A Homo erectus több mint 1,8 millió évvel ezelőtt jelent meg Afrikában, eljutott Ázsiába és Európába, valamint Indonéziába is.

A hozzájuk kapcsolható elméleteknek se szeri, se száma. Egyeseket elfogadnak, másokat elvetnek. Mivel nagyon sok elmélet feltevéseken alapul, így előre leszögezzük, ez a „lustaság kiindulópont” is csak egy megközelítés, nem biztos, hogy általánosítható egy egész fajra, lehet, hogy csak egy területileg behatárolható csoportra vonatkozott.

A mostani elmélet, vagyis az ausztrál Nemzeti Egyetem régészeti kutatásai szerint a Homo erectus, a felegyenesedett ember mint faj azért halhatott ki, mert „lusta” és maradi volt. Ennek némileg ellent mond egy másik viszonylag friss gondolatsor, miszerint bizonyos fokig értett a hajózáshoz. Főleg, ha az indonéz Flores-szigeten 2003-ban megtalált csontvázat is ennek a fajnak tulajdonítják, amiből arra lehet következtetni, hogy tengereken is át kellett kelnie.

A Daniel Everett nevéhez kötődő elmélet kiemeli a hajózást, de elismeri, hogy a Homo erectus híján volt a beszéddel kapcsolatos gének csoportját vezérlő FOXP2 gén egy verziójának, amely a modern és a neandervölgyi emberben is megtalálható. 

A dr. Ceri Shipton vezette legújabb kutatás és régészeti feltárás az Arab-félszigeten a korai kőkorszakot vizsgálta és azt állapította meg, hogy ott a Homo erectus a legkevesebb erőbefektetéssel és stratégiai tervezéssel viszonyult a szerszámgyártáshoz vagy az erőforrások gyűjtéséhez. Ez a hozzáállás párosodott azzal, hogy nem volt képes hatékonyan alkalmazkodni a változó éghajlathoz.

Dr. Shipton minderre abból következtetett, ahogyan a faj kőeszközöket készített és erőforrásokat gyűjtött.

„A kőeszközök megalkotásához, előállításához minden olyan kőzetet használni kellett volna, amely a táboruk körül volt, viszont minőségi kő csak egy kis dombon volt, de ahelyett, hogy felmásztak volna a dombon, csak a könnyen elérhető, kézenfekvő alapanyagokat használták.”

Amikor a feltárást végezték semmiféle tevékenységre utaló jel, sem műtárgyak, sem kőbányászat jeleit nem találták. Ezért azt feltételezték, hogy bár tudták, hogy ott van a lehetőség, de mivel elégséges forrásokkal rendelkeztek, nem akartak többet tenni. Ez ellentétben áll a későbbi korszakok kőeszköz-készítőinek habitusával, köztük a korai Homo sapiensekkel és a neandervölgyi emberekkel, akik hegyeket másztak meg, hogy jó minőségű követ találjanak és messzire szállítsák azokat.

Dr. Shipton szerint nemcsak a technológia fejlődés lehetőségének elmulasztása, járult hozzá egy nép bukásához, hanem az is, hogy nagyon konzervatívak voltak. Az üledékminták azt mutatták, hogy bár a körülöttük lévő környezet változott, ők ugyanolyan dolgokat csináltak az eszközökkel.