Az Európai Unió már a múlt évtized eleje óta kongatja a vészharangot az invazív idegenhonos fajok betelepedése miatt.
A veszély nem csak egy-egy új faj megjelenéséből adódik, hanem annak az őshonos környezeti sokféleségre gyakorolt káros hatásaiból. Adott terület ökoszisztémájának biológiai sokfélesége nagyrészt, a fajok elkülönült evolúciójának terméke. Elkerülhetetlen, hogy ennek rendjét fel ne borítsák a behurcolt vagy a környezeti változások hatására megjelenő fajok. Általában ezek nem maradnak fenn tartósan a helyi ökoszisztémában, megtelepedésük akadályokba ütközik. Kisebb részük nem okoz nagy gondot, beépül és a tápláléklánc része lesz. Az igazi gondot az inváziós fajok példányai okozzák.
Az invazív fajok mindegyikére jellemző, hogy az adott környezetbe érkezve nem találják szemben magukat potenciális ellenséggel. Emellett rendkívül gyorsan szaporodnak és a tűréshatáraik magasabbak, mint akár a helyben lévő őshonos fajoké.
Milyen közvetlen hatást gyakorolnak ezek az adott bioszférára?
Az elkülönült evolúciós fejlődés egymástól jól elszeparált kisebb mikroközösségeket alakított ki, amelyeket érzékelhetően választott el egymástól egy-egy nagyobb hegylánc, tó vagy folyó. Az ember környezetátalakító tevékenysége, a határok könnyebb átjárhatósága és a tömegturizmus elterjedése, mint kísérőjelenség, felbontotta ezt a kényes egyensúlyt. A globális felmelegedés, a természetromboló és visszaszorító építkezések pedig lebontották és legyengítették az őshonos fajok ökoszisztémájának határait, védekezési képességeit.
Az emberi gazdasági tevékenység változásait a biodiverzitás is követi. A megváltozott gazdasági tevékenységek nem a régen volt helyzetet állítják vissza, hanem helyet biztosítanak az invazív fajok betelepülésére és elterjedésére. Ez középtávon szétrombolja az állatok addigi lakóhelyét, vele együtt szaporodásukat és zsákmányállataik fellelhetőségét.
Egy adott mikroközösségben az állat- és növényvilág alá, illetve fölérendeltsége gyakran évmilliók alatt alakul ki.
Egy faj domináns helyzetbe kerülése összefügg mások alacsonyabb helyre kerülésével a táplálékláncban. A ragadozó egyedek száma szükségképpen kevés, hiszen gyakrabban és többet vadásznak zsákmányállataikra, míg azok ezt a szaporaságukkal ellensúlyozzák. Ebben a rendszerben nem csak szimbiotikus együttélésekre van példa, hanem parazitikusra is. A túlszaporodott rágcsálók, rovarok nem csak a mezőgazdaságnak jelentenek problémát, hanem a konkrét élőhelyük számára is. Az invazív fajok következtében előállt károkozás körülbelül 450 milliárd euró évente, csak Európában.
A betelepülő új fajok többsége más élőlényeket is behurcol, amiknek szintén nincsenek ellenségeik, ugyanakkor ők halálos fenyegetést jelentenek új otthonuk flórájára és faunájára!
A környezeten túlmenően az invazív fajok károkozásai az emberre is veszélyesek. Az idegenhonos fajok magukkal hozhatnak fertőző egysejtűeket: vírusokat, baktériumokat és gombákat. Míg a növények, mint amilyen a parlagfű is, heveny allergiás reakciókat válthatnak ki. A természeti környezet végzetesen egyhangú lesz, amibe már rendkívül költséges lesz visszatelepíteni a régen ott élő példányokat.
Ha megkérdezünk bizonyos csoportokat, hogy számukra mit is jelentenek az invazív fajok, máris elkezdik sorolni őket!
A horgászok egyaránt panaszkodnak a törpeharcsára és az amúrra. Előbbi túlzott étvágyával felzabálja a fiatal pontyokat, kitúrja az ikráikat; szinte bármely halat szívesen fogyasztja miközben ellensége nincs. Utóbbi a vízinövények között rendez pusztítást. Kisebb tavakban kiirthatja az egész növényvilágot. Természetesen nem csak a hazai vizeink vannak veszélyben, hanem olyan hatalmas víztömegek is, mint például a tengerek.
Az erdészek listája jóval hosszabb. Szerepel rajta a kései meggy, nyugati ostorfa, keskenylevelű ezüstfa, fehér akác, mirigyes bálványfa, zöld juhar és az amerikai kőris is többek között. Jelenleg az amerikai fügekaktusz szétterjedése okoz problémát! Ezek az adott fás élőhely fajkészletét, architektúráját jelentősen átformálhatják. Az őshonos fafajokhoz képest általában kevesebb fogyasztójuk van. Általuk meghonosodhatnak azonban őshonos fogyasztóik is, amelyek szintén invázióssá válhatnak. Mivel egyes fajaikat a korhasztó gombák kisebb mértékben kolonalizálják, így rontva le a megújulási képességet és a mikroszkopikus életközösségek diverzitását.
A hétköznapi embereket a poloskainvázió bosszanthatja leginkább, amik a nyári derűs időben teljesen ellepték hazánkat. Igazi veszélyt jelenthet azonban az ázsiai tigrisszúnyog, amely idén már megjelent Baranya-megyében is. A tigrisszúnyog képes továbbítani olyan kórokozókat és vírusokat, mint a nyugat-nílusi vírus, sárgaláz vírus, St. Louis encephalitis, Dengue-láz és Chikungunya-láz. Továbbá a hírekből már ismerős Zika-vírus hordozója is lehet.
A magyarországi lista alatta marad a kontinens más tájainak elözönlöttségéhez képest, ugyanakkor a mi listánk sem olyan kicsi. 1998. március 11-13. között Jósvafőn rendezték meg az Agresszív adventív növényfajok és a természetvédelem című szakmai találkozót. Itt összeállították a legveszélyesebb fajok listáját, amely 33 adventív és 3 őshonos (ám megfelelő feltételek között inváziós tulajdonságokat mutató) fajt tartalmaz. 2012-ben megjelent Csiszár Ágnes szerkesztésében az Inváziós növényfajok Magyarországon című kiadvány, melyben már 50-nél is több növényfajt sorolnak fel. Egységes invazív állatregiszter nem készült, de számuk 50 és 100 közé tehető. Összehasonlításképpen az európai szám 12 000.
Mindezek után felvetődhet a kérdés, mi számít invazívnak, ha minden faj folyamatos vándorlásban van a Földön?!
Egy adott terület természetes és őshonos állat- és növényvilágának azt tekintjük, ami az ember környezetátalakítása előtt már a helyszínen élt. Ugyanakkor az emberi tevékenység nélkül is fennmarad és szaporodik. Az őshonosság megállapításában nagy segítséget nyújt az Ökoszisztéma-térkép. Az invazív faj kifejezést Walter G. Rosen, az Amerikai Tudományos Akadémia tagja alkotta meg 1985-ben, amikor egy, a biológiai sokféleséggel kapcsolatos fórumot szervezett. Az eseményt 1986 szeptemberében rendezték meg Washingtonban „Nemzeti Fórum a BioDiverzitásról” néven.
A káros növekedésnek leghatékonyabban a megelőzéssel lehetne gátat szabni.
A meglévő szaporulatokat ki kell irtani a terjedési útvonalakon, de legalábbis szükséges lenne őket elszigetelni! Az Európai Unió az utóbbi két évtizedben komolyan foglalkozott a problémával és megalkotta az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló 1143/2014/EU rendeletét, amely 2014-ben kelt és 2015-ben lépett hatályba. A rendelet általános szemléletét és újszerűségét tekintve ki kell emelni, hogy a jogszabály a gazdasági szempontok elé helyezi a biológiai sokféleség védelmét. A szabályozás minden invazív fajra megfogalmaz általános rendelkezéseket, amelyek agresszívan terjednek. Elsősorban a megelőzésre fekteti a hangsúlyt, amelynek feltétele a korai észlelést támogató felügyeleti rendszer kialakítása. Ennek része az adatgyűjtés és monitorozás kiépítése, a tagállamok közti információcserére és tájékoztatásra vonatkozó szigorú előírások bevezetése, a hatósági ellenőrzések fejlesztése, az észlelést követő gyors kiirtási intézkedések elrendelése, valamint a terjedési útvonalak feltárása és azok kapcsán cselekvési tervek kidolgozása.
A szervezeti háttér legfontosabbjai: a DAISIE (Delivering Alien Invasive Species Inventories for Europe) a 6. keretprogram, amit az Európai Bizottság támogat. A szervezet tájékoztatást ad az Európában jelen lévő biológiai inváziókról, az ALARM (Assessing Large Scale Environmental Risks for Biodiversity with Tested Methods) egy olyan projekt, melynek középpontjában a biodiverzitást fenyegető magas kockázatok értékelése áll bevált módszerekkel. Az ISSG (Invasive Species Specialist Group) az invazív fajok tudományos és politikai szakértőinek globális hálózata, mely az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) részeként jött létre. A szervezet 1994-ben alakult, jelenleg 196 állandó tagja van 40 országban, de az információs hálózathoz több mint 2000 szakember járul hozzá munkájával.
A helyzet aggasztó, de egyáltalán nem reménytelen! Becslések szerint, 2050-re az idegenhonos fajok száma 36 százalékkal nő majd! Azonban az európai integráció – többek között a nemrég lezajlott Life+ program keretében – képes megfelelő pénzügyi és szervezeti kereteket biztosítani az invazív fajok elleni küzdelemhez. Nekünk csak arra kell törekednünk, hogy igazi, tudással megfelelően felvértezett szakértők vizsgálódhassanak és dolgozhassanak ki stratégiákat, amiket aztán végrehajthatunk egy szebb, de valamelyest ,,már ismerős” jövőért!
Források:
No Comment