürügy a csehszlovákok evakuálása volt, valójában a cár által nekik juttatott, koncessziós megállapodásokban foglalt nyersanyag-lelőhelyeket, vagyis a tulajdonukat védték. Wilson elnök kérésére az intervencióban a japánok is részt vettek. Kiváló érzékkel halászván a zavarosban, a japánok az amúri körzet japán lakosságának bolsevik partizánok általi pogromjainak ürügyén benyomultak a területre, valamint elfoglalták Szahalin északi részét.

A bolsevikok győzelme 1922-re ténykérdéssé vált.

Japán és a többi intervenciós csapat távozott a kamcsatkai, amúri és vlagyivosztoki körzetekből. Japánra ekkor, paradox módon az angolszász nagyhatalmak gyakoroltak nyomást, hogy hagyjon fel a szibériai előrenyomulással. A japán kormány, a rá nehezedő külső népszövetségi, valamint a növekvő emberveszteségek és elszabaduló költségek miatti belső nyomásra meghátrált. 1925-ben Szahalint is kiürítette. A Japán Császárság még ebben az évben, a Népszövetségi Szerződéssorozat részeként, formálisan is elismerte az előző évben megalakult Szovjetuniót. Utóbbi ennek megfelelően elfoglalta Szahalin északi részét és kiterjesztette rá közigazgatási határát. Szahalin déli része és a Kuril-szigetek továbbra is Japán fennhatósága alá tartoztak.

Japán területszerző stratégiáját a gazdasági expanzió váltotta fel.

A fiatal szovjet köztársaságtól nyersanyag-koncessziót vásárolt Észak-Szahalinon. Majd ezt követően az orosz-japán kapcsolatok békések voltak. A szovjeteknek békére és gazdasági kapcsolatokra volt szüksége, hogy kiheverjék a polgárháborús pusztítást. Japán szintén befelé fordult, bőven kielégítette az 1928-as Halászati Szerződés, amely átmenetileg sikerrel kezelte a gazdasági eredetű összeütközéseket a két állam között. A megállapodás megengedte, hogy a japán halászok a szovjet határterületek közelében tevékenykedjenek. Japán értékelte a megváltozott helyzetet és így a Népszövetség renitens tagjává kezdett válni.

Az 1930-as években új hatalmak emelkedtek fel, amelyek elutasították az antant háborús restrikcióit. Németország egyre nyíltabban szervezkedett. Olaszország és Japán egyre nyíltabban hangoztatta az első világháború utáni rendezés során érzett mellőzöttségét. A 30-as évek második felében a harmadik Birodalom, Olaszország, Magyarország kilépett a Népszövetségből, míg a Szovjetuniót a finnek elleni téli háborúja miatt kizárták. Új koalíció kezdett formálódni a nemzetközi térben, amelynek keretet az 1936-os Antikomintern paktum adott.

Az Antikomintern paktum csak propagandájában volt kommunistaellenes.

Ekkorra már a tagok külpolitikai stratégiáját az úgynevezett realista irányzat határozta meg. Persze belpolitikailag megálljt akartak parancsolni a szovjet befolyási kísérleteknek, amit az a Komintern szervezetén keresztül gyakorolt. Ugyanakkor a katonai szövetség az egykori antant ellen irányult. A Népszövetség idealista elgondolása a nemzetek közti konfliktusok békés rendezéséről, kudarcot vallott. A láthatáron újabb világháború kezdett körvonalazódni.

Japánban a politikai hatalmat a hadsereg vette át. Az 1868-ban kezdődő, Meidzsi-restauráció által kibontakoztatott ipari forradalom felfejlesztette az ország gazdaságát. Az egyetlen problémát az ipar növekvő nyersanyag igénye jelentette. A stratégiai gondolkodás éppen ezért, a meghódítandó területek felé fordult. Úgy képzelték, hogy a szigetcsoport képezi a belső magot, amit egy körkörös védelmi zóna követ, amit egy hasonló külső zóna zár le. A tábornokok beleállították körzőjüket a térképbe és három kört húztak.

Első prédájuk Kína volt. Az ország már régóta félgyarmati sorban tengődött. Szun-Jat-szen köztársasági elnök terrorista akciókkal próbált köztársasági forradalmat kirobbantani. Míg a császári hatalom a pekingi palota kapujánál nem terjedt tovább, az igazi hatalmat pedig a hadurak birtokolták.

Japán 1931-ben megszállta az orosz és mongol határhoz közeli Mandzsúria nevű kínai tartományt.

Támadását 1937-ben vitte tovább a délebbi területek felé. A japán császári Kvantung-hadsereg nyomában addig elképzelhetetlen pusztítás járt. A sikeres mandzsúriai akciót követően a japánok a harmadik védelmi körüket szovjet területekre kívánták kiterjeszteni. 1936-ban a japán-szovjet kapcsolatok mélypontra jutottak az Antikomintern-paktum miatt. Valójában a szovjetek jelentették az egyetlen veszélyes nagyhatalmat a térségben. Az ő bajszukat húzkodta meg a japán hadsereg, amikor betört Mongóliába. Az incidens a szovjetek győzelmével ért véget a hasszán-tavi(vagy akinek így ismertebb Haszan tó) és halhin-goli csatákban. Ezután a japánok inkább a déli expanziót erőltették. Az elfoglalt területek hathatósabb védelme miatt csaptak le az amerikai flottára egy hawaii kikötőben Pearlnél.

A szovjetek és a nácik békülése az 1939-es Molotov-Ribbentrop-paktum során keleti enyhülést is hozott: 1941-ben Japán is semlegességi szerződést írt alá.

A második világháború változó intenzitással folyt a világ és a háború különféle hadszínterein. Azonban a japán és szovjet határon csend honolt. Mindketten más hadszíntereken voltak lekötve. Sztálin ígéretet tett Rooseveltnek Jaltában, hogy a nácik legyőzését követően 90 nappal kisöpri a Japánokat a kontinensről. 90 nap alatt átcsoportosította, annullálta a szerződést, majd elsöprő erejű támadást indított Mandzsúriában. A Kvantung-hadsereg legyőzését követő napfényes eufóriát, csak a két, időközben Japánra ledobott pusztító erejű fegyver gombafelhője árnyékolta be.

Mandzsúria lerohanása 1945-ben. Forrás: Academic Dictionaries and Encyclopedias
Mandzsúria lerohanása 1945-ben. Forrás: Academic Dictionaries and Encyclopedias

Ennek ellenére milliók örültek, hogy túlélték. Japán megadására 1945. szeptember 2-án került sor az amerikai Missouri csatahajón. A szövetségesek, köztük a szovjet megbízott, Kuzma Derevjanko is szignálta a japán megadás dokumentumát. De a békekötést 1951-ben San Franciscoban hozták tető alá az amerikaiak, amely 1952-ben emelkedett törvényerőre. Japán az 1950-es években sorra kötött különbékét és békét az országokkal, akikkel hadban állt. Ezt a Szovjetunió nem volt hajlandó aláírni, mondván a megállapodás a japán militarizmus, a háború újjáéledését szolgálja. Valójában az amerikai bázisok telepítése miatt visszakoztak.

Aztán mégis felcsillant a remény.

1956-ban aláírtak egy közös nyilatkozatot, amely befejezettnek nyilvánítja a hadiállapotot a két ország között. Köszönhetően a hruscsovi enyhülésnek és a szovjet politika súlypont-áthelyeződésének az európai térfélre. Ez a diplomáciai kapcsolatok felújítását, a japán hadifoglyok repatriálását és a halászati jogokat rendezte. Az aláírók kifejezték abbéli szándékaikat, hogy formálisan is megkötik a békeszerződést és rendezik a régi területi kérdéseket.  Bár a nyilatkozatot mindkét fél ratifikálta és az ENSZ-ben is bejegyeztették, a békéről szóló szerződést végül mégsem írták alá. Japán ugyanis 1960-ban védelmi szövetséget kötött az Egyesült Államokkal, és emiatt a Szovjetunió visszakozott. Ennek következtében azóta sincs formális békeszerződés a két ország között.

A szovjet-japán kapcsolatokat tehát beárnyékolta az agresszió, a háború lehetősége. Sztálin tervezte, hogy megszállja Hokkaidó szigetét, hogy biztosítsa az Ohotszki-tengert és biztosabban álljon ellen az esetleges amerikai beavatkozásoknak. Később erről letett, mert az akció nem érte volna meg. Sztálin halálával és a mérsékelt külpolitikát folytató Hruscsovval a kapcsolatok jó irányba kezdtek fejlődni. Mindkettejük ellensége a Kínai Népköztársaság lett. A közeledés a területi vitákon feneklett meg. Ha a Szovjetunió egy méterben is enged, Kína is garantáltan benyújtja a maga számláját Szibériában.

Japán a Szahalin sziget déli részére és a Kuril-szigetekre formált igényt, előbbit nemzetközi jog, utóbbit a történelem jogán.

A Szovjetunió később hajlandóságot mutatott pár kisebb sziget átadására a Kuril-szigetcsoportból. Az engedékenységének oka a Japán és Kína között aláírt béke 1978-ban. Japán ezt nem fogadhatta el, mert az amerikaiak nyomást gyakoroltak rá, mivel ők a kínai közeledéssel kívánták megtörni a szovjet hegemóniát. Végül az átadásra nem került sor és a külpolitikai kapcsolatok továbbra is fagyosak maradtak. Miközben a gazdasági és kulturális kapcsolatok, ha nem is virágoztak, folytatódtak és lassan növekedtek. A helyzet mostanáig így maradt és ezen a Szovjetunió megszűnése sem változtatott.

Az Orosz Föderáció sem Jelcin, sem Putyin alatt nem enyhült a kérdésben. Külpolitikájuk alapelve szerint, az új állam bár területileg kisebb, a korábbi érdekszférában hegemónnak tekintendő. Mégis a dossziét újra megnyitották 2018-ban és óvatos tapogatózások kezdődtek Szergej Lavrov külügyminiszter vezetésével. Erre okot az 1956-os memorandum adott. A 2018-as és 2019-es évben a delegátusok több mint két tucatszor találkoztak, de mindannyiszor eredménytelenül.

A háború utáni békeszerződés feltételeinek már réges-régen mindkét fél eleget tett.

Az amerikai csapatok elhagyták a szigetországot, Oroszországnak pedig nincs félnivalója a gesztusgyakorlás következményeitől. A találkozók a történelmi papírforma alapján mégis kútba estek. Oroszország továbbra sem enged, ezért Japán sem a változtat álláspontján a szigetek kérdésében. A kapcsolatok továbbra is gazdasági természetűek maradtak.

2016-ban a Japán működő tőke összbefektetésének értéke 14,4 milliárd dollár. A pénz főleg a szahalini olaj és gáz projektekre ment el. Forrás: Russia Beyond
2016-ban a Japán működő tőke összbefektetésének értéke 14,4 milliárd dollár. A pénz főleg a szahalini olaj és gáz projektekre ment el. Forrás: Russia Beyond

A pecsétet felbontó, mérsékelten nacionalista Abe Sinzó lemondott. A lassan erodálódó népszerűségét krími területszerzéssel időlegesen csúcsra repítő, Vlagyimir Putyint pedig más területek és rezsimjének túlélése kötik le. A békeszerződés a való életen nem sokat változtatna, de ha megköttetne, akkor az keretet adhatna számos más nemzetközi jogi egyezménynek, amik jobb, nagyobb volumenű és szabályozottabb kereskedelmi kapcsolatokat jelenthetnének a jövőben. Bár szó szerinti háború nincs, ezzel együtt a komolyabb, szövetségi szintű politikai-katonai együttműködések sem köttethetnek meg.

Utóbbi miatt, ha a világpolitikai széljárás kedvezőbb irányba fordul, talán a béke és a területek kérdése végre rendezésre kerül; Montenegrónak ez több mint 100 évébe került.

Oroszország és Japán részéről addig is, businness as usual!

 

Források:

Niederhauser Emil-Font Márta-Szvák Gyula-Krausz Tamás: Oroszország története. Pannonica Kiadó, 2001.

warontherocks.com



Previous Hogyan legyél etikus hacker?
Next Sinka – a XXI. század magyar terelőkutyája

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük