A felnőtt emlősök, az emberhez hasonlóan, érzékenyek az újszülöttek sírására.

Ez nélkülözhetetlen a fiatal egyedek túléléséhez. Számos fajnál vizsgálták már, hogyan hat a felnőttek viselkedésére, ha egy saját-, vagy éppen idegen kölyök síró hangját hallja. Az ELTE Etológia Tanszékén Faragó Tamás MTA Prémium Poszdoktori Ösztöndíjas tudományos munkatárs, témavezetésével Lehoczki Fanni PhD-hallgató több mint 160 kutya viselkedését figyelte meg, hogy megtudják, mit tesznek a felnőtt egyedek, ha néhány napos, idegen kölyökkutya síró hangját hallják.

Kutatásukból kiderült, hogy négylábú barátaink e tekintetben is mások, mint amire a korábbi kutatások alapján számítottak.

A megfigyelés során felnőtt kutyáknak, rejtett hangszóróból játszottak le néhány napos kölyöktől származó hangokat. 

„A kölyökhangokat tenyésztőknél rögzítettük. Ehhez az alomból egyesével kiemeltük és egy gumi lapra helyeztük a kölyköket, majd 2-4 perc során rögzítettük az egyedül maradt kölyök által adott hangokat. Az ilyenkor hallatott szeparációs sírás általánosan elterjedt az emlősök körében, nagyon hasonló szerkezeti felépítésű különböző fajok esetében is és erős figyelemfelkeltő hatással bír” – nyilatkozta Szamosvölgyi Zsuzsa, a publikáció egyik társszerzője.

A kutyák viselkedéstesztben mutatott figyelmi és stressz reakcióit összevetették azok egyedi, valamint a lejátszott hangok akusztikai tulajdonságaival.

„Korábbi, más fajokkal végzett kutatások azt igazolták, hogy az utódgondozási rendszertől függően (egy- vagy kétszülős utódgondozás), az állat ivara, illetve korábbi szülői tapasztalata érzékenyítheti a felnőtt állatot erre a hangtípusra.” – magyarázta Miklósi Ádám, az Etológia Tanszék vezetője, aki szintén a tanulmány társszerzője.

A vizsgálat során a kutatók a kutyák ivarán és szülői tapasztalatán túl figyelembe vették azok ivari státuszát (ivartalanított vagy sem) valamint a korát is. Az akusztikai elemzéssel megállapították a sírások hangmagasságát (alapfrekvencia), zajosságát, valamint a sírásokat alkotó nyikkanások hosszát is.

„Eredményeink alapján elmondható, hogy a kutyák az egyedi tulajdonságaiktól függetlenül, általánosan érzékenyek a kutyakölykök szeparációs sírására. Egy ivartalanított kan és egy korábban már szült szuka is hasonlóan viselkedett a viselkedésteszt során, ami igen meglepő. Más fajok vizsgálata során ilyen eredmények még nem születtek. Tehát feltételezhető, hogy a kutyák nem egy sematikus utódgondozási rendszerrel rendelkeznek, aminek kialakulásában szerepe lehetett a domesztikációnak. – foglalta össze Lehoczki Fanni.

Az akusztikai paraméterek hatásának vizsgálata során viszont azt találták, hogy a hang zajossága (érdessége), ami a kölyök feszült, negatív belső állapotát tükrözheti, erős figyelemfelkeltő hatással bír, és hasonló negatív belső állapotot eredményezhetett a felnőtt alanyokban, ami evolúciós szempontból előnyös.

Az ember erős kontroll alatt tartja a házikedvencként vagy akár a tenyésztésre tartott kutyák szaporodását.

Éppen ezért a kutyák spontán, természetes utódgondozási rendszeréről meglepően keveset tudunk még. Az ilyen jellegű kutatások is segítenek a szülők és utódaik közötti viszony megértésében. A farkasokkal, illetve kóbor és páriakutyákkal végzett jövőbeni komparatív kutatások hozzájárulhatnak a domesztikáció során lezajlott változások felderítéséhez. Számos további lehetőség rejlik a különböző típusú sírások vizsgálatában is. A kutya kiváló modellalany az interspecifikus kutatásokhoz, amelyekkel átfogóbb képet lehet kapni az érzelemkódolás univerzális akusztikai szabályszerűségeiről.