Sok családban gyakori probléma az esti alvás, illetve nem alvás a gyerekeknél.

Tizenegy óra és még mindig az ágyon ugrál? Kerek szemekkel néz és elvárja, hogy szórakoztassák? A szülők pedig szórakoztatják a béke fenntartása érdekében. Ebben a cikkben azok számára szeretnénk egy elsőre talán keménynek tűnő, módszert bemutatni, akik családjában régóta visszatérő probléma, hogy a gyerek egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen alszik el.

Mit tegyünk, hogy az esti alvás ne legyen tortúra?

Meg kell tanítani a gyermeket aludni, hiszen az alvást is meg kell tanulniuk, mint minden mást. Viszont ehhez fontos az elhatározás mind a két szülő részéről. Fontos, hogy ezt az elhatározást következetesen be is tartsuk, mert ha nem, akkor nem lesz hatásos a módszer. Minden bizonnyal nehéz két-három hetes időszak lesz ez a család életében, de a szakértők és az általunk megkérdezett módszert alkalmazó óvónő szerint utána sokkal könnyebb lesz az élet.

A kisgyerekek elalvásához nyugalom, csend, lecsendesedés szükséges. Ki kell alakítani apró kis szertartásokat, de vannak helyzetek, amikor keménynek kell lenni. Nem szabad a huszonötödik alkalommal is elhinni, hogy szomjas és a hatszázadik utolsó puszi után tényleg el kell búcsúzni.

Az alvásnak külön mechanizmusa és különböző szakaszai vannak, mint például a mély alvás, vagy a felületes alvás. Képzeljük el, mi mennyire meglepődnénk, ha nem ott ébrednénk fel ahol elaludtunk! Ugyanez érvényes a gyerekekre is, ezért nem jó például az ölben altatás, hiszen amikor megváltoznak a körülmények, felébredhet a gyermek. Ekkor pedig elkezdődhet az a játszma, amelynek az az eredménye, hogy nem alszik a gyerek.

Ezért legyen az elsődleges cél, hogy a gyermek a saját ágyában, kuckójában aludjon el.

Elalvás előtt nem célszerű apával birkózni, vagy olyan tevékenységet csinálni, ami felizgatja az apróságokat. Az is egy jó taktika, ha közöljük a gyermekkel, hogy eljött az alvás ideje, ezért egy kialakított rend szerint (fürdés, fogmosás, pizsama esetleg esti mese) elindulunk aludni. Arra a fél órára, amíg a gyerek elalszik, hatékony lehet, ha kikapcsoljuk a TV-t, lekapcsoljuk a nagy villanyokat, és a szülők is lecsendesednek. Persze lehet picit simogatni a csemetét vagy mesét olvasni, de egy kis idő múlva, vagy a mese végigolvasása után meg kell mondani, hogy kimegyünk a szobából, és egy pár perc múlva visszajövünk megnézni, hogy milyen szépen alszik.

Ha komoly az alvási probléma, akkor elképzelhető, hogy ebben a megváltozott helyzetben a kisember tiltakozni, üvölteni fog. Ezért pár perc múlva, lelkileg felkészülten, tényleg vissza kell menni, hiszen ilyenkor fognak jönni a próbálkozások, mint a szomjas vagyok, pisilni kell. Ilyenkor van szükség a következetesen türelmes viselkedésre és, hogy idővel egyre hosszabb időre hagyjuk magára.

Az első héten az is lehet, hogy álomba fogja sírni magát. De ekkor sem szabad engedni, hogy felkeljen vagy, hogy nagy villanyt kapcsoljon. Tehát nem szabad megváltoztatni az alvási körülményeket.

Egyes szülőknek sok erőre és kitartásra lesz szüksége, de két-három nap után rövidülni fognak a hisztik.

Nem szabad bizonytalannak lenni! Ha bármelyik szülő nehezebben viseli a módszerhez kapcsolódó következetes, keménynek tűnő lépéseit egyikük inkább menjen ki a szobából egy kicsit, míg a másik szülő tartja a frontot. Nem szabad, hogy a gyerek érezze a kétségbeesést! Két-három hét után pedig elérhetjük, hogy az esti elalvás ne legyen stresszhelyzet a család életében.

Ha nem alszik a gyerek, akkor az is nagy segítség és fontos, hogy a gyereknek legyen napirendje. Hiszen ő nem ismeri az órát, de a napirend követésével tudni fogja, mi után mi következik, és ez biztonságot ad neki. Nagyon fontos a mozgás és az is, hogy ne adjunk neki cukros ételt, italt délután négy-öt óra után. (Természetesen ezt a módszert ne alkalmazzuk, ha beteg a gyerek.)

A cikk megírását segítő óvónő azt javasolja, hogy a módszerről részletesebben a Dr. Eduard Estivill és Sylvia de Béjar által írt Aludj jól, gyermekem! című könyvben lehet olvasni.