Dr. Tari Gergely, az SZTE orvosi etika oktatója szerint, hazánkban sokkal kevesebb a beültethető szervek száma, mint amennyire szükség lenne. 

A szakember szerint, a témával kapcsolatos hatékonyabb kommunikáció jelentősen javítana a helyzeten. Dr. Tari Gergely ezért is büszke arra, hogy a szegedi hallgatók valós tapasztalatokon alapuló, gyakorlatorientált orvosetikai képzés formájában találkoznak például a szervátültetés etikai kérdéseivel. Ez azért is fontos, mert Magyarországon az elméletet a gyakorlattal ilyen módon kombináló képzés csak az Szegedi Tudományegyetemen van.

Az egyetem kiemelten kezeli ezt a területet, mert az orvosképzés fontos része az etika oktatása. Ez az elmúlt évtizedben a fokozatosan fejlődött és mára országosan is egyedülállóvá vált. Az egyik legjelentősebb terület az orvosetika szempontjából a szervátültetés kérdése. Alapvetően kétféle módon érkezhet a segítség a szervekre váró betegek számára. Az egyik az élődonoros felajánlás, a másik a halál utáni, a holttestből kioperált, úgynevezett cadaver szervek. Mindkettőnek pontosan meghatározott folyamata van. De az emberek nagyon keveset tudnak arról, hogyan ajánlhatják fel szerveiket, vagy hogy mi történik a testükkel a haláluk után. Magyarországon töredéke áll csak rendelkezésre a beültethető szerveknek ahhoz képest, milyen sokan várnak a sokszor valóban életmentő megoldásra.

Az oktatás tekintetében olyan klinikai etikáról beszélünk, amely messze túlmutat az elméleti érdekességen.

Nemcsak a tantermi hasznosságra fókuszál, hanem gyakorlati megközelítést alkalmaz. A képzés közepén ugyanis a hallgatók klinikai blokkgyakorlatra mennek és megfigyelik, amit elméletben tanultak. Három hetet töltenek el a szemeszter során a sebészeten, a nőgyógyászaton és a belgyógyászaton. Dr. Tari Gergely, az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Magatartástudományi Intézet egyetemi adjunktusa fontosnak tartja, hogy ezután a diákokkal a tapasztalataikat a félév további részében közösen elemzik. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy ideális workshop, ami kizárólag az SZTE-n zajlik ebben a formában.

A Szegedi Tudományegyetemen végezték az első élődonoros veseátültetést Magyarországon, sőt Kelet-Európában, így a transzplantáció etikai kérdései is előtérbe kerültek már a beavatkozások kezdeti fázisában a szegedi klinikán. Nagyon kevesen tudják, hogy Magyarországon a feltételezett beleegyezés rendszere érvényesül a szervek eltávolítása terén. Ez azt jelenti, hogy amennyiben valaki nem tesz életében hivatalos tiltó nyilatkozatot, abban az esetben halála után az arra alkalmas szerveit felhasználhatják átültetésre.

Arról is kevés szó esik sajnos, hogy az élődonoros felajánlások során azok a személyek, akik megteszik ezt a gáláns lépést, nagyon sok pszichológiai többletet kapnak.

Kevesen domborítják ki, hogy egyfajta Superman-érzést ad, ha valaki jelentősen tud javítani egy krónikusan dializált beteg életén.

Az orvosetikai képzés mellett a Szegedi Tudományegyetemen jelenleg előkészítési fázisban van egy olyan konferencia, ami az orvosetikai kérdéseket – köztük a transzplantációval kapcsolatos dilemmákat – nem elszigetelten és társadalomtudományi szempontból vizsgálja, hanem a klinikusokkal közösen.