Magyar idő szerint ma 17:15 körül sikeresen Mars körüli pályára állt az Egyesült Arab Emírségek Űrügynökségének (UEASA) első Mars-szondája, az Al-Amal, azaz a Hope űrszonda (remény).
Egyesült Arab Emírségek Mars-missziója ezzel ötödikként, csatlakozik a vörös bolygót elérő országok csoportjához. A Hope űrszonda mellett szintén ebben a hónapban, Kína és az Egyesült Államok Mars-missziói is elérik céljaikat. A három nemzet ugyanis tavaly júliusban, szinte egyszerre indította útjára az űrszondáit a vörös bolygó felé. Az azonos indulási dátumot nem a nemzetközi űrkutatási kooperáció indokolta, hanem a Föld és a Mars együttállása, csillagunk a Nap, azonos oldalán.
Az amerikai Perseverance (szabad fordításban: Kitartás) és a kínai Tianwen-1 (szabad fordításban: Kérdések az égtől) marsi pályára állás után landolni is fog az égitesten. Ezzel folytatódik a nagyhatalmak missziósorozata, abbéli szándékból, hogy további adatokat gyűjtsenek a vörös bolygóról. Az űrkutatás ezen szegmensében az Amerikai Egyesült Államok már veteránnak számít! Kezdve az 1975-ös sikeres Viking-misszióktól, a Curiosity marsjáróján keresztül – amely immáron 3000 napja rója magányos útját a vörös porsivatagban – az InSight telepítéséig.
Ezzel szemben Kínának és az Egyesült Arab Emírségeknek ez lesz az első alkalma, hogy megközelítse a bolygót.
Az Egyesült Arab Emírségek Mars-missziója 2014-ben kezdődött. Hat évvel később jutottak el a kilövésig, amely 2020. július 19-én, sikeresen meg is történt. A Hope űrszonda feljuttatását a világűrbe a japán Mitsubishi által készített, folyékony üzemanyaggal operáló H2A-rakéta végezte, ebben az ágazatban potom pénznek számító 90 millió dollárért. (A rakétát kifejezetten a műholdak és űrszondák fellövésére fejlesztették ki a 2000-es évek elején.) A fejlesztéseket siker koronázta csakúgy, mint 2009-es első fellövését. A friss fejlesztés, a passzoló feladatkör és az olcsóság mellett, azért is erre esett az arabok választása, mert – egy 2003-as kísérleti esetet leszámítva – minden célba juttatása sikerrel végződött.
Február 9-én a Hope, az utolsó egymillió kilométert legyűrve, marsi pályára áll és megkezdi a küldetését. Hiába a közelség, a legkritikusabb pillanat csak ezután következik, ugyanis, ha a Hope elvéti a Mars gravitációját, a nem megfelelő sebessége miatt, kihajítódhat a világűrbe. Ezután a szondát már nem lehetséges visszakormányozni, ráadásul pár nap múlva a távirányításhoz is messze kerül az objektum. A marsi pályára álláshoz a Hope-nak először le kell csökkentenie a 121 000 km/h-ás sebességét 18 000 km/h-ra. A mutató jelenleg 90 000 km/h-nál jár. Ehhez el kell égetnie az üzemanyagának felét, vagyis mind a 4 Delta-V fúvókáját járatnia kell az utolsó fél órában teljes gázzal.
A Hope űrszonda sikeressége alapból már az is, hogy a tervezés, fellövés és elérés projektideje mindössze 7-évet vett igénybe, fele annyit, mint az eddigi Mars-missziók!
A küldetés első részében a szondának teljes képet kell készítenie a Marsról, majd atmoszféra-adatokat kell gyűjtenie, amiket a tudósok, számításaik szerint, szeptemberben meg is kapnak majd. Ebből szeretnének a kutatók képet kapni arról, hogy milyen időjárási-dinamikája van a bolygónak, illetve ez mennyire jelent változékonyságot a különféle lehetséges landolási pontokon. Mindezt azzal összefüggésben, hogy a napfény, illetve a különféle légnemű anyagok, mint például a hidrogén és oxigén, hogyan kerülnek be a Mars egykor volt légköri határain belülre. Illetve hogyan is távoznak onnan.
Mindezek az adatok fogják informálni a kutatókat, hogy mi történt a Marson és miért lett egy kietlen pusztaság?
Omran Sharaf mérnök, a misszió projektvezetője szerint a történtek összerakásával arra is rájöhetnek majd, mi fog történni a Földdel, ha a klímaváltozás ebben az ütemben folytatódik. Természetesen a kék bolygónkért való aggódást megelőzi magáért a programért való aggódás, hiszen az eddigi Mars-expedíciók több mint fele elbukott. Ezt a félelmet ragadja meg Sarah bin Yousef Al Amiri, a haladó technológiák – a K+F-hez tartozó természettudományok – államminisztere (aki nem mellesleg egy hölgy – a Szerk.), amikor kijelenti, hogy minden egyes ünnepi alkalmat, rengeteg olyan alkalom követ, amikor a következő ünneplésig csak az aggódás marad.
Saját missziójával, az USA-hoz hasonlóan, Kína is hosszú űrkutatási és fejlesztési eseménysorozat egyik fejezetének végére tesz pontot. Akárcsak az amerikai Perseverance, a Tianwen-1-szonda is landolni fog a Marson, majd elkezdi szállítani az értékes információkat Pekingbe, a Kínai Nemzeti Űrügynökség főhadiszállására. Ezekhez csatlakozik az EAE missziója, amely mérföldkő lesz a kis arab ország életében és űrkutatásában egyaránt.
Az EAE a XXI. század kezdete óta nagy hangsúlyt fektet a gazdaság szerkezetének radikális újratervezésére. Ebbe a stratégiába illik bele az űrkutatás támogatása is azért, hogy a kőolaj-exportra támaszkodó nemzetgazdaság a turizmuson túl, a high-tech iparágak felé mozduljon el. Az emirátusok először az Európai Űrügynökség mintájára, egyfajta pán-arab ernyőszervezet létrehozását tervezték, amely létre is jött 2008 végén. Úgy gondolták, hogy a fellövő-kapacitások és az űrhajó-technológiák már elérhetőek a piacon, így a drága saját fejlesztések helyett, ezeket inkább megvásárolták.
Ahogy az űrverseny fokozódni látszott a 2010-es években, az Egyesült Arab Emírségek megalapította a Föld Megfigyelő Űrközpontot Abu-Dhabiban.
Mindkét projekt sikert aratott! A pán-arab szervezethez az egy évvel később megrendezett Globális Űrkongresszuson 11 arab ország csatlakozott. Az ernyőszervezet gazdagabb tagja, úgy mint Bahrein, Kuvait, Omán, Szaúd-Arábia és maga az EAE könnyedén képesek lesznek hosszú távú projektfinanszírozásra. Míg az olyan tagországok, mint Egyiptom és Algéria hatalmas kísérleti területekkel járulhat hozzá a jövő misszióinak sikeréhez. Kiváló stratégiai érzékről tanúbizonyságot téve, az emirátusok további szervezeteket hoztak létre, amelyek működése valamilyen módon kapcsolódik az űrkutatáshoz. Hovatovább ezeket széttelepítették a többi emírségbe, hogy a Dubajnál lényegesebben szegényebb tagállamokat támogassák.
Eddig az EAE 2009-2013 között, 13 szatellitet bocsátott fel sikeresen, dél-koreai technológiai együttműködés keretei között. A műholdak a híradástechnika mellett kutatásokat és méréseket is folytatnak a Földről. Mindezek kiérlelték a lehetőségét, hogy 2014-ben létrejöhessen az ország űrügynöksége. Ami rögtön partnerségi megállapodást kötött a francia és a brit űrügynökségekkel. Továbbá haladó, űrtudományok posztgraduális programot akkreditáltattak, ami az első ilyen a Közel-Keleten. Az EAE űrügynöksége még az alapítás évében elkezdte a Mars-misszió tervezését, továbbá 2024-re holdjárót kívánnak juttatni égi kísérőnkre.
Az, hogy a Mars-misszió elsőbbséget élvez a Hold-misszióval szemben, a globális űrkutatás előrehaladása indokolja.
Bár világszinten sok mindenben nem az Egyesült Arab Emírségek az első, de abban mindenképpen azok, hogyan vegyítsék a többiek tapasztalatait, ugyanakkor előremutató módon hasznosítsák ezeket. Űrstratégiájuk követendő példa az egykor mintát szolgáltató Európai Űrügynökségnek is.
Források:
No Comment