Napkollektorok a Holdon?


Egy japán cég azt az ötletet vetette fel, hogy egy komplett napelemcellákból álló övet építene a Hold egyenlítője mentén.
Olvasási idő: 5 perc

Egy japán cég azt az ötletet vetette fel, hogy egy komplett napelemcellákból álló övet építene a Hold egyenlítője mentén.

Ambiciózus vállalkozás és nagy ötlet a Hold kihasználása szempontjából, mert talán nem véletlen, hogy az emberiségnek nem akaródzott visszamenni a Holdra. Nem igazán van ott semmi, ami érdemben hasznosítható lenne. De napfény az igen. Vagy esetleg, ahogy a hajdani Alfa holdbázis sorozatban gondolták, esetleg nukleáris temetőként még lehetne hasznosítani.

Ám, a japán Shimizu Corporation cég mérnökeinek – a nemes egyszerűséggel egyszerűen Holdgyűrűnek keresztelt – elképzelése a következő. A 11000 kilométer hosszú és néhány kilométertől úgy 400 kilométerig szélesedő szalag már szép kis karácsonyfadísz jelleget kölcsönözne közeli kísérőnk számára. Teljesítménye 13000 terrawatt kapacitású és, ami a környezetvédőket is beindíthatja, hogy a gyűrűnek nem sok káros hatása lenne a Földre, a környezetünkre. Ráadásul a Holdon nincsenek szavazók sem.

Az építés és a kivitelezés bőven lepipálná a kínai nagy fal építését és a japánok lelkes realisták, így csak azt tervezik, hogy 2035-ben kezdik az építést. De, vagyunk elég fejlettek, hogy ezt megépítsük? Ha jobban bele gondolunk, nagyon is. Mégsem irigylem azokat, akik belekezdenek, mert olyan problémákkal kell szembenézniük, amikre egyszerű halandóként nem is gondolnánk. Nézzünk meg néhány érdekes nehézséget, amivel foglalkozni kell:

Robotok

A célt Földről irányított robotok segítségével érnék el, ami persze nagyban csökkentené a költségeket.A célt Földről irányított robotok segítségével érnék el, ami persze nagyban csökkentené a költségeket. Az űrkorszak hajnalán és még ma is, nem az jelentett  nagy problémát, hogy eljuttassunk valamit a Holdra, hanem az, hogy valakit. Ráadásul mindezt úgy, hogy a valaki lehetőleg túl is élje (nem beszélve arról, hogy szegénynek vissza is kell térnie). Robotokkal mindez sokkal könnyebb, és ők egyelőre még jogokat se harcoltak ki maguknak. Bár emberi jelenlétet is terveztek a Holdon a robotok segítésére, de szerintem, ezen még néhányszor el fognak gondolkodni.

A robotok, amiket manapság készítenek, már járnak, futnak, terheket hordanak, ugrálnak, fennmaradnak a plafonon is, zenélnek, érzékelnek (tapintás, szaglás, látás – olyan dolgokat is, amit az ember már nem), repülnek akár szinkronban is, fociznak, és néha agyonverik egymást, hogy a harci robotok készítéséről meg ne feledkezzem. Szóval, ez a terület egyáltalán nem tűnik lehetetlennek. Sőt, önépítő robotokat is régóta terveznek, amik képesek önreprodukcióra.

Aztán ott van a 3D nyomtatás. Ezekből az alapokból kiindulva nem lehetetlen  – bár elég komplex – egy olyan rendszert megvalósítani, amely robotokat és paneleket állít össze a Holdon és szépen összeszereli, persze földi felügyelet mellett. Így, gyakorlatilag csak néhány fellövés kellene a Holdra, az irdatlan nagy munkát már a Holdon magán végeznék el. Ezzel sokat spórolnának a projektköltségekből. A legtöbb anyagot helyben használnák fel, például a helyi „beton” kialakításakor, vagy éppen üveg előállításához. Üzemanyagnak felhasználhatnák a helyi vizet, hiszen, ha importálják a Földről, akkor az megint szép nagy költség lenne. Az egyelőre nem világos, hogy a temérdek fémet, ami ehhez a projekthez kell honnan gondolták beszerezni.

Nyilván azt is jobb lenne a Holdról, de akkor bányászni is kell, meg feldolgozni. Lehet, később kifizetődő lenne, ha egzotikus anyagokat, amit mondjuk az alacsony gravitáció miatt könnyebb előállítani itt a Holdon, gyártanák. Ahhoz az energia meglenne és még csak nem is kellene a Földre sugározni. Márpedig a Holdról milliószor olcsóbb anyagot továbbítani az űrbe, a folder meg úgyis leesik egyszer.

A Hold, mint környezet

A Hold nem egy hálás környezet. Már pusztán az űrben használatos eszközök is 10-100- szoros árban vannak (egy most 50 ezer forintba kerülő kamera teljesítményét az űrben csak az 1-2 milliós kamerák biztosítanák). Márpedig a Holdon nincs igazán légkör, ha van is, az inkább ionizált por, amelynek igen kellemetlen hatásai vannak. Már az Apolló holdra-szállásoknál is észrevették, hogy néhány használat után nem tudják használni a műszereket, mert összekarcolta a finom por a képernyőket úgy, hogy nem láttak semmit.

Ez a finom ionizált por mindenhova behatol, és mindenben kárt okoz. Ez bizony elég probléma lenne, hiszen a napelemek teljesítményét igencsak rontaná, ha a felületet összevissza karcolja valami. Elég érdekes lenne, ha mire az utolsó cellákat üzembe helyeznék, már kezdhetnék is az elsők újraépítését. De azért talán nem ilyen vészes a helyzet. Az egyik Apolló küldetésen (talán többen is) tükröket hagytak a hold felszínén. Ez viszonylag egyszerű eszköz és még ma is működik, de azért az apróságokkal is számolni kell.

Ugyanez a probléma, vagyis hogy a Holdnak nincs légköre, se erős mágneses tere okozza azt is, hogy energiát kell fordítani a készülékek megvédésére. A napszél-tevékenység közvetlenül fogja érni őket és az senkinek sem jó. Az 1800-as években egy napvihar néhol súlyosan megrongálta a távíróvezetékeket és készülékeket. Egy ilyen napjainkban halálos ítélet lenne a számítógépeink számára. De a Holdon védelem nélkül ennek töredéke is veszélyes lehet. Míg egy műhold vagy a Holdon szaladgáló ember kicsiny célpont ez a 11000 x 400 kilométeres objektum az űrben egyáltalán nem az. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Sem a meteoritokat, amik a Holdon biztos “földet érnek”, vagy egyszerűen csak az űrből érkező nagy energiájú részecskéket.

A hőmérséklet a Holdon az éjszakai mínusz 180 és a nappal plusz 140 Celsius-fok között ingadozik. Ez elég, hogy a Holdon szinte minden képződményt apró finom homokká alakítson. Igaz, hogy iszonyatosan hosszú idő alatt, de ez sem kis probléma. De, ha nem is jutnak el a napelemek/kollektorok  végleges elaprózódásig, azért szinte minden anyagszerkezet megérezheti azt az állandó tágulást összehúzódást.

Holdrengések

Hál’ Istennek Holdunk szeizmológiailag csendes égitest a havi átlagos 100 rengés ellenére, amik milliószor kisebbek, mint a Földön tapasztalhatók.

Energiatovábbítás

A Hold egyik fele mindig a Föld felé néz, így ott lehetne egy vagy több fix helyű adót építeni.Természetes ma már a vezeték nélküli energiatovábbítás nem gyerekcipőben jár. Gondoljunk csak az Iphone tervekre! Itt azonban teljesen más elveken működő mechanizmusról lenne szó. De azért a megvalósítás nem lenne kis teljesítmény! Leginkább az a része problémás, hogyan oldják meg a fogadást. A Hold egyik fele mindig a Föld felé néz, így ott lehetne egy vagy több fix helyű adót építeni.

De a fogadó oldal helye meglehetősen gyorsan változik a Föld forgásának következtében. Ezt lézeres és mikrohullámú átvitel segítségével gondolják, ami ma már nem a legnehezebb problémák közé tartozik, de a fogadó oldalon a biztonságot meg kell oldani. A Holdon nem lenne gond, ha véletlenül máshova érkezne az energia a Földön viszont elég megrázó dolgokat lenne képes művelni.

Ha űreszközöket kellene fenntartani, akkor az megint rengeteg fejlesztés és nem kis fenntartási költséget okoz. Vagy ha az adó oldalon nem folyamatos a sugárzás (hiszen a fogadó oldal gyorsan változik és 60-70% százalékban, nem  elérhető a Holdról), akkor az a kérdés, hogy tároljuk az energiát. Ráadásul, az energiát a mai napig nehéz költséghatékonyan tárolni, még a Holdon is. A környezetvédők viszont nem nagyon örülnének neki, mert bizonyosan nem védene a Föld felmelegedése ellen. Bár a lézerek és a mikrohullám vesztesége a légkörön lehet elhanyagolható (a légkör a sugárzás egy részét biztosan elnyeli és ezáltal felmelegszik), de a Földön felhasznált energia végül mind mind hővé alakul így, ha minden jól megy hozzácsapnánk bolygónkhoz még egy 13 000 terrawattos fűtőtestet. Valójában nem tudom ez mennyire jelentős, de hogy a globális felmelegedésben ez pluszként jelentkezik az szinte biztos.

Holdfoglalás

Valamelyik nemzetközi egyezmény (kíváncsi lennék Kína vagy Afrika is aláírta-e) biztosítja, hogy senki ne szerezhessen jogot világűrbeli területekre. Legalábbis bemondásra. De az embereket ismerve igen keményen kell majd harcolniuk, hogy a Holdon joguk legyen ilyesmit felépíteni. Mert a Hold egyszerre mindenkié és senkié, még csak nem is azé, aki megműveli. Nem beszélve arról az apróságról, hogy bármilyen nemes is, az emberiség energiaigényét  kiszolgálni e grandiózus vállalkozással, a legtöbb nemzet nem nézné jó szemmel hogy egy gigantikus energiafegyver szegeződik a Föld gyakorlatilag minden pontjára, csak ki kell várni hogy jó pozícióba kerüljön. Ha nincs kéznél  egy használható Luke-Han páros, akkor bizony retteghetnénk is.

Egyszóval a Shimizu Corporation nagy fába vágta a fejszéjét, de legalább mernek vállalkozni és tervezni, szembenézni, ha nem is lehetetlennel, de a nehezen megvalósíthatóval. Bármilyen grandiózus vagy éppen elvetemült ez az ötlet, a megvalósítása mégiscsak globális hasznot hozhatna. Ha a kezdeti befektetési költségeket megtermelné, akkor végül is mégis csak nullszaldós vagy éppen nyereséges lehetne. Az űrkutatással viszont pont az az egyik legnagyobb probléma, hogy nagyon költséges, de nem hoz közvetlen gazdasági hasznot.

De újra beindíthatna egy versenyt és mivel nagyon sok – de nem legyőzhetetlen – problémával kellene szembenézni ez újabb löketet adna az űrkutatáshoz és a fejlődéshez magához. Ha csak arra gondolunk, hogy bár nem ez a cél de tulajdonképpen  gyarmatosítanánk egy bolygót, ami segítené a Mars gyarmatosítását és konkrét új célok elérését. Például, hogyan lehet gazdaságosan kitermelni valamit a világűrben. Mert mihelyt energia és víz lenne a Holdon, szinte mindent megvalósítható lenne. A kolonizálást is megindíthatná.



Previous A férfiak többet interneteznek?
Next Növekszik a dohányzók száma

1 Comment

  1. Gilgarat
    2014/01/28
    Válasz

    Nagyon tetszik az ötlet és a cikk, sokkal szimpatikusabb, mint egy nukleáris temető a „szomszédban”. Azt mondjuk lefogadnám, hogy amint megjelenne a hír, hogy egy ilyet megvalósítanak rögtön készülne egy katasztrófa film a Szuperlézer elszabadul vagy hasonló címen. Érdekes lenne, hogy ki rendelkezhet tejhatalommal egy ilyen eszköz felett? Ebben látom a legnagyobb nehézséget a technikai problémákon kívül, szerintem a mai politika évtizedekig nem tudna ilyesmin dűlőre jutni.

    Simán el tudnám képzelni, hogy a holdon van egy gigantikus napkút, ahol a jövő magánűrhajói megállnak egy kis plusz energiát tankolni, míg a pilóták ledöntenek egy pángalaktikus gégepukkasztót a bárban. 🙂

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három + három =