A magas patogenitású madárinfluenza (HPAI) egy rendkívül fertőző és gyakran halálos baromfi betegség.

A magas patogenitású madárinfluenza-vírust vadon élő madarak terjeszthetik házibaromfira és más madár- és állatfajokra, beleértve a teheneket és a macskákat is. Bár a madárinfluenza-vírusok általában nem fertőzik meg az embert, előfordultak már emberi fertőzések is. Ilyen betegséget vírusok (például H5N1 és H5N9) okoznak.

Az A típusú madárinfluenza vírusokat altípusokra osztják a vírus felszínén található két fehérje alapján:

• Hemagglutinin – 16 altípusa van (H1-H16).
• Neuraminidáz – 9 altípusa van (N1-N9).

Ezeknek számos kombinációja lehetséges, például a H5N1, H5N2, H7N2 és H7N8.

A madárinfluenzavírusokat a csirkék betegséget okozó képessége alapján is két csoportba sorolják: magas patogenitású madárinfluenza (HPAI) vagy alacsony patogenitású madárinfluenza (LPAI).  A magas patogenitású madárinfluenza-vírusok magas halálozással járnak a baromfiknál és a vadon élő madaraknál is.  Az alacsony patogenitásúaknak különféle következményei lehetnek a klinikai tünetektől a mérsékelt elhullásig. Ezek az alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusok alig vagy egyáltalán nem okoznak problémát a vadon élő madarak számára.

A H5N1 magas patogenitású altípusát először 1996-ban Kínában mutatták ki és nem sokkal ezután jelentek meg az első emberi esetek is. A vírus változatossá vált, ahogy szaporodott a madarakban, a vándorló madárfajok pedig több altípust is elterjesztettek a bolygón. 2020 óta ennek a vírusnak egy változata járványkitörésekhez vezetett vadon élő madarakban és baromfiban, először Afrikában, Ázsiában és Európában. 2021-ben a vírus elérte Észak-Amerikát, 2022-ben pedig Közép- és Dél-Amerikát (WHO). 2024 közepéig legalább 406 madár- és 51 vadon élő emlősfajban dokumentáltak H5N1 fertőzést (a World Animal Health Information System (WAHIS) jelentései szerint)

Miért halljuk sokat a magas patogenitású madárinfluenza fogalmát mostanában?

Mert az Antonio Alcamí spanyol virológus által vezetett expedíció az Antarktiszi-félsziget északi részén található hat szigeten, 2025. februárjában, megerősítette a vírus jelenlétét az egyes helyszíneken észlelt összes állatfajban. Mivel a vírus nagyszámú vadon élő és háziállatot, köztük madarakat és emlősöket fertőz meg, ezért amiatt aggódnak az emberek, hogy kiváló az alkalmazkodóképessége a különböző gazdaszervezetekhez.

Francia tudósok szerint a madárinfluenza H5N1 törzse több mint 5000 kilométert tett meg az Atlanti-óceán déli részén fekvő Dél-Georgia-szigettől a szubantarktiszi régióban található Crozet- és Kerguelen-szigetekig. Attól tartanak, hogy a nagy távolságra történő terjedés miatt a vírus eljuthat az ausztrál és az új-zélandi szigetekre is. Sokan egyenesen azt mondják, hogy világméretű fenyegetéssel van dolgunk és a H5N1 vírus megtizedeli a vadon élő állatokat, megzavarja az ökoszisztémákat és veszélyezteti az emberi egészséget is.

Emberről emberre történő átvitelt még nem jelentettek, de a tudósok szerint ennek kockázata naponta növekszik.

Tény és való, hogy az intenzív állattenyésztés, amelyet a profitalapú gazdaság vezérel, kedvez a veszélyes kórokozók megjelenésének. Ilyenek a zoonózisos vírusok is, mint a H5N1. A rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy több millió vadon élő madár pusztulhatott el a H5N1 miatt. Az érintett vadon élő madárfajok 16%-a természetvédelmi szempontból is aggályos, mert a madárinfluenza a kritikusan veszélyeztetett madarakat is érintette. Ezen túlmenően ez a madárinfluenza komolyan érint néhány emlősfajt is. Egyes fajoknál tömeges elhullásról számoltak be. Például kevesebb mint egy év alatt több mint 24 000 oroszlánfóka pusztult el Dél-Amerika tengerparti területein. A H5N1 által érintett emlősfajok 27%-a szintén természetvédelmi aggodalomra ad okot. Egyes vírusmutációk azt sugallják, hogy a vírus alkalmazkodott az emlősök megfertőzéséhez, és az emlősökről emlősökre történő terjedés hatalmas halálozási rátát jelenthet.

A H5N1 vírussal összefüggő halálozások hatalmas mennyiségű állati tetemet jelenthetnek, mert dögevők nem tudják eltakarítani, az emberek pedig nem tudják eltávolítani a környezetből. Ezek a tetemek más veszélyes mikroorganizmus-fertőzések forrásai is lehetnek, nemcsak állatok, hanem emberek számára is. Új veszélyes kórokozók jelenhetnek meg, amelyek ördögi kört eredményezhetnek.

Gazdaságilag sem előnyös a tömeges vírusfertőzés. A tengeri madarak tömeges elhullása a guánótermelés csökkenését eredményezheti, ami fontos gazdasági erőforrás az azt exportáló országok számára. A turizmusról meg még nem is beszéltünk.