Egy új tanulmány szerint az apáknak kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy fiatal lányaik legyőzzék a magányt.

A kutatások ugyanis az mutatták, hogy az 1-5. osztályos korú lányok kevésbé voltak magányosak vagy gyorsabban léptek túl a magányon, ha szorosabb kapcsolatuk volt az apjukkal.

„Az apák és lányok közötti kapcsolat nagyon fontos – mondta Xin Feng, az Ohio Állami Egyetem humán tudományának docense és a tanulmány társszerzője, – megállapítottuk, hogy az apák és lányuk közötti közelség megvédi a lányokat és segít nekik gyorsabban túllépni a magányon.”

A kutatók a Gyermekgondozás és ifjúságfejlesztés tanulmányuk keretében 695 családot tanulmányoztak. A kutatást a Nemzeti Gyermekegészségügyi és Fejlesztési Intézet kezdeményezte és finanszírozta.

A szülők értékelték az 1., 3., 4. és 5. osztályos gyermekükkel való kapcsolatukat (közelségüket és konfliktusaikat). Ezzel egyidőben a gyerekek is értékelték az 1., 3. és 5. osztályban, hogy mennyire voltak magányosak. Az eredmények azt mutatták, hogy ebben az időszakban a közelség mértéke csökkent a konfliktusoké pedig növekedett. Ez nem meglepő, mondta Julia Yan, az Ohio Állami Egyetem humán tudományok doktori hallgatója és a tanulmány vezetőszerzője.

„Mivel ez a korszak a barátokkal való kapcsolatok fejlesztésének ideje, amikor a gyerekek egyre függetlenebbé válnak és egyre kevesebb időt töltenek otthon –mondta Yan – ezért kevésbé szoros a kapcsolatuk a szüleikkel, és nagyobb konfliktusba kerülnek, nő a függetlenség iránti igényük.”

A magány is csökkenni kezdett, ahogy a gyerekek kialakították kapcsolataikat korosztálybeli társaikkal és kényelmesebben kezdték magukat érezni, mivel egyre könnyebben alakítottak ki társas kapcsolatokat. De a tanulmány kimutatta, hogy a gyerekek nem ugyanolyan mértékben vetkőzik le a magányosságot és

a lányok jobban teljesítettek, ha szorosabb kapcsolatot ápolnak az apjukkal.

A kapcsolat szorossága nem befolyásolta a fiúk magányosságát, viszont a kutatók azt nem tudták megmagyarázni, hogy miért. Julia Yan azt mondta, hogy ez azért lehet, mert a szülők nem szocializálják a fiúkat arra, hogy különösen szoros kapcsolatokat tartsanak, és kevésbé várják el tőlük szoros kapcsolatok fenntartását.

Yan azt is elmondta, hogy az anyák kapcsolata nem volt hatással a tanulmányra, de ez nem jelenti azt, hogy nem fontosak. Ennek egyik oka az, hogy az anyák szinte mindig szoros kapcsolatot tartottak fenn gyermekeikkel, így kisebb volt az eltérés a kapcsolat szorosságának vizsgálatakor. Ezenkívül Xin Feng megjegyezte, hogy az apák olyan kapcsolatot tartanak gyermekeikkel, különösen lányaikkal, amelyek különböznek az anyával való kapcsolattól.

„A mi társadalmunkban az anyák általában felelősek a mindennapi gondozásért és a gyermekek biztonságáért, míg az apáknak több szabadságuk van rá, hogy különböző módokon lépjenek kapcsolatba gyermekeikkel, megkérdőjelezzék őket és szélesebb körű érzelmi érintkezéssel rendelkezzenek. Ez lehet az oka annak, hogy az apák nagyobb hatással voltak a lányaikra.” – mondta Feng.

Mivel a kapcsolat szorosságát a magány megváltoztatásához kötötték, a tanulmány arra nem adott választ, hogy az apák és a lányok közötti konfliktusoknak volt-e hatása. Ennek egyik oka lehet, hogy a legtöbb családnak nincs nagy konfliktusa. „A konfliktusok normális szintje nem befolyásolhatja a magányosságot. Ha továbbra is kommunikálnak és jó a kapcsolat, akkor ez nem számít annyira.” – mondta Yan.

A kutatók és az eredmények megerősítették, hogy az apáknak gondoskodniuk kell gyermekeikkel, különösen a lányaikkal való kapcsolatukról. Feng szerint ügyelniük kell a lányok érzéseire, különösen akkor, ha szomorúak vagy boldogtalanok és segíteni kell nekik megbirkózni ezekkel. Mert az eredményeink azt sugallják, hogy ez valóban segítség, valamint a lányok kevésbé érzik magányosnak magukat az idő múlásával.”