A tihanyi Királykriptában feltárt csontok egy része 11. századi eredetű


A tihanyi Királykriptában feltárt csontok egy része 11. századi eredetű
Az altemplom a feltárás után Fotó: Pazirik Kft.
Olvasási idő: 3 perc

Szénizotópos vizsgálatok igazolják a tihanyi Királykriptában feltárt csontok egy részének 11. századi eredetét.

A tihanyi bencés monostort alapító I. András királyunk szűkebb családjához – és talán magához az uralkodóhoz is – tartozhatnak azok a csontok, amelyek tudományos vizsgálatának első lépéséről most számoltak be a Bölcsészettudományi Kutatóközpont kutatói. A régészeti hitelesítő feltárás után a szakemberek több nemzetközileg elismert laboratóriummal együttműködve vizsgálták a tihanyi királykriptában feltárt emberi csontmaradványokat. A szénatomos kormeghatározásra irányuló vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy az előkerült embertani anyag egy része biztosan a kripta használatának legelső, 11. századi időszakához köthető.

Szénizotópos vizsgálatok igazolják a tihanyi Királykriptában feltárt csontok egy részének 11. századi eredetét.
A 11. századi radiokarbon kort mutató csontmaradványok – Fotó: Pazirik Kft.

Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont koordinálásával, Szovák Kornél professzor vezetésével egy éve indult el A Tihanyi Királykripta multidiszciplináris kutatása című projekt. A program az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkársága finanszírozásával, a Tihanyi Bencés Apátság segítő támogatásával, és több intézmény – közöttük az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Laczkó Dezső Múzeum – szakembereinek részvételével valósul meg. A kutatás legfőbb, már teljesített célja a Tihanyi Bencés Apátság Királykriptájának régészeti hitelesítő feltárása volt. A feltárás során új roncsolásmentes technológiák használatára is lehetőség nyílt. Így a hagyományos régészeti és műemléki kutatási módszerek eszköztára többek között komplex, többfázisú fotogrammetriai és geofizikai mérésekkel, anyagvizsgálatokkal egészült ki. A BTK a kutatási célok lehető legteljesebb és leghitelesebb megvalósítása érdekében Tudományos Tanácsadó Testületet is létrehozott.

"<yoastmark

A kripta területén utoljára 1953-ban folytak kiterjedt régészeti munkák. Ezek dokumentációja alapján várható volt, hogy eredeti helyzetben lévő, érintetlen temetkezés nem fog előkerülni a helyszínen.

A Takács Ágoston ásatásvezető régész irányításával május-június folyamán zajlott hitelesítő ásatások eredményeképpen tisztázódott, hogy a királykripta korai temetkezési fázisában négy sírt alakítottak ki. A régészeti megfigyelések szerint a legkorábbi, 11. századi fázis után a középkorban már nem temettek ide további személyeket. Az újkorból, azon belül is a 18. század eleji bencés visszatelepülés idejéből vannak egyértelmű bizonyítékok újabb temetkezésekről, és az sem zárható ki, hogy a kripta már a végvári időszakban is a várat védő katonák sírhelyéül szolgált. 

A négy 11. századi sír közül három szabályos rendben, a három hajó azonos részén, míg a negyedik ‒ mérete alapján feltehetően egy gyermek sírja ‒ az északi hajó nyugati végén, a többi sírtól nem messze került kialakításra. A kétséget kizáróan egymáshoz igazodó, a 11. században létrehozott temetkezési helyek ugyan puszta, üres sírgödrökké váltak az elmúlt évszázadokban, azonosításuk mégis a kutatás egyik legizgalmasabb eredménye. A négy sír nemcsak egyetlen korszak lenyomata, hanem az Árpád-dinasztia egy korai családi ágának allegóriája is egyben.

A tihanyi apátság alapítólevelében az alapító király, I. András a monostort saját maga és családja temetkezési helyéül jelölte ki. A történettudomány hiteles adatként fogadja el a krónikák beszámolóját, mely szerint a zirci udvarházban elhunyt András királyt végakaratának megfelelően a tihanyi bencés monostorban temették el 1060-ban. Majd fia, Dávid herceg végső nyughelye is ez lett 1090 körül. A hitelesítő feltárás első lépéseként a Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát által celebrált liturgia után felnyitott, 1953-ban kialakított sírhely betonszarkofágjából három rossz állapotú faládát emeltek ki. Ezek a ládák a kripta korábbi átalakításai során előkerült, méltatlanul rossz körülmények között őrzött emberi maradványokat tartalmaztak.

1953-ban kialakított sírhely betonszarkofágjából három rossz állapotú faládát emeltek ki.
A csontmaradványokat rejtő ládák elhelyezkedése a kiemelés előtt – Fotó: Pazirik Kft.

Már az elsődleges antropológiai vizsgálat jelentős eltérést mutatott a 2., illetve az 1. és a 3. számú faláda tartalma között a csontok számát, állagát és megtartási állapotát illetően.

A 2. számú faládából előkerült rossz állapotú, hiányos és töredékes csontokból néhány felnőtt maradványaira lehetett következtetni. Ezeknek a csontoknak a felszínét a kutatók számára még ismeretlen időpontban, vélhetően állagmegóvási céllal egy lakkszerű anyaggal kenték be. Nagy valószínűséggel szintén a 2. számú ládának a maradványai között lehettek azok a csontok, amelyeket már az 1890-es évek végén zajlott átalakítások előtt is külön tartottak nyilván. Ennek megfelelően ezek a többi csontmaradványtól elkülönítve kerültek elhelyezésre a déli oldalhajó kőkeretes sírjában. Az akkor a déli oldalfalban álló sírkőlap előtt. Erről a kiemelt státuszú csontanyagról mint a „patinás csontokról” emlékezett meg László Gyula, mikor 1953-ban Malán Mihály antropológus professzor a vizsgálatok után visszajuttatta neki a feltárt csontmaradványokat.

A tihanyi királykriptában feltárt csontanyagon Mende Balázs Gusztáv, a BTK Archeogenomikai Intézetének tudományos főmunkatársa végzett antropológiai felmérést. Majd ezt követően került sor a csontmaradványok szénatomos kormeghatározására. A szén 14-es tömegszámú izotópjának adott mintákon belüli aránya az idő múlásával egyre csökken. Így ennek a folyamatnak a segítségével lehetőség nyílik a szerves minták abszolút korának meghatározására. A vizsgálatokat először a debreceni ATOMKI ‒ Isotoptech Zrt. radiokarbon-laboratóriumában végezték el. Majd az itteni mérési eredmények alapján két nemzetközileg magasan jegyzett laboratóriumban (Poznan és Mannheim) is megismételték azokat. A laboratóriumi vizsgálatok összesített adatai alapján kimondható, hogy az előkerült embertani anyag egy része, de legalább a két felnőtt férfihez köthető csontmaradványok biztosan a kripta használatának legelső, 11. századi időszakát reprezentálják.

A vizsgálati eredmények azt is megerősítették, hogy a korai használati fázist követően a kriptát temetkezési célra nem használták. A tihanyi királykriptában talált többi csontmaradvány már a 15. század végétől keltezhető. Míg az előkerült csontok nagyobb része 17‒19. századi radiokarbon-adatokat mutatott.

Az okleves források, a történeti kutatás eddigi eredményei, az apátság történeti hagyománya és az újonnan elvégzett régészeti feltárás eredményei alapján a kutatásban részt vevő szakemberek megalapozottnak látják kijelenteni, hogy a 11. századra keltezhető csontmaradványok I. András király és szűkebb családja földi maradványaihoz tartozhatnak.

A tihanyi királykriptában talált, a 11. századra keltezett csontmaradványok genetikai vizsgálata jelenleg is folyamatban van a BTK Archeogenomikai Intézetében. Az archeogenetikus szakemberek bizakodnak abban, hogy a radiokarbon-eredmények mellett újabb adatokkal tudnak hozzájárulni az Árpád-házi királyi családhoz köthető maradványok értelmezéséhez.



Previous A ragadozók daganatos megbetegedésekre való hajlama magas
Next Földgázszivárgás érzékelésében hasznosítható mikroméretű gázérzékelő

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.