A karantén és a kényszerű otthoni munkavégzés okozta speciális helyzet értelmezése, a tapasztalatok hasznosítása óriási felelősséget ró a szervezetek vezetőire és a kutatókra.

A következő hónapokban a megélt veszteségek kompenzálása, az előnyök számbavétele, továbbvitele, beépítése lehet a fő cél. Az irodai környezet változásait, a home office lehetőségét elemezte Frankó Luca, az ELTE PPK kutatója doktori kutatásában.

A kutatás egy multinacionális cég irodai dizájnváltását elemezte környezetpszichológiai szempontok alapján. A vizsgálat előtt a munkavállalók nagy, egyterű irodában dolgoztak saját munkaállomásaik mellett, a home office lehetősége nem volt általános gyakorlat. A nagyvállalat egy pilotprogram keretében részlegesen áttért a megosztott munkaállomásos (shared desk) rendszerre, amelyhez a dolgozók egyéni döntésük alapján csatlakozhattak. Aki vállalta, hogy lemond állandó, saját munkaállomásáról, hetente egy napot otthonról dolgozhatott. A környezetpszichológia egyik alaptétele, hogy a humán kötődéshez hasonlóan az épített környezetünkkel is kialakíthatunk kötődési viszonyokat.

A kutatás abból a feltevésből indult ki, hogy az irodai kontextusban létezik egy ennél kisebb egység, a munkaállomáshoz való kötődés is. A saját, fix munkaállomás megszűnése egyfajta veszteségélményt generálhat. Frankó Luca kutatása azonban igazolja, hogy ha a változásokat jól kommunikálják, megfelelően kompenzálják és a munkavállalóknak van valódi választása, akkor a munkahelykötődés szintje nem feltétlenül szenved csorbát.

De mitől függ, hogy ki mekkora stresszt él meg egy irodai designváltás során?

Itt a személyiség mellett a generációs hovatartozás is szempont lehet, hiszen egy fiatal kollégának, aki néhány hónapja került a szervezethez és az aktuális feladataihoz kapcsolódóan egyébként is vándorolt az irodatérben, egy ilyen helyzet kevesebb nehézséget okoz. Ugyanakkor egy 30–40 éve a vállalatnál dolgozó munkaerő számára nagyobb lehet a veszteségélmény. Hiszen ő hozzászokott, hogy van saját asztala, munkaállomása, esetleg saját irodája, amiért adott esetben meg is kellett dolgoznia.

A pandémia megváltoztatta a multinacionális cégek hozzáállását, a most kialakult gazdasági és társadalmi környezet valószínűleg tovább gyorsítja a megosztott asztalos rendszerek térnyerését. Jól látható az is, hogy vannak folyamatok, amelyeket otthon, egyedül sokkal jobban tudunk elvégezni, de amikor csapatban kellene ötletelni vagy új munkatársat betanítani, akkor hirtelen elemi erővel érezzük a személyes kapcsolat hiányát. Rengeteg nehézséggel szembesültek azok a kollégák is, akik közvetlenül a járvány előtt vagy alatt léptek be egy munkahelyre.

A home office aktuális feladata a munkavállalók és a vezetők felkészítése is.

Van, akinek a személyiségéhez, habitusához alapból jobban illeszkedik az otthoni munkavégzés, amely lehetőséget ad az önállóbb működésre, ugyanakkor felelősséget is jelent. Önmaguk szabályozásának szerepe ilyenkor nagyon felerősödik.

A kényszerűségből, hirtelen bevezetett teljes körű otthoni munkavégzés extrém helyzetnek számít, amire nem voltunk felkészülve. Ez végül számos kompromisszumos megoldást, de sok jó gyakorlatot is szült. Frank Luca szerint a következő hónapokban a megélt veszteségek kompenzálása, az előnyök számbavétele, továbbvitele, beépítése lehet a fő cél.

A jövőben az iroda nem pusztán munkavégzési helyszínként, hanem a munkát támogató szolgáltatási színtérként fog működni. Ezt pedig jól egészítheti ki heti néhány nap erejéig a home office lehetősége. Várhatóan még a legkonzervatívabb szervezetek is elmozdulnak valamilyen mobilisabb irányba és már rövidtávon megváltozhat az irodai munkáról alkotott képünk, ezeket a dinamikus átalakulásokat érdemes lenne empirikus vizsgálatokkal is kísérni.