2019. november 19-én az FDA (Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala) bejelentette jóváhagyását az AquAdvantage lazaccal kapcsolatban.

Ez a hal az AquaBounty Technologies társaság tenyésztett hala, amelyet genetikailag úgy terveztek, hogy gyorsabban növekedjen, mint egy átlagos lazac. A döntéshez közel két évtizedre volt szükség, és ez az első emberi fogyasztásra jóváhagyott GMO-állat az Egyesült Államokban.

Az AquAdvantage egy atlanti lazac, amelyet a Chinook, csendes-óceáni vadlazac (király lazac) növekedési hormonjának génjével és egy óceáni tőkehal promóter szekvenciájával tenyésztettek ki. A Chinook gén által termelt hormon valójában ugyanaz, mint ami egy atlanti lazacban megjelenne. A promóter pedig alapvetően kiváltja a növekedési hormont, ami így egész évben bekapcsolt állapotban tartja (a legtöbb atlanti lazac csak bizonyos környezeti feltételek mellett nő, és általában a tél hideg, sötét napjain hagyja abba a növekedést).

Az AquAdvantage körülbelül kétszer olyan gyorsan növekszik, mint hagyományos társai, körülbelül 20-25%-kal kevesebb etetési anyag mellett. Ron Stotish, az AquaBounty elnök-vezérigazgatója szerint ez a felgyorsult növekedés lehetővé teszi a halak teljes tenyésztését a szárazföldi akvakultúrában.

Nos, 2010-ben az FDA azt állapította meg, hogy a hal, étkezés szempontjából, ugyanolyan biztonságos, mint az ismert atlanti lazac. Juli Putnam, az FDA  szóvivője szerint az adatok azt mutatták, hogy a beillesztett gének stabilak maradtak több halgeneráció során, hogy a lazacból származó élelmiszerek biztonságosak az emberek és az állatok számára, a géntechnika a halak számára biztonságos, és a lazac megfelel a „gyártó” állításának a gyorsabb növekedéssel kapcsolatban.

A környezet számára biztonságos?

A fő gond az, hogy az AquAdvantage lazac el tud-e menekülni, azaz kikerülhet-e a külvilágba? És ha igen, akkor szaporodhat-e vagy versenyezhet-e vadon élő atlanti lazaccal vagy a közeli rokon halakkal, például a pisztránggal?

Az AquaBounty számára több akadály van, amelyek földrajzi, fizikai és reproduktív tényezők. A halakat azoktól a vizektől távol „állítják elő”, ahol a vadon élő atlanti lazac általában él. A létesítmények több megfigyelővel és szűrővel rendelkeznek a menekülés megakadályozására. A halak nagyrészt steril nőstények, amelyek nem tudnának szaporodni.

Ennek ellenére vannak bizonyos potenciális hibák. A sterilizálás nem tökéletes, és a nőstények nagyjából egy százaléka továbbra is képes reprodukcióra. Eric Hallerman, a Virginia Tech populációgenetikusa és halszakértője szerint viszont, ha ezek a halak elmenekülnének az akvakultúra helyszínéről és vadon tenyésznének, átadhatnák génjeiket az atlanti lazac új generációjának. Hallerman rámutatott, hogy pont ezért van az, hogy az FDA csak a speciális, több akadályú létesítményekben hagyta jóvá a halak tenyésztését.

Ezért vagy ennek ellenére sokan aggódnak. Anne R. Kapuscinski, környezettudományi professzor például nagyon tart attól, hogy a beállított gyenge szabvány megnyitja az árvízkaput más országokba, ahol a szabályozás nem lesz olyan szigorú, és a halak el tudnak menekülni a tenyészhelyekről.

Az FDA jóváhagyása három létesítményre korlátozódik: keltetőállomás Kanadában és egy termelőüzem Indianaban és Panamában. A GM lazac az első olyan hatóságilag engedélyezett állat, amelynek génállományát tudományos eljárás segítségével módosították.

A géntechnológiai eljárásokat először 1982-ben alkalmazták állatokon.

Ekkor, kísérleti célból, a növekedési hormon génjét juttatták be egér embriókba, amik Amerika Kapitányhoz hasonló szuperegereket hoztak létre. A genetikailag módosított szervezeteket (GMO), élelmiszereket elutasító európai közvélemény és a szigorodó EU-s és hazai szabályozás ellenére Amerikában 2009-ben már engedélyezte az FDA egy génmódosított kecske tejében termelődő gyógyászati fehérje, az antitrombin, véralvadásgátló szerként történő alkalmazását. 2014-ben a génmódosított nyulak tejében termelődő C1 inhibitor is engedélyt kapott. Ezzel az örökletes angiödémát kezelik.

2015-ben jött gyógyászati fehérjét termelő tyúk, amely azon az alapelven működik, hogy a génmódosított állatok örökítő anyagába, egy másik vagy ugyanabból a fajból származó DNS-szakaszt építenek be. A génkifejeződés során a gén által kódolt fehérje megjelenik az állat szervezetében. A genetikailag módosított csirke esetében olyan módszert alkalmaztak, hogy fehérje kifejezetten az állat tojásában halmozódik fel, ahonnan egyszerű eljárással kinyerhető. A genetikailag módosított tyúk tojásaiban termelődő enzim, a sebelipáz-alfa szintén egy ritka genetikai betegség kezelésére alkalmas.

Távol-keleti országokban állítottak már elő génmódosított díszhalakat, amelyek sötétben piros, narancssárga, lila és zöld színben fluoreszkálnak. Sajnos az illegális kereskedelem útján ezek már megjelentek az Európai Unió piacain is.