A természetes ökoszisztéma a vártnál gyorsabban és érzékenyebben reagál a klímaváltozásra.

Legalábbis a debreceni Atommagkutató Intézet kutatónőjének, Hubay Katalinnak a részvételével lezajlott vizsgálatok eredménye ezt mutatják. A régmúlt időkben lezajlott folyamatok jobb megértésével lehetővé válik a napjainkban zajló klímaváltozás hatásainak előrejelzése, illetve ennek alapján a kárenyhítési tervek elkészítése.

A kutatók a tanulmányban bemutatott vizsgálatokat a németországi Hämelsee tóból vett üledékminták segítségével végezték. Ezeket hasonlították össze és értelmezték korábbi minták eredményeinek összevetésével Európa azon részeiről, amelyeket a legutóbbi jégkorszak idején hó és jég borított.

A mostani munka keretében összesen 18 méternyi üledékréteget vizsgáltak. Eredményeik alapján a Hämelsee jól megőrizte a tóban élő növények és állatok mikroszkopikus és makroszkopikus maradványait és a közvetlen közeléből, illetve távolabbi területekről belekerült szerves és szervetlen anyagokat. A növényi maradványok közül külön kiemelendők a különböző pollenek, amik nagyon jól ellenállnak mindenféle külső hatásnak, így azonosíthatóan megőrzik az egykori virágos növények fajtáit. 

Íly módon a tó keletkezési idejéig, azaz az utolsó jégkorszak utánig, mintegy 15 ezer évig lehetett visszatekinteni.

Az üledékrétegek a fa évgyűrűihez hasonlóan részletgazdag rétegződésben őrzik meg a múlt eseményeit. Így elemzésükkel nagy időfelbontásban lehet következtetni a klimatikus viszonyokra és az élővilág alakulására. Az üledékrétegek kor szerinti azonosítása háromféle módon történt. Egyrészt radiokarbon vizsgálattal, ebben vett részt a debreceni Atommagkutató Intézet (ATOMKI) kutatónője. Másrészt a finom rétegzettségre alapozva a faévgyűrűkhöz hasonló leszámolási módszerrel, harmadrészt pedig ismert időpontokban történt vulkánkitörésekből származó hamurétegek beazonosításával. Ezen módszerek egymással egybehangzó eredményeket adtak ebben a kutatásban, így igen pontos korokat lehetett rendelni az üledékrétegekhez. A precíz korszakolás elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a múltban rendkívül gyorsan lezajló, azaz nagyon rövid időszakot érintő változások hatását vizsgálni lehessen.

A jégkorszakot követő felmelegedés során ismét egy hirtelen lehűlés következett be körülbelül 12 820 évvel ezelőtt. Az üledékminta növényi maradványai és rovardarabjai azt mutatják, hogy a tó és környékének élővilága azonnali változással válaszolt erre a lehűlésre. Ugyanezt az eredményt adják és ezzel egyidejű változásokat mutatnak az Északnyugat-Európa más helyeiről származó adatok. Mindez azt jelzi, hogy az élővilág rendkívül gyorsan és érzékenyen reagál a külső hatásokra, így a klíma átalakulására, klímaváltozásra is. Például a növények alacsonyabb pollentermelést mutatnak éghajlati stresszhelyzetekben.