Több mint hatvan, súlyos koronavírus-megbetegedésen átesett (poszt-COVID) páciens rehabilitációja valósult meg eddig a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikáján.

Az egyénre szabott elemeket tartalmazó poszt-COVID rehabilitációs program résztvevői jelentős életminőség-javulásról számoltak be, valamint korábban térhettek vissza munkájukhoz, megszokott tevékenységeikhez is. A 2021. májusi indulása óta eddig több mint hatvan, kéthetes váltásban pedig 8-10 beteg vesz részt a Pulmonológiai Klinika, poszt-COVID rehabilitációs program keretében. Az ellátással induló, majd negyedéves otthoni rehabilitációval folytatódó programban, zömében súlyos koronavírus-betegségen átesett emberek vesznek részt. A betegek rehabilitációs konzílium, egy komplex felmérés után kapcsolódhatnak be a kéthetes kórházi irányítású folyamatba.

A következő poszt-COVID tünetek a leggyakoribbak:

„Fáradtság, légzési nehézségek, a teljesítőképesség jelentős csökkenése – ezek a legfőbb tünetek, amelyeket a poszt-COVID ambulanciáról hozzánk kerülő betegek tapasztalnak. Ezek mellett pedig kimutatható a visszamaradt légzésfunkciós probléma, illetve a röntgenfelvételeken is láthatóak a betegség nyomai” – sorolta dr. Varga János, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika docense. A szakember azt is elmondta:

A vizsgálatok, laboreredmények mellett a tesztek során megnézik a beteg maximális teljesítőképességét. Például hatperces járástávolság-tesztet, kardio-pulmonális terheléses vizsgálatot végeznek, megnézik a beteg oxigénfelvételét, szén-dioxid-leadását, folyamatos EKG regisztrálás történik, érzékelik a beteg percventillációját, illetve azt, hogy terhelés hatására van-e jelentős oxigénszint-csökkenése. Ezek az adatok mind az egyénre szabott rehabilitációs program összeállítását segítik.

A teamben dolgozik a légzésrehabilitációs szakorvos mellett gyógytornász, dietetikus, pszichológus, adott esetben szociális munkás. A program tartalmaz különböző mellkasi fizikoterápiás eljárásokat, például légzőtornát, kontrollált légzési technikák megtanulását, mellkas-mobilizációt és egyénre szabott tréningprogramokat. Emellett neuropszichológiai felmérést is végeznek a betegek kognitív funkciójának felmérése érdekében és az ez irányú fejlesztések is a program részét képezik.

Elsősorban a tüdőgyógyászati jellegű tünetekkel rendelkező betegekkel foglalkoznak a klinikán.

Azonban kiszűrhetnek a megbetegedéshez kapcsolódó kognitív funkciós zavart vagy kardiális társbetegségeket is. Gyakran kardiológiai konzíliumot kérnek egy beteg programjának a beállítása során, illetve vannak olyan neuropszichológiai fejlesztési módszerek, amelyeket megpróbálnak alkalmazni. Életkor tekintetében alapvetően az 50-60 éves betegek rehabilitációja zajlik, de vannak harmincas, negyvenes éveikben járó érintettek is. Van a betegek között olyan is, aki több mint hatvan napot töltött ECMO, vagyis műtüdő kezelésen, valamint sok beteg hosszan gépi lélegeztetett volt. De van olyan résztvevő is, akinél felmerült a tüdőtranszplantáció lehetősége is.

Miután a betegek a kórházi tartózkodás alatt elsajátították a program elemeit, a rehabilitációt otthonukban folytatják.

Három hónap múlva térnek vissza, akkor megismételik a kezdeti, ‘bemeneti méréseket’. Ami az eddigi tapasztalatok alapján egyértelműen kimutatható, hogy növekedett a betegek teljesítőképessége. Ez a hatperces járástávolság teszt során, mind a kardio-pulmonális terheléses vizsgálat alatt elért maximális teljesítményben mutatkozott meg. Emellett a rehabilitációs folyamat után a betegek, ideértve a már említett, a fertőzés nyomán nagyon súlyos állapotba került embereket is, jelentősebb életminőség-javulásról számoltak be. Gyakorlatilag maradvány nélkül vagy minimális visszamaradt tünettel tudtak gyógyulni, vissza tudtak térni korábbi megszokott életükhöz és, ami nagyon lényeges, munkájukhoz is.