Sokunk számára nem titok, hogy a karácsonyi ünnepkörhöz nemcsak megnyugvás és szeretet, hanem megannyi borzalom is tartozik.

Mindenki tudja, hogy a jóságos piros kabátos Mikulás mellett ott vannak a krampuszok, akik megbüntetik a rosszul viselkedőket. Sőt, Izland saját karácsonyi mitológiája szerint, éppen 13 mikulás jön el és kegyelmez, vagy büntet saját belátása szerint, s ha ez még nem volna elég, anyjuk, Grýla is egy troll rémalak.

Ott van Charles Dickens három szelleme, a múlt, a jelen és az eljövendő karácsonyok szellemei, ami egy klasszikus kísértethistória. S bár a végén az öreg fösvény szíve meglágyul, a sokgyerekes család hihetetlen nyomora aggasztó jelenség volt régen és ma is.

Jólakötturin, egy macska, szintén az izlandi folklór része. Mindenben hasonlít egy átlagos macskához, azzal a kivétellel, hogy gyerekeket eszik. Méghozzá a lustákat. Az izlandi felnőttek a mai napig használják a macska rémképét, hogy munkára bírják lusta gyerekeiket.

Német nyelvterületen élő hagyomány Perchta asszonyé, aki hasonló szerepet tölt be, mint a Mikulás. Kegyelmez és büntet is, később már ajándékhozóként is emlegették. Tulajdonképpen ő egy természetben lakó tündér, csúf boszorkánnyá csak később változott.

Hans Trapp egy tipikus anti-Mikulás. Emberként mohó és fösvény gazdag úr volt. A Sátán követője, amiért az egyház ki is átkozta. Ezután az erdőbe menekült, ahol madárijesztőnek öltözve gyerekeket támadott meg és falt fel. Isten büntetésül villámmal sújtotta halálra. A legenda szerint karácsony előtt elmegy a gyerekekhez madárijesztőnek öltözve és megfenyegeti őket, hogy viselkedjenek jól, különben eljön értük.

Trapp alakjához hasonló a franciaországi Pére Fouettard, vagyis ,,ostoros atya”, aki egy hentes volt. Valószínűleg pszichopata is, ugyanis három gyereket becsalt a hentesüzletbe megölte, feldarabolta, majd besózta őket. Szent Miklós elkésett a megmentésükkel, de feltámasztotta őket, majd leszámolt a gyilkossal, vagyis segítőjévé tette, afféle krampusszá. (Tényleg szent volt ez a Miklós – a Szerk.)

A rémisztő történetek számára a téli időszak rendkívül kedvező. Ilyenkor sokkal rövidebbek a nappalok és sokáig van sötét. Az időjárás kedvezőtlen, hideg a levegő, ami akár végzetes is lehet egy legyengült szervezet számára.

A tél szimbóluma is főként az elmúlás, az öreg kor betetőzése.

Kevesen gondolnak arra, hogy a tavasz, az újjászületés előzménye ez. Legtöbb ember számára a borongósság, a depresszió az általános érzet.

Természetesen ennek elveszi az élét és jelentősen lefarag a komolyságából a karácsonyt övező vidámság, a szeretet, az ajándékok és az együttlét. Mégis érdemes belegondolni, hogy miért vannak horrorelemek a mesékben és mitológiákban.

Valószínűleg azért, mert a mesék kezdetben nem a gyerek számára készült szórakoztató művek voltak, hanem a valóság szürreális átiratai, amelyekben a még természethez közelebb álló emberek és különböző varázslények élték mindennapjaikat. Az Andersen és Grimm-testvérek által írt és gyűjtött mesékben mindez tetten érhető és egészen pontosan mutatja, hogy az átlagemberek mitől, illetve hogyan féltek, vagy milyen berögződések mozgatták őket mindennapjaik során abban az időben.

Gondolhatunk a gyufaárus lány hihetetlen nyomorára és tragédiájára, Hamupipőke mostoháinak kivájják a szemét a galambok, Csipkerózsikát megerőszakolják, a kis hableány pedig öngyilkos lesz. Elég néhány kiragadott példa – amelynek eredetije nagyon sokat változott – ahhoz, hogy belássuk ezt.

Nem egészen száz éve változott meg minden.

A horrorisztikus elemek kezdtek eltünedezni a karácsonyi történetekből. Infantilizálták ezeket, majd jórészt kiárusították gyerekeknek.  

Bárhogyan is tekintsünk a régi korok emberére, egy dolog egészen biztos. Teljesen különbözik a maitól. Egyrészt azért, mert közelebbi kapcsolatban állt a természettel, környezetével és saját közösségével. Életét évszázados, szájhagyomány útján terjedő mítoszok befolyásolták. Bizonyos jelenségek mögött a tudomány bonyolult összefüggései helyett egyszerűen csak ártó, vagy jobbító szándékot tételezett fel, amely valamilyen mögöttes erőtől származott. A történetek a mindennapok szerves részei voltak, ahogy az ő életük a történetek tartalmának hangsúlyosabb részét képezték.

Egy akkoriban élő számára természetes volt, hogy

a világban jelen vannak gonosz erők, amelyek hátráltathatják, rosszabb esetben életére is törhetnek. Viszont az ember nem tekintette magát abszolút jónak, hanem inkább a jó és rossz határmezsgyéjén mozgó entitásnak. Emiatt a mitikus hősök némely cselekedete visszatetsző, vagy immorális.

Ez a fajta mágikus gondolkodás, vagy tudat hosszú időn keresztül az emberiség sajátja volt. Amikor a keresztény egyház belépett a képbe és a társadalmi kohézió egyik fő pillére lett, akkor ezeket a hiedelmeket paradox módon egyszerre üldözte és épített is rájuk.  Ennek bizonyítékai a pogány gyökerű keresztény ünnepek, illetve ezek okán a kevert hiedelemvilág. Ezért van az ördög, az ártó szellemek, az örökös kísértés, a krampuszok és egyéb gonosznak tekinthető teremtmények megjelenése a szentek, angyalok és a Mikulás környezetében. Ettől kezdve a rémek beépültek a katolikus hitvilágba, de végeredményben tovább éltek.

Lényegi változást csak a tudomány elterjedése hozott.

A racionalitás, a ,,minden mögött van értelmes magyarázat” uralkodó nézetté vált. A mesékből kilúgozódott a horror, a gonoszok devalválódtak, humoros figurákká alacsonyultak le. Így lett a nyomorgókon segítő Szent Miklós püspökből a jóságos Mikulás; a démoni krampuszokból a piros kabátos ember segítője. A horror helyét a mesékben, mára végérvényesen átvette a vígjáték.

Szörnyűségekre, karácsony kapcsán, nem csak a mesékben és legendákban találunk példákat.

A gyilkolás és a háború nem szünetel ma sem az ünnepek alatt, ahogyan az üdvtörténet korában sem.

Már közvetlenül Jézus születése után gyilkosságsorozat történt, amely áldozatai a két év alatti fiúgyermekek voltak. A gyilkosságokat Heródes király rendelte el, mert arra számított, hogy az áldozatok között lesz Jézus is, akinek eltüntetésével az uralmát vélte biztosítottnak. Belőlük lettek később az Aprószentek, a karácsony első mártírjai.

A későbbi történéseket mind megtalálhatjuk történelemkönyveinkben. 1941-ben, december 25-én foglalta el Japán Hongkongot. 1944-ben ezen a napon zárta körül a Vörös Hadsereg Budapestet, illetve a németek az amerikai 101-es ejtőernyős alakulatot a belgiumi Bastogne körül. Pár évtizeddel később ugyancsak ezen a napon végezték ki a Ceausescu-házaspárt. A példáknak se vége se hossza, akár háborúkról, akár fontos és meghatározó történelmi eseményekről van szó. És akkor még nem is említettük meg a köztörvényes eseteket.

Talán ezek miatt a rémtettek miatt olyan hangsúlyos Jézus Krisztus és Mikulás alakját körbevevő szeretet, a fegyverszünetek és frontbarátkozások. És az mindenképpen jó, ha megbecsüljük és tiszteljük a béke karácsonyi hagyományát.