Vízforrásokat jelölhettek a Húsvét-szigetek óriási szoborfejei?


Húsvét-szigetek
Olvasási idő: 2 perc

Amerikai kutatók szerint a Húsvét-szigetek óriási kőfejei a friss vízforrásokat jelölhették.

Évszázadok óta foglalkoztatják az embereket a Húsvét-szigeteki moaik, vagyis kőszobrok. A zömmel XIII. és XVII. század között készült több száz kisebb-nagyobb szobor jellegzetessége, hogy az emberalakok feje aránytalanul nagy a testhez képest. Az alkotások általában az őslakosok törzsfőnökeit vagy isteni hősöket ábrázoltak.

Amerikai kutatók azt próbálták megállapítani, miért arra a helyre kerültek a szobrok, ahol állnak. Kiderült, hogy a szobrok jellemzően mind friss vízforrások közelében vannak. Elméletük szerint a szobrok jellegzetességei, például a méretük a vízforrás bőségére és minőségére utalhat.

Carl Lipo, a New York-i Binghamton Egyetem professzora szerint felfedezésük azt demonstrálja, hogy a szobrokat nem rituális helyszíneken állították fel. A rituálét a szobrok szimbolikus jelentése reprezentálja, de egyébként a közösség életének részei voltak.

A Húsvét-szigeteken több mint háromszáz megalitikus platform található, mindet különálló közösség készíthette. Korábbi tanulmányok is felvetették már, hogy a szobrok elhelyezése kapcsolatba hozható a fontos erőforrások elhelyezkedésével, az új kutatás szerzői azonban először tettek kísérletet az állítások vizsgálatára. 

A kutatócsoport a sziget keleti részét vizsgálta, ahol a különböző erőforrásokat alaposan feltérképezték már. A kiválasztott területen 93 megalitikus platform elhelyezkedését elemezték, amelyek még azelőtt készültek, hogy a XVIII. században a szigetre léptek volna az európai hajósok.

Miután nem találtak kapcsolatot sem a szobrok anyagául szolgáló sziklák, sem a szerszámok anyagának bányászatával, azt vizsgálták, milyen más fontos erőforrások közelében találták a Húsvét-Szigetek egyes szobrait: például a termesztett növények, köztük az édesburgonya közelében vagy halászathoz kapcsolódó helyszín vagy friss víz közelében volt-e a szobor.

Lipo elmondta, hogy csoportját különösen a vízforrások érdekelték, mivel a szigeten nincsenek állandó források és nem találtak rá elegendő bizonyítékot, hogy a helyiek a sziget tavaira lettek volna utalva. A friss víz azonban jelen van a szigeten, a talaj víztartó rétegeiben, barlangokban és a parton is. Apály idején látni is lehet, hogy a talajból előtörő erekből hogyan áramlik ki a friss víz.

Történelmi feljegyzések szerint a helyiek itták is ezt a kissé sós vizet, sőt, kutakat is ástak.

A kutatók megállapították, hogy minden nagyobb szobor közelében jelentős vízforrások vannak. Lipo magyarázata szerint mivel a közösségeknek friss vízre volt szüksége, praktikusan oda állították a szobrokat, ahol a forrás volt.

Lipo azt is felvetette, hogy a szobrok mérete és egyéb jellegzetességei kapcsolatban lehettek a vízforrás minőségével, és ezen a módon a közösség egyúttal jelezhette előnyét a szigeten élő más közösségeknek. A professzor szerint a közösség és az együttműködés alapvető feltételei voltak a platformok létrehozásának. A kutató szerint bármi, ami közelebb visz egymáshoz, erősebbé tesz és segít a túlélésben az a Húsvét-szigetek titkának alapja.

A szobrok helyszínválasztásának elméletével azonban nem mindenki ért egyet.

Jo Anne Val Tilburg, a Húsvét-szigetek szakértője, a Kaliforniai Egyetem tudósa rámutatott: eddig sem volt titok, hogy a partvidéken található friss víz a szobrok közelében volt. Ám ezek az erecskék csekély jelentőséggel bírhattak. Továbbá nagyon valószínűtlen, hogy ezeknek a forrásoknak jelentős szerepe lett volna a szobrok elhelyezésében.



Previous A dzsentri, mint pusztuló nemesség
Next Az atom zöld? Igen!

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.