A betegség, amely majdnem elpusztította az aztékokat


Ötszáz év után derült ki, milyen betegség pusztított az aztékok körében a XVI. században.

A mai Mexikó területén élt ősi aztékok körében az 1545 és 1550 közötti öt évben 15 millió emberrel – a lakosság nagyjából 80 százalékával – végzett egy rejtélyes betegség a mai Mexikó és Guatemala (egy részének) területén. A pusztító kórt az aztékok navatl nyelven cocoliztlinek, vagyis pusztító betegségnek nevezték. A kór magas lázzal, fejfájással, szem-, száj- és orrvérzéssel járt együtt és három-négy napon belül végzett az emberrel.

Ez volt az emberiség történelmének egyik legpusztítóbb járványa, megközelítette az Európában a XIV. század közepén tombolt pestist is. Az azonban, hogy mi is volt pontosan ez a betegség és mi okozta, eddig csaknem ötszáz éve ismeretlen. A himlő, a kanyaró, a mumpsz és az influenza kizárása után azonban a kutatóknak most talán végre sikerült megtalálniuk az „elkövetőt”. Ősi fogleletek révén nyert DNS-minták egy olyan baktérium jelenlétére utalnak, amely hastífuszt okoz.  

Az európai gyarmatosítók számos olyan baktériumot hurcoltak be magukkal az Újvilágba, amelyekkel szemben a helyiek teljesen védtelenek voltak. Ashild Vagene, a Tübingeni Egyetem munkatársa szerint az európaiak megérkezése után több járvány is felütötte a fejét a térségben. Az 1545 és 1550 közötti cocoliztli-járvány jelentőségét az adja, hogy másodikként csapott le azon három pusztító járvány közül, amelyek a legtöbb halálos áldozatot követelték.

A Nature Ecology and Evolution című folyóiratban közölt tanulmány szerint mindössze két évtizeddel az 1545-ös járvány kirobbanása előtt himlő végzett 5-8 millió emberrel a térségben, nem sokkal a spanyolok megérkezését követően. Egy második cocoliztli-járvány pedig a megmaradt lakosság felét megölte 1576 és 1578 között. „A városokban és nagyobb településeken hatalmas gödröket ástak, a papok pedig reggeltől napnyugtáig mást sem csináltak, csak cipelték a holttesteket és dobálták őket a gödrökbe” – olvasható egy korabeli beszámolóban. A korszak orvosai megállapították, hogy a tünetek egyetlen ismert betegség, úgy mint a kanyaró vagy a malária szimptómáival sem mutattak hasonlóságot.

Most 29 korabeli cocoliztli temetőből származó csontváz DNS-mintáit elemezve megtalálták a nyomait a salmonella enterica baktérium C altípusának, amely hastífuszt okoz. 

A szalmonella-törzsek nagy része fertőzött élelmiszerekkel, vagy vízzel terjed. A kutatók szerint feltehetőleg a spanyol gyarmatosítók háziasított állatai hurcolták be őket Mexikóba. A salmonella enterica baktériumról már korábban megállapították a kutatók, hogy jelen volt Európában a középkorban.

Ennek ellenére még így sem zárható ki, hogy nem egy észrevétlenül maradt, vagy teljesen ismeretlen patogén a felelős a cocoliztli-járványért.

Aztékok a rejtélyes nép

 

Previous Az égetés, mint alternatív gyepkezelési módszer?
Next Egy japán újítás javíthatja az időjárás-előrejelzéseket és életeket menthet

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.